Az Ab az indítványok alapján megállapította, hogy a fekvőbeteg-kapacitások felosztására kialakított eljárási rend nem felel meg a jogállamiság követelményének, mert az egészségügyi miniszter döntésének szempontrendszerét a jogszabályok elégtelenül határozzák meg. Így a jogbiztonság követelményét sértő, széles körű mérlegelési jogkört biztosított a tárcavezetőnek. Az Ab megállapította azt is, hogy a regionális egészségügyi tanácsok határozathozatali rendje egyrészt sérti a jogállamiság elvét, másrészt a helyi önkormányzatok alapjogait.

Az Ab határozata kihirdetésének napjával megsemmisítette a törvény azon rendelkezéseit, melyek a kapacitások felosztására vonatkozó szempontok meghatározását egészségügyi miniszteri rendeletre bízták, továbbá az idevonatkozó miniszteri rendeletet. Az Ab szerint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot törvényben kell szabályozni, ezért az olyan törvényi felhatalmazás, amely ezt teljes egészében miniszteri rendeletalkotásra hagyja, sérti az Alkotmányt.

Ugyanakkor az Ab elutasította a reformtörvény egészének megsemmisítésére irányuló beadványokat, ugyanis a testület szerint a jogszabály egésze nem sérti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot. Egyúttal az Ab megerősítette azt az alkotmányos követelményt, amely szerint az államnak akkor is garantálnia kell a törvényben biztosított egészségügyi szolgáltatások teljesítését, ha az az Egészségbiztosítási Alapból nem finanszírozható.

A törvényt, amely Molnár Lajos (SZDSZ) volt egészségügyi miniszter nevéhez fűződik, 2006. december 18-án fogadta el az Országgyűlés, a jogszabály április 1-jén lépett életbe. A törvény többi között meghatározza az egyes kórházak által végezhető egészségügyi ellátásokat, szakmákra lebontva.