A Központi Nyomozó Főügyészség három dandártábornok, hat ezredes, két alezredes, egy őrnagy és négy polgári személy ellen emelt vádat költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt. 

Az Ifkovics Béla vezette katonai tanács januárban kezdte meg a kiemelt jelentőségű büntetőügy tárgyalását, egyesítve azt Lakati Tibor nyugállományú alezredes ügyével, aki ellen külföldi hivatalos tartózkodása miatt később nyújtott be vádiratot a Központi Nyomozó Főügyészség (ő lett az ügy tizenhetedrendű vádlottja).

A Honvédelmi Minisztérium (HM) Protokoll és Nemzetközi Rendezvényszervező Igazgatóságának tolmács és fordító osztályát 1999 és 2005 között vezető Lakati Tiborra Huszti András nyugállományú dandártábornok, negyedrendű vádlott tett terhelő vallomást: azt közölte, hogy az osztályvezető többször adott át neki borítékban pénzt. Arra, hogy hányszor és mennyit, Huszti András állítása szerint nem emlékszik. Ezt erősítette meg a hétfői tárgyaláson is, illetve elképzelhetőnek nevezte, hogy miként Lakati Tibor a bírósági meghallgatáson elmondta: nyolc-tíz távlatából "tévesen emlékezett" arra, hogy az osztályvezetőtől kapott volna pénzt.

"Nem kértem, nem fogadtam el, és nem adtam át Huszti úrnak pénzt" - állította Lakati Tibor, aki arra az ügyészi kérdésre, hogy milyen volt a kapcsolata a feljebbvalójával, azt válaszolta: "száraz, szakmai". Hozzátette: egy percnél többet egyszer sem beszéltek egymással. 

Arra az ügyészi kérdésre pedig, hogy hány külső céggel volt kapcsolata az osztálynak, és nekik mennyit fizettek évente tolmácsolásért, fordításért, Lakati Tibor elmondta: nyolc-tíz, többségében egyszemélyes céget foglalkoztattak. A megrendelt munkáért évi 2-3 millió forinttól 20 millió forintig terjedő összeget fizettek, de volt olyan év - például a NATO-csatlakozás után -, amikor tízezer oldalnyi fordításra is adtak megbízást, amiért több tízmillió forintot fizettek ki - tette hozzá.        

A katonai tanács ezzel befejezte az ügy mind a 17 vádlottjának meghallgatását. A tárgyalás a továbbiakban tanúk meghallgatásával folytatódik. A bíróság 40 tanút idézett be. Többen a szerdáig tartó tárgyalási napokra kaptak idézést, néhányan csak a nyári ítélkezési szünet utánra. Az augusztus 27-én folytatódó tárgyalásra a bíróság tanúként beidézi Juhász Ferenc volt szocialista honvédelmi minisztert is, akiről Oláh János dandártábornok azt mondta, hogy részesült a visszaosztott pénzből.  

A katonai ügyészség szerint a vádlottak - a HM intézményeinek vezetői, illetve alkalmazottjai - pénzt követeltek és kaptak több, a tárcának beszállító vagy arra pályázó cég vezetőjétől. A nyomozati adatok alapján 2002 és 2010 között összesen több mint kétszázmillió forintot kaptak.

A vádirat szerint a három dandártábornok - Lévai István Attila első-, Huszti András negyed- és Oláh János tizenhatodrendű vádlott - megegyezett abban, hogy a HM általuk vezetett részlegének különböző szolgáltatást nyújtó társaságoktól a nekik nyújtott megrendelések fejében a tárca által kifizetett összegek egy részét visszakérik. A harmadrendű vádlott, Nemes Dénes közreműködésével bevonták Fapál László másodrendű vádlottat is, aki 2004 decembere és 2006 júniusa között a HM közigazgatási államtitkára volt. Az ügyben vádlottként bíróság elé állított további, katonai szolgálatot teljesítő, illetve polgári alkalmazottak részben a "hallgatásáért", részben közreműködőként kaptak pénzt.

A tábornokok a HM intézményeiben - a Központi Pénzügyi és Számviteli Hivatal nemzetközi igazgatóságán, a védelemgazdasági főosztályán, továbbá a protokoll és nemzetközi rendezvényszervező igazgatóság (ez 2005 áprilisától Nemzetközi Rendezvényszervező Hivatallá alakult) - vezető beosztást töltöttek be. A vádirat szerint az ötletadó az elsőrendű vádlott volt. A cégektől visszakapott összegből 20 százalékot elkülönítettek a közös költségekre, a fennmaradó részt pedig elosztották, ám ez változott az államtitkár bevonásával, aki az ügyész ismertetése szerint a visszaosztott pénz felét kérte.

A nyomozati anyag szerint a vádlottak kezdetben kisebb összegeket, ajándéktárgyakat vettek át, baráti rendezvények finanszírozását fogadták el, később pedig akár százezreket is havonta a megrendelés megtartásáért. Kaptak pénzt egyebek mellett a HM-üdülőket üzemeltető és felújító cégtől, számítástechnikai szolgáltatást végző vállalkozástól, karbantartó, takarító és nyomdaipari cégektől, klímaberendezések gyártóitól, munkaruhák szállítóitól. 

Az első tárgyalási napon az akkori, még 16 vádlottra vonatkozó vádirathoz fűzött észrevételek során a védők közül többen is felvetették, hogy noha az ügyészség bizonyítékok soráról beszél, azok egyetlen személy, Oláh János vallomásán alapulnak.