Mikrobi hátulról? Nem, NAVA-s technológiai eszköz © NAVA

Hogyan fér meg egyetlen helyen Bőzsöny Ferenc, Kudlik Juli, Öveges professzor, Buga doktor, Móka Miki, Hannibál tanár úr, Hofi, Vágási Feri, a Szabó és a Berényi család, Böbe baba, Győzike meg a tévémaci? Digitalizálva. A tevékenységét idén januártól beindító Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) Európában is fehér hollónak számító nemzeti műsorszolgáltatói archívum. Gyűjtőkörébe tartoznak az országos földfelszíni terjesztésű televíziók (az MTV két csatornája, a TV2, az RTL Klub, a Duna Televízió) és a közrádiók (Kossuth, Petőfi, Bartók) magyar gyártású és magyar vonatkozású műsorai. A NAVA-t 2004-ben törvény hívta életre (Háló, 2004. február 28.), és olyan gyűjtőhelynek szánták az elektronikus műsorok számára, mint amilyen az Országos Széchényi Könyvtár a nyomtatott kiadványok vagy a Magyar Nemzeti Filmarchívum a magyar filmek számára.

Nem példanélküli ugyan a filmes és hangzóanyagok államilag támogatott közgyűjteményekbe helyezése, a mintaadó francia Institut National de l’Audiovisuelnek (INA) például kétmillió órányi műsora van, de az csak elvétve fordul elő, hogy a teljes anyagot digitalizálva tárolnák és online hozzáférést biztosítanának. Márpedig a NAVA ezt teszi. Kovács András Bálint, az archívum szakmai igazgatója az év elején december 31-ig országszerte 250 „NAVA-pontot” ígért, olyan, elsősorban könyvtárakban és iskolákban található terminálokat, amelyekről jelszó segítségével elérhető a teljes adatbázis. A felvételeket a számítógépen látni-hallani lehet.

Kovács szerint már most működik a 250 pont. Igaz, az intézmény néhány napja még működő „régi” honlapja 170 helyet sorolt fel, az új szájton meg egyetlen egy se szerepel. A technika ördöge. A hozzáférési gyakorlat egyébként sem tökéletesen gördülékeny. A hvg.hu tudósítóját az óbudai Árpád Gimnáziumból például azzal tanácsolták el kedvesen, hogy „olyan bonyolult az adatbázis keresője, hogy ők sem boldogulnak még vele”. Valójában a www.nava.hu oldalon található, mindenki számára használható kereső semmivel sem tűnt számunkra bonyolultabbnak, mint átlagos, világhálón található társai. Budapesten már legalább 24 helyen férhetünk hozzá a NAVA által tárolt filmekhez, hangfelvételekhez. Mi még a gyűjtemény központjának otthont adó Millenáris Parkban található Jövő Házában próbálkoztunk, de az alkalmanként és a fejenként ezer forintos belépő elgondolkodtatott bennünket a szolgáltatás „ingyenességét” illetően. Igaz, ez nem a NAVA sara.

A NAVA gyűjteményének legnagyobb része a tévék és a rádiók által január elseje után folyamatosan „szolgáltatott” felvételekből áll. Az idézőjel már azért is indokolt, mert a műsorokat főszabályként nem a szolgáltatók rögzítik digitálisan, hanem maga a NAVA. Augusztusig elő-előfordult ugyan, hogy technikai hiba miatt az archívum egy-egy műsort nem tudott felvenni, de annak ellenére, hogy a törvény nem tartalmaz szankciókat, a műsorszolgáltatók készségesen pótolták a hiányzó perceket – nyugtat meg bennünket Kovács András Bálint. A 90-es évek végén, amikor a program megálmodói a gyűjteményezési koncepción dolgoztak, évi 13 ezer óra anyaggal számoltak, csakhogy a tévék műsorideje azóta nőtt, így egyedül az idei „köteles-példányokból” az anyag év végére 20 ezer óra felett lesz. A tévés-rádiós gyűjtésen kívül egy, a Magyar Nemzeti Filmarchívum által rendelkezésre bocsátott filmgyűjtemény is színesíti a kínálatot. A száz klasszikus magyar játékfilm (köztük Jancsó Miklós, Szabó István vagy Fábri Zoltán alkotásai) mellett 590 filmhíradó is kutatható.

Kudlik Júlia a Deltában. Késésben © sulinet.hu

A NAVA elvileg helyi szolgáltatóknak a nemzeti audiovizuális örökség szempontjából pótolhatatlan vagy kiemelkedő anyagait is gyűjteményezhetné, de erre egyelőre nincs kapacitásuk, az évi 250–260 milliós büdzsével és 25 archivátorral is már így is számos kompromisszumot kell kötniük – értékeli a helyzetet a szakmai igazgató. A francia INA-nak hetven, az osztrák közszolgálati ORF két csatornájának műsorait feldolgozó gyűjteménynek pedig hetven-hetven katalogizáló munkatársa van. A NAVA a mostani adatmennyiséget a jelenlegi létszám mellett éppen hogy fel tudja dolgozni, de az egyelőre száz terabájtnyi anyag tárolása – amely a Magyar Telekom tulajdonában lévő Dataplex Kft. szerverein történik – sem olcsó mulatság, egy óra anyag évi négyezer forintot kóstál.

A helyi tévék még nem dörömbölnek a NAVA kapuján, de ha sokan jönnének, kínos helyzetbe hoznák a gyűjteményt, egyelőre ugyanis nincs megszabva, hogy milyen „helyi érdekű” anyagokat tekintsenek egyszersmind kiemelkedő jelentőségűnek, tehát gyűjtendőnek. Ennek a körnek meghatározása az archívumot segítő Audiovizuális Örökség Tanácsadó Testületnek lenne a dolga. Csakhogy sem Kovács Kálmán egykori informatikai miniszter, sem pedig az új kormányzati ciklusban Kóka János gazdasági miniszter nem nevezte ki a testület tizenegy tagját.

A NAVA azért nincs teljesen magára hagyatva, működik mellette egy ötfős szakértői testület, amelyben az alapkoncepció kidolgozói, mások mellett György Péter esztéta vagy Szakadát István információkutató is helyet kapnak. A jogszabályi környezettel és az intézmény működési koncepciójával egyébként se lehet túl nagy baj, mert a saját audiovizuális archívumukat most gründoló görögök lényegében egy az egyben másolják le a magyar prototípust, sőt a már működő, de változtatni akaró svéd intézmény is mintának tekinti azt.

Digitalizálás az MTV-ben. Író kéz © MTV

A NAVA mostanában sajátos összefüggésben jelent meg a sajtóban, miközben valójában nincs köze a fejleményekhez. Történt ugyanis, hogy – kihasználva az új közgyűjtemény felállítását – a kormány megtámogatta a csőd szélén tántorgó MTV-t (HVG, 2004. június 19.). Mivel a köztévének a hiányán kívül már alig volt valamije, a székházát is eladta, ráadásul a pénzügyi tárca is ellenezte, hogy év közben segítsék meg, a kormánytól jött az ötlet, hogy a tévé egyetlen értékesíthető vagyontárgyát, az 1957 óta bővülő, mára mintegy 160 ezer órás archívumát értékesítsék. Ráadásul a NAVA még a kizárólagosságra sem tartott igényt, megelégedett a felhasználási joggal. Ez azt jelenti, hogy a tévé ezentúl is anélkül használhatja régi felvételeit, hogy arra a NAVA-tól engedélyt kérne.

A 4,2 milliárdos értékű szerződésnek több furcsasága van, leginkább az, hogy miközben elvileg a NAVA kapna meg 13 ezer órányit a régi tévés anyagokból, a szerződést mégsem ő kötötte a tévével, hanem az egykori Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium, így az archívumnak nincs hatása a teljesítésre. Az sem szokásos, hogy a kontraktus semmilyen ütemezést nem ír elő a tévének, hogy mikor, mit kellene átadnia. Ehhez képest már előrelépésnek tekinthető, hogy az MTV november elején 100 óra digitalizált 1988-as híradós anyagot adott át a NAVA-nak. A késést a tévé a támogatás átutalásának csúszásával és pénzhiánnyal indokolta. A köztévé aktívabbá válásában, úgy hírlik, szerepet játszott az is, hogy az Állami Számvevőszék is helytelenítette a bújtatott intézményfinanszírozást lehetővé tevő szerződést.

Míg az MTV archív anyagai egyelőre a kelleténél kevesebb munkát adnak, a Magyar Rádió októberi szigorításai újabb feladatokat jelentenek a NAVA-nak. Történt, hogy a rádió internetes hangtára mindhárom adónál megszüntette a műsorok letöltésének lehetőségét, és az eddigi fél év helyett már csak a legutóbbi két hét adásait lehet meghallgatni. Such György rádióelnök a Népszabadságnak átmenetinek nevezte ugyan az intézkedést, de egyértelművé tette, hogy a hangtár többet már nem lesz szabadon és ingyenesen hozzáférhető. „Erre a NAVA-nak is reagálnia kell, az eddigihez képest meg kell erősítenünk a rádiós feldolgozást” – értékelte a fejleményeket Kovács András Bálint.

Z. Zs.