A tőke globalizáltsága a legmagasabb szintű, ettől elmarad a kormányok és még inkább a szakszervezetek ez irányú készsége, felkészültsége. A nemzeti szintű szociális párbeszéd valamiféle egyensúlyt hozott létre állami segítséggel munka és tőke között. A globalizáció körülményei mellett viszont ez nem működik, új formákat kell keresni – hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc.

A szociális párbeszéd és a globalizáció összefüggéseiről megrendezett kerekasztal-beszélgetésen Jon Monks, az Európai Szakszervezetek Konföderációjának főtitkára megjegyezte: az Európai Unió régi tagállamaiban, mint például Franciaországban, a közvélemény-kutatások szerint az állampolgárok egyik legnagyobb aggodalma, hogy munkahelyeiket az alacsonyabb bérű országokba helyezik át, illetve a tőkeerős nemzetközi cégek ellehetetlenítik a helyi kisvállalkozásokat.

A vitában elnöklő Juan Somavia, az ILO főigazgatója arra figyelmeztetett, hogy ahonnan elviszik a munkahelyeket, ott ez kedvezőtlen a munkavállalóknak, de ahova viszik, ott kedvező. Lawrence Gonzi, Málta miniszterelnöke szerint a történelem nagy birodalmai is globalizációt jelentettek, csakhogy a mai globalizációban nem egy személy a császár, hanem a tudás, az innováció, a kutatás, a fejlesztés.

Mint mondta, a társadalmi párbeszédben a kormányoknak, a munkaadóknak és a szakszervezeteknek egyaránt jelentős kompromisszumokat kell vállalniuk, mert csak így jöhet létre közöttük egyezség. Fontos szerinte, hogy ez a párbeszéd ne csak harc legyen a partnerek között, hanem érezzék: csak együtt tudnak elérni valamit, amiért érdemes összefogni.

A beszélgetés során Daniel Akhmetov, Kazahsztán miniszterelnöke úgy vélte: a globalizáció előnyös, jót hoz, ha az országok képesek tenni a versenyképesség javításáért. Olyan formát kell találni, amely úgy tesz eleget a versenyképesség javításának, hogy közben a társadalmi, szociális igazságosságról, a szolidaritás érvényesüléséről sem feledkezik meg.

Francois Perigot, a Munkáltatók Nemzetközi Szervezetének elnöke azt hangsúlyozta, hogy már ma is létezik nemzetközi szintű párbeszéd a szakszervezetek és a nagy cégcsoportok között. Kérdés, hogy az ennek során megkötött egyezségek miként érvényesülhetnek nemzeti keretek között.

Jean-Claude Juncker, az Európai Unió soros elnökségét betöltő Luxemburg miniszterelnöke ugyancsak a globalizáció előnyös voltára figyelmeztetett. A szociális párbeszédről elmondta: az csak úgy lehet eredményes, ha szabályok, keretek közé foglalják. Egyetértett azzal a véleménnyel is, hogy a szociális párbeszédnek nemzetközi szinten is érvényesülnie kell. Az ILO-nak például el kellene érnie, hogy a Nemzetközi Valutaalap üljön asztalhoz a nemzetközi szakszervezeti szövetségekkel. Ennek hatására bizonyára jobban mérlegelné a Nemzetközi Valutaalap a szociális követelményeket is.

Juan Somavia a vita összefoglalójaként elmondta: bebizonyosodott, hogy valamennyi résztvevő támogatja a szociális párbeszédet, abban is egyetértés volt, hogy biztosítani kell e dialógus nemzetköziségét. Igazi partnerkapcsolatokra, közös értékrendre van szükség, amely irányítja a szociális párbeszédet – emelte ki az ILO főigazgatója.