Orbán Viktor. Hetedíziglen © hvg.hu

Az OVB aligha fogja megengedni mind a hét kérdésben a Fidesznek és a KDNP-nek, hogy aláírások gyűjthessen referendum kiírására, és nem azért, mert tagjait a kormány jelölte, hanem mert a kérdések többsége nem felel meg a törvényi előírásoknak. Persze az is valószínűtlen, hogy egyetlen kérdést se lehessen majd feltenni.

Az OVB-nek 30 napja van arra, hogy döntsön, majd nyolc napja, hogy verdiktjét kihirdesse. Ez követően a kezdeményezők 15 napon belül fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz (Ab), ha a döntéssel nem értenek egyet. Az alkotmánybíráknak nem ír elő törvény határidőt, de ők is gyorsan szoktak dönteni. Az OVB vagy az Ab által jóváhagyott kérésekben a kezdeményezőknek négy hónapjuk van arra, hogy legkevesebb 200 ezer támogató aláírást gyűjtsenek össze. A kezdeményezést az OVB hitelesíti, majd a referendum időpontjáról az államfő dönt. Akár félév múlva már urnák elé is járulhatunk. Újabb féléves politikai mozgósításra számíthatunk hát, és ha Orbán Viktor akarata érvényesül, ezek a témák uralják majd a közeljövő politikai vitáit.

A Fidesz és a KDNP a következő hét kérdésben akar népszavazást:

1) "Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?"

Az alkotmány szerint nem lehet népszavazást tartani „a költségvetésről és annak végrehajtásáról, a központi adókról és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényekről”. Ezt a köznek általában úgy fordítják le, hogy költségvetési kérdésekről nem lehet népszavazást tartani. Ezek alapján legalábbis kérdéses, hogy a tandíj – amit már a rektori konferencia is támogat – nem érinti-e a központi költségvetést. A tandíj a Fidesznek régi vesszőparipája. Bár az első parlamenti ciklusban maga is megszavazta a bevezetését, amikor Bokros-csomag 1995-ben azt életbe is kívánta léptetni, látványosan megtámadta. Az 1998-as kampányban központi szerepet kapott a párt ígéretei között a felsőoktatási tandíj megszüntetése, és a hatalomra került Fidesz azt el is törölte. A 2002-ben a Medgyessy-kormány nem merte felszámolni az egyetemisták „szerzett jogát”, és bár Magyar Bálint oktatási miniszter és az SZDSZ számára mindvégig vörös posztónak számított, Gyurcsány Ferenc még a 2006-os kampányban is cáfolta, hogy tandíj kivetésére készülnének. A Fidesz számára tulajdonképpen mindegy, hogy az OVB és az Ab milyen döntést hoz, ő leginkább a masszív szavazói bázisának, a huszonéveseknek, a hallgatóknak kíván gesztust tenni.

2) "Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban?"

A 2004-es referendum egyik kérdésének revitalizálása. Akkor ez úgy szólt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?” Magyarországon jelenleg semmi nem tiltja, hogy akár egy éven túl ugyanarról a kérésről referendumot tartsanak. Noha akkor ez nem szerezte meg az eredményességhez szükséges igenek számát, az érvényesen szavazók túlnyomó többsége, 65 százaléka támogatta a demagóg indítványt, amely még a lehetőségét is kizárta volna annak, hogy magánbefektetők tulajdont szerezzenek már működő egészségügyi intézményekben. Ez a kérdés minden valószínűség szerint megint túléli majd az alkotmányossági kontrollt, noha közvetetten érint legalább egy fontos alkotmányos jogelvet, miszerint a tulajdonformák, jelesül az állami, önkormányzati vagy a magántulajdon egyenlőek. Az is kétséges, hogy mennyire alkotmányos előírni önkormányzatoknak, hogy mit csináljanak a vagyonukkal, mert e logika alapján a csődbe ment kórházat sem szabad eladni, viszont megszüntetése után ingatlanként minden további nélkül értékesíthető. E rendelkezés éppen a spekulánsoknak kedvezne. Bár a 2004-es népszavazás után a kormányt semmi sem akadályozta volna abban, hogy előkészítse a privatizáció jogszabályi lehetőség, nem történt semmi. A mostani napról napra változó egészségügyi reformcsomagban sincs központi helye a „kórházprivatizációnak”, a kérdés valószínűleg így csak népszerűségszerző célból került be a Fidesz referendum-csomagjába, és a párt legalább egy kérdésnél biztosra akar menni az OVB-nél is.

Molnár Lajos miniszter. Kényszerzubbony © Müller Judit

3) "Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és járóbeteg-szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni?"

Itt az első kérdésnél már tálalt költségvetési kapcsolat akadályozhatja meg a referendum kiírását. Az is rokonítja a tandíjhoz a vizitdíjat, hogy ez is a Bokros-csomag óta a baloldal, illetve a Fidesz közti nézetkülönbség szimbolikus terepévé vált. Bokros Lajosék bevezették a fogászati kezelés költségeihez a lakossági hozzájárulást, amit az akkori ellenzék élesen támadott, majd kormányra jutva el is törölt. A Fidesz ragaszkodik a teljes körű ingyenes orvosi ellátás látszatának fenntartásához, így mereven elutasítja a vizitdíjat, miközben az egészségügyi kasszát a forrásokat más céloktól elvéve az államnak évente kell újra és újra feltölteni.

4) "Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyógyszereket továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani?"

A "cipőt a cipőboltból" bölcsessége. Az unióban nyolc olyan tagállam is van, amelyekben a nem vényköteles gyógyszerek legalább egy részét patikán kívüli elárusító helyeken is meg lehet vásárolni. A kormány patikaliberalizációs törekvései nyomán Magyarországon is megszűnne a patikák gyógyszer-árusítási monopóliuma, és fájdalomcsillapítót vagy széntablettát benzinkútnál vagy bevásárló centrumban is vásárolhatnánk. A gyógyszerész kamara – az általa képviselt patikusok szempontjából érthetően – ezt élesen ellenzi, harcához politikai támogatást az ellenzéknél talált. A feltett kérdésben szereplő „gyógyszer” szóval lehet majd a legtöbb baj, a gyógyszertárakról szóló törvény ugyanis tágan határozza meg a gyógyszer fogalmát. Eszerint gyógyszernek számítanak „a gyógyszerként törzskönyvbe bejegyzett készítmények, a hatályos Magyar Gyógyszerkönyvben és a Formulae Normales-ben (szabványos vényminták) meghatározott gyógyszerek, egyedi összetételű gyógyszerkészítmények (magisztrális gyógyszerek), sebészeti kötözőszerek és varróanyagok, immunbiológiai készítmények, drogok, gyógytápszerek, gyógyszeralapanyagok, galenikumok, állatgyógyászati készítmények és jogszabály által gyógyszerhez hasonló elbírálás alá vont készítmények”. Ezek egy része (pl. kötszerek, tápszerek) már ma sem csak gyógyszertárban kaphatók.

5) "Egyetért-e Ön azzal, hogy a nyugdíjasok továbbra is a 2006. október 23-án hatályos törvényi rendelkezések szerint vállalhassanak munkát?"

Ez a kérdés is adó- és költségvetési kérdéseket érint. Ezzel nyilvánvalóan egy a Fidesz számára mindeddig bevehetetlen társadalmi csoportot, a nyugdíjasokat akarják megszólítani Orbánék. Ehhez képest másodlagos, hogy a kérdés elvérzik-e az alkotmányossági kontrollon.

Jakab István. Földhöz ragadt © hvg.hu

6) "Egyetért-e Ön azzal, hogy a – 2005. június 15-i állapot szerint hatályos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerint – családi gazdálkodót első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén?"

Régi jobboldali követelésnek számít az is, hogy a magyar termőföld maradjon magyar kézen, méghozzá ne a „zöld bárók” kft-inek meg rt-inek a kezén, hanem a „gazdáékén”. Magyarország Koppenhágában 2011-ig derogációt „harcolt ki” magának, addig nem kell az unióban bevett szabad földszerzést engedélyezni, sőt jövőre még újabb három évvel hosszabbítható meg a magyaros megoldás. Most a kormány a földtörvény módosítására készül, és lehetővé tenné a „magyar” gazdasági társaságoknak, hogy ők is termőföldet vásároljanak. Ha a nagyüzemi állattartást túlnyomó többségét kézben tartó gazdasági társaságok végre földhöz jutnának, akkor végre valódi farmok jöhetnének létre, és megszűnne az az áldatlan állapot, ami a takarmányozást vagy a trágyaelhelyezés körül ma van – így a kormány. Ehhez képest a gazdák ragaszkodnak a „szerzett jogaikhoz”, és azt szeretnék, ha privilégiumuk a földvásárlás terén megmaradna. A Fidesz jóideje – különösen a kisgazdák leszalámizása óta – meghitt kapcsolatot ápol a gazdákkal. Már 1997-ben csatlakozott a népszavazási kezdeményezéshez, ami mögül aztán elegánsan kislisszolt, de szövetsége a Jakab István vezette Magosszal intézményesen is kifejezi, a gazdák oldalán áll. Ebből a szempontból politikailag racionálisnak tűnik, hogy egyik szavazóbázisa követelése mögé áll. A kérdés ettől még elbukhat a kontrollon.

7) "Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés – a fegyelmi és kártérítési felelősség mellett – törvényben szabályozza a miniszterelnök és a Kormány tagjai speciális, objektív felelőségét is a költségvetés túllépéséért?"

A tegnap az Astoriánál elmondott Orbán-beszédben beígért kérdések közül talán ezt vártuk a leginkább, vajon hogyan önti mondatba a Fidesz a „demokratikus garanciák” kérdését. Hogyan lehet kikényszeríteni népszavazás útján, hogy a kormány legyen jó, vagy végezze a dolgát jól? Orbán pártja eredeti megoldást választott, a kérdés megfogalmazói utalnak arra, hogy a kormány tagjainak van (?) fegyelmi és kártérítési felelőssége, de „speciális, objektív” felelősségről akarnak törvényt kikényszeríteni. Ezt a kifejezést a polgári jog használja, ezt olyan kártérítéseknél szokták alkalmazni, amelyeknél a vétkesség és a felróhatóság nem állapítható meg, mégis a károkozónak fizetni kell. Például az olyan autóvezetőnek, aki bár fékez, de a fékje valamilyen műszaki hiba miatt nem működik, így belerohan egy kirakatba. A Fidesz kezdeményezése tehát azt takarja, hogy a kormánytagok akkor is fizessenek, ha az országot elönti az ár vagy sáskajárás pusztítja, világméretű tőzsdekrach van vagy felrobban a paksi erőmű, és ezek miatt a költségvetés túllépi a tervezett hiányát. A képviseleti demokráciákban a költségvetés ügyében a kormány politikai felelősséget visel, minden más felelősség felvetése a parlamentarizmus csorbítása. Meglehet persze, hogy az OVB, az Ab vagy az állampolgárok ezt nem veszik észre. Nagy kár lenne, mert azért mindannyian fizetnénk, no, nem speciálisan, hanem generálisan. Persze objektíven.

Zádori Zsolt