A Nemzeti Nyomozó Irodánál (NNI) dolgozó néhány titkárnő újságírókkal szövetkezett a testület lejáratására. A jelek szerint nagyjából ebbe az irányba halad az a nyomozás, amelyet a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) életvédelmi - vagyis gyilkosok kézre kerítésére szakosodott - nyomozói folytatnak annak kiderítésére, hogyan tűnt el egy vagy több államtitok minősítésű irat az NNI épületéből.

Az ügy múlt kedden pattant ki, amikor az NNI, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) központi bűnüldöző szervezete közleményben tudatta, hogy belső vizsgálat folyik államtitkot képező iratok eltűnése ügyében, továbbá hogy adataik szerint az akta újságíróhoz került. Nem mulasztották el közölni azt sem, hogy a nyilvánosságra hozatal akár nyolc év szabadságvesztéssel büntethető. Némi önellentmondással az NNI azt is közölte, vizsgálataik alapján feltételezik, hogy a cél nem is a titkok megszellőztetése, hanem a rendőrség és az NNI lejáratása volt.

Ezt követően a BRFK indította meg a nyomozást ismeretlen tettes ellen, arról viszont, hogy nagyjából merrefelé keresik az ismeretlen tettest, leginkább meg nem erősített, félhivatalos sajtóhírek szóltak: például hogy egy újságírót hazugságvizsgálatnak vetettek alá, továbbá hogy sorra hallgatták ki az NNI köztisztviselőit, titkárnőket, ügyviteli dolgozókat. A közlemény újságírókat fenyegető kitételét pedig például nemcsak a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet utasította vissza, hanem megszólalt az ügyben Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadságért felelős képviselője, elítélendőnek nevezve a rendőrség figyelmeztetését és alkotmányellenesnek annak megfélemlítő hatását. Mások ugyanezt másként gondolhatták. A legnagyobb magyar újságíró-szervezet, a MÚOSZ például hallgat, Takács Albert, a rendőrséget irányító igazságügyi és rendészeti miniszter (korábban az állampolgári jogok biztosa) a televízióban egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a közlemény felfogható "állampolgárbarát, újságíróbarát magatartásnak".

Akárhogyan is, az elveszett iratok tartalma lapzártánkig nem került nyilvánosságra. A sajtóhírek abban jórészt megegyeznek, hogy az ominózus papírok a Tasnádi Péter elleni - egyébként bírói szakban lévő - büntetőüggyel lehetnek kapcsolatosak, a Népszabadság múlt heti információi szerint például az irat egy belső jelentés, míg az m1 Kékfény című műsora egy kikerült dossziéról beszélt, amelynek csak egy része titkos. Daróczi Dávid kormányszóvivő viszont kedden azt állította, "a Tasnádi-ügy és az eltűnt irat ügye semmilyen módon nem függ össze egymással".

A titoksértési ügy mindenesetre beindította a politikai gépezetet is. Először az SZDSZ, majd a Miniszterelnöki Hivatal is jelezte, újra kívánják szabályozni a titokvédelmet (lásd erről Az ártalmatlanság vélelme című írásunkat), az MDF pedig a parlament rendészeti bizottságának összehívása mellett kardoskodik. A fideszes Demeter Ervin azért követel vizsgálatot, mert összefüggést vél felfedezni a titkos irat tartalma és a között a kijelentés között, amelyet Tasnádi tett egy - egyébként évekkel ezelőtti - konspirált kocogós találkozójáról egy "ma is kormánytag" barátjával (lásd Tasnádi-fejlemények című írásunkat).

A BRFK, úgy tűnik, komolyan vette Takács miniszternek a már említett beszélgetésben elhangzott kijelentését, miszerint "egy államtitoksértés esetében folytatott nyomozásnak a menete is államtitkot képez", sőt talán túlságosan is komolyan. A HVG megkeresésére a BRFK sajtóosztálya például azt sem volt hajlandó közölni, minden rendőri szervnél egységes-e a titokkezelés, igaz, néhány óra múltán a televízióban megtette ezt Horváczy Emese, az NNI, illetve Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője. Utóbbi azt is elárulta, az ORFK vezetése már vizsgálja, megfelelő-e a szervezet egységes titokvédelmi rendszere, s ha kell, módosít azon.

"A titkos ügykezelésnek nagyon szigorúak a szabályai" - mondta a HVG-nek Finszter Géza, az Országos Kriminalisztikai Intézet osztályvezetője, hozzátéve, éppen az iratok elkallódásának veszélye miatt minden dokumentumot külön iktatnak, és számozással látnak el. Vagyis nem feltétlenül a rendszer a hibás, hiszen - mint a kriminológus a konkrét üggyel kapcsolatban fogalmaz - "elgondolkodtató, milyen rend lehet egy ilyen szervezetnél". Ráadásul egyelőre még az elit rendőrségnek számító NNI-nél sem köszöntött be a digitális nyilvántartás korszaka: sajtóinformációk szerint füzetben regisztrálják, éppen kinél járnak a titkos papírok, ahelyett hogy - legalább a belső iratforgalmat - védett számítógépes adatként küldözgetnék, eleve kizárva ezzel az illetékteleneket. Az állam- és szolgálati titokról 1995-ben született törvény kevés formai követelményt szab a minősítéssel kapcsolatosan. Az adathordozón kötelező feltüntetni az "Államtitok!" vagy a "Szolgálati titok!" megjelölést, továbbá a minősítést (például "Szigorúan titkos!"), az érvényességi időt, a minősítő nevét és beosztását, továbbá az országjelzést. Arra ugyanakkor, milyen módon legyenek az iratok tárolva, vagy hogyan történjen a nyomon követésük, nem tartalmaz előírást a törvény.

A nyomozás mostani állása szerint egy dolog tűnik biztosnak: a rendőrnyomozók szerint rendőrök nem gyanúsíthatók a dokumentumok rendőrségről való kijuttatásával. Ez esetben ugyanis az ügyészségi nyomozóknak kellene eljárniuk. Morvai Attila, a Fővárosi Főügyészség szóvivője érdeklődésünkre úgy válaszolt, hogy nem tud ezt célzó feljelentésről, mint ahogy arról sem, hogy a főügyészség fokozott felügyeletet látna el az eljárás során. Az "egyszerű" ügyészi felügyelet, mint megtudtuk, a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szervezet általában kéthavonta, vagyis a nyomozás meghosszabbításakor kér jelentést az ügyek állásáról, míg fokozott felügyeletnél heti rendszerességű a jelentéstételi kötelezettség.

Az ügyészségi nyomozóknak pedig van némi helyismeretük az NNI-nél, ők vizsgálták ki ugyanis azt a titoksértési ügyet, amikor 2004-ben a nyomozóiroda egy zárt helyiségéből oktatás során tűnt el egy laptop, a benne lévő speciális programokkal és adatokkal együtt (HVG, 2007. március 10.). A nyomozás akkor felemás eredményt hozott: az oktatót, aki más rendőri szerv hivatásos tagja volt, gondatlan államtitoksértés miatt egy év felfüggesztett börtönre ítélték azért, mert elöl maradt a számítógép, ami viszont - akárcsak eltulajdonítója - sohasem lett meg.

TÖMÖRY ÁKOS