© Stiller Ákos

hvg.hu: Azt mondta, nem akar többet a homoszexualitásával kapcsolatban nyilatkozni, interjút adni.

Szetey Gábor: Az lenne a legjobb, ha nem kéne ebben az ügyben többet megszólalnom. Ez persze nem jelenti azt, hogy akkor sem fogok, ha ennek szükségét érzem.  De azt szeretném, ha innentől kezdve a politika tudná a maga dolgát.

hvg.hu:  Például az SZDSZ, amikor törvényjavaslatot terjesztett be a homoszexuális párok jogállásával kapcsolatban. Persze láttunk már olyat, hogy hangos lelkesedés után feledékeny csend következik.

Sz. G.: Az SZDSZ nem nagyon tehetett mást, ha pedig elfelejtődne a dolog, akkor majd igyekszem az illetékesek eszébe juttatni.

hvg.hu: Ez azt jelenti, hogy meleg szervezetek elvárják, lobbizzon a homoszexuálisok érdekében?

Sz. G.: Nem akarok melegjogi harcos lenni, de nincs is rajtam ilyesfajta nyomás. Nem meleg politikus vagyok, hanem politikus, személyügyi szakember, sok minden más, és persze mellesleg – meleg. Fontos a sorrend. Ugyanakkor a homoszexualitást nem lehet magánügynek tekinteni annak ismeretében, hogy – becslések szerint – a magyar lakosság 5 százaléka meleg. A félmillió homoszexuális hozzátartozóit is számba véve minimum kétszer ennyi érintett van.

© Stiller Ákos

hvg.hu: Amikor egy évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc felkérte önt államtitkárnak, szó volt-e arról, hogy a homoszexualitását szeretné nyilvánosan vállalni?

Sz. G.: Akkor annyit mondtam, hogy megfelelő helyzetben ezzel a dologgal szeretnék valamit kezdeni. Arról azonban nem volt szó, hogy ez 2007 júliusában vagy máskor feltétlenül meg fog történni. Hitem szerint azért születtem, hogy a magam korlátozott lehetőségeivel jobbá tegyem a világot. Talán a gyerek hiánya miatt is, de ez az érzés megerősödött bennem. Nem mondtam akkor nemet a felkérésre, mert úgy éreztem, életem végéig bánnám. És ugyanez volt a helyzet akkor is, amikor felkértek a beszédre. Úgy gondoltam, ez lehetőség arra, hogy megváltoztathassam az életem, hogy hatni tudjak a világra, és ne kelljen többszázezer embernek rejtőzködve élnie. Mellesleg illetlennek tartom a HVG erre vonatkozó írását, melyben egyebek mellett arról ír, hogy „hivatásszerűen” élem meg homoszexualitásomat. Amellett, hogy nem igaz, bántó is. Gondolja el, ha ugyanezt egy heteroszexuális nőről állítja az újságíró. Ilyet Nyugat-Európában magára valamit adó orgánum nem merne leírni.

hvg.hu: Volt, aki túl megtervezettnek tartotta a bejelentést, az időzítést, azt, hogy a beszédet a Miniszterelnöki Hivatal sajtóosztálya embargósan kiküldte a szerkesztőségeknek.

Sz. G.: Amikor felkértek erre a beszédre  és megszületett a döntésem, egyértelmű volt, hogy profi módon akarom megszervezni. Természetes, hogy államtitkár létemre a MeH sajtóosztálya a segítségemre volt,  ahogy az is, hogy egy ilyen beszédet nem ott fogok rögtönözni. Éppen  a megtervezettség ellen szól, hogy nem hívtunk senkit, ugyanakkor természetes, hogy azoknak az újságíróknak is eljuttattuk a beszédet, akik nem voltak ott. Ismét csak a HVG említett írásának furcsasága, hogy e köré nagy elméletet kerít.

hvg.hu: Mit szólt hozzá a miniszterelnök? A beszédről kikérte a véleményét?

Sz. G.: Nem ugrált örömében, kért 24 óra gondolkodási időt, majd azt mondta, tegyek belátásom szerint, s ha támadások érnének, ő mellém áll. A beszédet nem mutattam meg neki, de elmondtam, hogy miről szól.

hvg.hu: Mi lett volna, ha azt kéri, hogy ne mondja?

Sz. G.: Nem kérte.

© Stiller Ákos

hvg.hu: Nem kérte, és ön „előbújt”. Jól tette?

Sz. G.: Az a szeretet, amit a beszédem után kaptam, elképesztő volt. Persze jött néhány olyan e-mail is, amit nem fogok kinyomtatni, de alapvetően pozitív – elismerem, szűrt – visszajelzéseket kaptam. Tudok olyan történetet is, hogy a beszédem után szülők odamentek a gyerekükhöz és azt mondták neki: elfogadunk, olyannak szeretünk, amilyen vagy. Sőt, egy heteroszexuális barátom azt mondta, hogy az én kiállásom után döntött úgy, hogy leszámol a saját hazugságaival – még ha az értelemszerűen más is, mint amivel én most a nyilvánosság elé léptem.

hvg.hu: A válogatott trágárságokat üvöltöző tojáshajigálók kevesen vannak, de mennyivel jobb, amikor valaki azt gondolja: nem zavarnak a melegek, de csinálják otthon, engem hagyjanak békén?

Sz. G.: A fejlődés ütemében egy adott sebességnél nagyobbat diktálni nem feltétlenül jó. A falakat mindkét oldalról építik, hetero- és homoszexuálisak egyaránt. De azt gondolom, hogy a beszédem utáni Szonda-felmérés eredménye nagyon jó. Eszerint a megkérdezettek 51 százaléka azt mondta, bátor dolog volt és csökkenti a melegekkel szembeni előítéleteket. Ennél többet várni butaság. Magyarország sokkal toleránsabb, mint gondolnánk.

hvg.hu: Akkor nem is olyan rossz dolog melegnek lenni itt? A lincshangulatú ellentüntetőket látva nehéz ezt elhinni. 

Sz. G.: A katolikus konzervatív Spanyolországban néhány év alatt sikerült bevezetni a melegházasság intézményét, ma már 56 százalékos az elfogadottsága. A melegfelvonulásokon nem kétezer, hanem kétmillió ember van. Magyarországon azok az emberek, akiknek van mit félteniük: munkahely, pozíció, családi nyugalom, nem mennek el, így a többségi társadalom nem kap hiteles képet a melegekről. Nem hagyhatjuk, hogy néhány neofasiszta árpádsávos zászlóval üvöltözve megfélemlítsen.
 
hvg.hu: Mit tehetnek a melegek azért, hogy elfogadják őket?

Sz. G.: Nem agresszíven, nem kérkedve, de büszkén kell kiállniuk a homoszexuálisoknak. Vannak persze olyan dolgok, amiket nem kellene csinálni a felvonulóknak, mert feleslegesen gerjeszt ellenállást; gondolok itt a nemi aktus imitálására. De senkit nem lehet a melegsége miatt megkülönböztetni; ez nem betegség, ahogy az sem, ha valaki nemzetiségi vagy zsidó. Egy demokratikus és szabad országban emiatt nem lehet kevesebb jogunk, mint másoknak, nem kell tőlünk félni.

hvg.hu: Amikor egy kisebbség a jogaiért harcol, akkor sem megengedett a figyelemfelkeltő viselkedés? A feministáknak bevált.

Sz. G.: Nem kell nagyon visszafogottnak lenni, de nem szabad túlságosan kihívóan és követelőzve sem fellépni. Szociáldemokrata és liberális vagyok, de azt gondolom, hogy a liberalizmus komoly félreértése, amikor azt várjuk, legyenek velünk toleránsak, de mi nem teszünk ezért semmit. Ha a vallásos emberek jóérzését sérti, hogy házasságnak nevezzék két férfi kapcsolatát, akkor hívjuk másképp, de illessék meg az azonos neműek kapcsolatát is ugyanazok a jogok.

hvg.hu: De amíg nem merünk valamit a nevén nevezni, addig könnyen lehet, hogy ugyanazokat a jogokat sem adjuk meg szívesen.

Sz. G.: Nem mondom, hogy ez nem igaz, de fenntartom, hogy az elnevezést lehet másodlagosnak tekinteni.

hvg.hu: A párjával a jövőben éppúgy meg fog jelenni a különböző rendezvényeken, mint nős politikustársai? Kézfogás, puszi. 

Sz. G.: Ezt nem terveztük meg, de szeretnénk úgy viselkedni, mint bármelyik heteroszexuális pár. Az, hogy melyik rendezvényen jelenünk meg együtt, elsősorban a párom döntése, másodsorban közös döntés lesz. Nekünk is hozzá kell szoknunk a normális élethez.