Az eredmény kihirdetése után az új államfő letette esküjét, majd a pártok, frakciók vezetőinek gratulációit fogadta. A választás eredményét hangos taps fogadta a Parlamentben. "Neki kell őrködnie a nemzet egységén" - mondta köszöntő beszédében Mádl Ferenc leköszönő köztársasági elnök.

A köztársasági elnök a nemzet és a pártok egységét képviseli - mondta Sólyom László, aki első beszédében megismételte, hogy párton kívüliként választotta meg az Országgyűlés. "Megválasztásomat egyetlen párt sem érezheti kudarcnak" - tette hozzá Sólyom, aki megköszönte a mellette állók támogatását.

"Az elnök szótlanul is adjon példát és fejezzen ki mértéket" - mondta Sólyom, aki szerint az államfő "Magyarország arcát" képviseli. "Azt kívánom, hogy úgy vágjunk neki a következő öt évnek, hogy a szívünket is fölemeljük" - fejezte be az új államfő, akinek beszédét hosszas taps fogadta. A képviselők ezután elénekelték a Himnuszt.

Az MSZP-frakció az eredmény kihirdetése előtt három bejelentést tett az Országgyűlés jegyzőinek, mivel az államfőválasztás harmadik fordulójában megsérült a szavazás titkossága - mondta Burány Sándor, az MSZP frakcióvezető-helyettese. Az ügyben érintett két fideszes képviselő cáfolt.

Burány Sándor szerint egy fideszes képviselő, Láyer József Szili Katalin házelnökre szavazott, de ezt egy fideszes képviselőtársa észlelte, és új szavazólapot kéretett vele. Szerinte Kósa Lajos volt az, aki Láyer Józsefet visszakísérte a jegyzőkhöz új szavazólapot kérni.  

Láyer József szerint először valóban nem a szándékának megfelelően adta le szavazatát, mert véletlenül fordítva tartotta a szavazólapot. A képviselő hozzátette: ennek magyarázata, hogy tavaly agyérelzáródása volt, ezért agyértágító gyógyszereket szed, a déli gyógyszert a szavazáskor azonban még nem tudta bevenni, és ilyenkor néhányszor a látása "nem a legtökéletesebb". Láyer cáfolta, hogy Kósa Lajos látta volna a szavazólapját és felszólította volna arra, hogy cseréltesse ki. 

Portré

© Vörös Szilárd Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett. 1964-ben ott végezte el a jogi egyetemet, majd bírósági fogalmazóként kezdett dolgozni és közben könyvtárosi képesítést is szerzett. 1966-tól a jénai egyetem jogi fakultásán, a polgári jogi tanszéken tanársegéd volt, s a német polgári jogból is doktorált. 1969-83-ban az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében, 1970-75-ben az Országgyűlési Könyvtárban tudományos kutató, 1983-tól az ELTE jogtudományi karának polgári jogi tanszékén egyetemi tanár, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, és 2002-től az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanára is. 1989-től az Alkotmánybíróság elnökhelyettese, 1990-98-ban első elnöke volt. Az ő vezetésével működő testület több fontos kérdésben is határozatot hozott, ilyen volt például a halálbüntetés eltörléséről, a köztársasági elnök jogállásáról, a népszavazás alkotmányos tartalmáról, a terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályokról, a kárpótlási törvényről szóló döntés. 1994-től a Nemzetközi Jogászbizottság tagja. 1998 óta az Európa Tanács Velence-bizottságának tagja. Kezdettől fogva részt vett a Duna mozgalomban, a Duna Kör alapító tagja, s az 1980-as évek elejétől a nem hivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórumnak alapító tagja, 1989-ben elnökségi tagja volt, és tevékenyen részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában is. Ösztöndíjjal tanulmányutat tett a berkeleyi Kaliforniai Egyetemen, a Kölni, a Frankfurti Egyetemen és a hamburgi Max Planck Intézetben. 1999-2000-ben a Kölni Egyetem vendégprofesszora volt. Kutatási területe: a polgári jog története, összehasonlító polgári jog, alkotmányjog. 1999-ben a Kölni Egyetem díszdoktorává választották. 1975-ben az állam- és jogtudomány kandidátusa lett, 1981-ben elnyerte a tudomány doktora fokozatot. 2001 óta az MTA levelező tagja. 1999-ben Humboldt-díjat, 2003-ban Nagy Imre-érdemrendet kapott. Publikációi hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Főbb művei: A polgári jogi felelősség hanyatlása (1977), Környezetvédelem és polgári jog (1980), A személyiségi jogok elmélete (1983), Verfassungsgerichtsbarkeit in Ungarn (1995), Constitutional Judiciary in a New Democracy: The Hungarian Constitutional Court (1999), Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon (2001), Pártok és érdekszervezetek az Alkotmányban (2004). Könyvei közül több külföldön is megjelent. Német, angol és francia nyelven beszél. Felesége tanárnő. Két felnőtt gyermeke van.