A hvg.hu információi szerint a hét éve Belgrádban meggyilkolt hírhedt szabadcsapatvezér, Zeljko Raznjatovics, ismertebb nevén Arkan köré épülő bűnszervezet már elítélt, magyar börtönökben ülő és ott kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező egykori tagjai több, a szervezet ellen valló bűnözőt azonosítottak be. Egy birtokunkba került levél szerint tavaly erről a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség tájékoztatta is a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát (BVOP). Információinkat a BVOP nem kívánta kommentálni. A tanúvédelemnek több szintje ismert, ám arról nincs információnk, hogy az Arkánékhoz köthető bűnözők milyen védettségi szintet élvező tanúk személyazonosságát derítették fel.

Névvel, név nélkül

A büntetőeljárásról szóló három tanúvédelmi fokozatot említ. Ezek közül a legkevésbé biztonságos módszer, amikor a tanú személyi adatait – a nevén kívül – zártan, az iratok között elkülönítve kezelik. Az adatokhoz ez esetben csak az ügyben eljáró bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság férhet hozzá. A törvény lehetőséget ad arra is, hogy „kivételesen indokolt esetben” még a tanú nevét is zártan kezeljék.

Ha egy tanú vallomása „kiemelt súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik” és a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható, akkor különösen védett tanúvá is nyilvánítható. Ebben az esetben sem a terhelt, sem a védő nem ismerheti a tanú személyét, tartózkodási helyét, mi több, azt sem, hogy az illetőt tanúként kívánja kihallgatni az ügyész, illetve a nyomozó hatóság. Ezt a fokozatot akkor is alkalmazzák, ha komolyan fennáll a lehetősége annak, hogy a tanú vagy hozzátartozója életére törhetnek, elrabolhatják.

Végleg eltörölve

A harmadik és egyben legnagyobb védettséget nyújtó szinten a tanút bevonják az ún. tanúvédelmi programba. Erre 2002 óta van lehetőség, ekkor lépett hatályba a tanúvédelmi törvény, amit német minta alapján dolgoztak ki. A rendőrségen belül működő Tanúvédelmi Szolgálat által önállóan vezetett programban a résztvevők különböző védelmi szinteket élvezhetnek, bár ezek a szintek akár egymást kiegészítve, egyszerre is alkalmazhatók.

Az a minimum hogy elköltöztetik az illetőt egyik városból a másikba, vagy ha szabadságvesztését tölti, akkor egyik börtönből a másikba. Arra is lehetőséget ad a törvény, hogy a tanú személyi védelmet kaphasson, ilyenkor golyóálló mellényt kap, forró drótot, közvetlen kapcsolatot építenek ki neki. Ennél nagyobb biztonságot nyújt az, ha adatait zárolják a hazai nyilvántartásokban, netán új nevet, új iratokat is kap. Ha ez sem elég, akkor olyannyira megújítják személyazonosságát, hogy a születési helye és az anyja neve is megváltozik. A legnagyobb fokozatú védelemnél pedig külföldre menekítik, és ott segítik abban, hogy saját egzisztenciája legyen. Utóbbi az esetek 20 százalékában fordul elő, a tanúk többségét belföldön „mozgatják”. A tapasztalatok szerint másfél hónap, de akár két és fél év is szükséges ahhoz, hogy a szolgálat véglegesen be tudja illeszteni a személyt az új környezetbe.

Mindennek költségeit a Tanúvédelmi Szolgálat finanszírozza. A támogatási összegek azonban nem inflációkövetők: létfenntartási hozzájárulásként a mindenkori minimálbér legalább ötven, legfeljebb száz százalékát kapja a védelem alatt álló személy, attól függően, hogy mennyire szorul rá. Ha külföldre költöztetik a tanút, ez az összeg édeskevés, ráadásul a lakésbérlet maximum 70 százalékát fizeti a szolgálat, rezsiköltséget pedig egyáltalán nem. Bár két éve voltak rá törekvések, hogy módosítsák a kormányrendeletet, erre a mai napig nem került sor. Kevés pénzzel a külföldi beilleszkedés sem könnyű, a tanúnak ugyanolyan nehéz munkát találnia, mint bármelyik más álláskeresőnek. Ha pedig visszautasít egy felajánlott munkát, a szolgálat megszüntetheti a védelmet. 

Egy tanú felvételét a programba a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság, börtönbüntetését töltő személy esetén pedig a bv-intézet is kezdeményezheti. A szolgálatnak 15 napon belül döntenie kell arról, felveszi-e a javasolt személyt. Eközben pszichológiai vizsgálatot és kockázatelemzést végeznek a rendőrök. Előbbin például a szavahihetőségét, az együttműködési képességet vizsgálják, utóbbinál pedig feltérképezik ismeretségi körét, megvizsgálják előéletét. Ha megszegi a tanúvédelmi szerződésben kikötött szabályokat, kikerülhet a védelem alól.

Bosszútól tartva

Sajtóhírek szerint az immár öt éve működő programban eddig már több tucatnyi embert védtek hosszabb-rövidebb ideig (egy 2005-ös rendőrségi beszámoló 21 főt említ), s eddig még a hatóságok szerint egyetlen dekonspiráció sem történt, ellenben gyilkosok, bűnszervezetek tagjai és fegyveres bűnözőket sikerült már elítélni egy-egy koronatanú vallomásával.

Ahogy külföldön, idehaza is gyakran bűntársaira valló bűnözők élvezik a tanúvédelmi programot. Önmagára nézve is terhelő vallomásának köszönheti például a tanúvédelmet a magyarországi ukrán-orosz alvilág egykori vezetőjeként ismert Leonyid Sztecura volt alvezére, Valentin Gudocsnyikov, alias Valik. A Sztecura elleni büntetőper során nagyrészt Valik vallomása alapján nyert bizonyítást, hogy Sztecura 1997-ben Magyarországon egy ötven-hatvanfős, egyebek mellett pénzbehajtással szervezetet működtetett és megbízást adott egy csecsen bűnöző meggyilkolására.

Állítólag a program keretében védik a móri ügyben ismerté vált Kiglics Attilát is, aki a hírek szerint terhelő vallomást tett egykori bűntársaira, Kaiser Edére és Hajdú Lászlóra. (Mi több, Kiglics a 25 millió forintos nyomravezetői díjat is felvehette, s állítólag elnöki kegyelmet kapott.) Bár a sajtóban híre ment, hogy a vele kötött tanúvédelmi szerződést esetleg módosítanák, a törvény szerint azon az alapon nem zárhatják ki a programból, hogy utóbb tévesnek bizonyult a vallomása, miután bebizonyosodni látszik: a mészárlást nem Kaiser és Hajdú, hanem két, büntetlen előéletű tatabányai férfi követte el.