Az országban 1918 gyermek vár arra, hogy örökbefogadó szülőkhöz kerüljön, miközben becslések szerint mintegy kétezer olyan család (házaspár vagy egyedülálló személy) vár gyermekre, aki örökbefogadó szülőnek jelentkezett, s alkalmasnak is bizonyult. A két adat éppen fedi egymást. A szülőknek mégis átlagosan három évet kell várniuk, az újszülöttért jelentkezők esetében pedig ez akár négy évig is húzódhat. 

Szám szerint

Az országos nyilvántartásban szereplő, örökbefogadásra váró gyerekek korcsoport szerinti megoszlása (zárójelben az enyhén vagy súlyosan beteg, illetve fogyatékkal élők): 0-3 év:      112 (közülük 12 beteg) 3-6 év:      152 (közülük 35 beteg) 6-10 év:    309 (közülük 80 beteg) 10-18 év:  1345 (közülük 397 beteg)

Valahol hiba van a rendszerben, pedig az örökbefogadás folyamata korántsem annyira bonyolult, mint amennyire hosszú. Az adoptálásra jelentkezők alkalmasságát az illetékes szakszolgálat (a TEGYESZ) 60 nap alatt méri fel. Ennek során környezettanulmányt készítenek, megismerkednek a jelentkezők családi és lakáskörülményeivel, a szülők pszichikai és egészségi állapotával. Emellett tanácsadást is tartanak, s a jelentkezőket egy 21 órás (a valóságban hetekig elnyúló) tanfolyamon készítik fel az örökbefogadásra. A vizsgálat eredményét harminc napon belül küldik el a gyámhatóságnak, amely a dokumentumok és a szülő meghallgatása alapján ugyancsak harminc napon belül döntést hoz az alkalmasságról. Ezzel elkezdődik a várakozás. Ha egy szülő és egy gyerek végre „egymásra talál”, a legalább egy hónapos kötelező gondozási idő után a gyámhivatal hatvan napon belül dönt az örökbefogadásról. Az egyes szakaszok jogszabályban előírt ideje alapján tehát nem tarthatna évekig a folyamat, a sorbanállás teszi rendkívül hosszúvá. 

Csecsemőre vágyik mindenki

A szakszolgálat szigorúan követi a jelentkezési sorrendet, de elsősorban a gyereknek keres családot, nem pedig fordítva. Attól függően, hogy a jelentkező milyen korú és egészségi állapotú gyereket szeretne adoptálni, illetve hajlandó-e például testvéreket fogadni, akár években mérhető a különbség a várakozással töltött időt illetően. Márpedig a szülők iránti kötődés jobbára a gyerek fejlődésének korai szakaszában  alakul ki, ilyenformán teljesen logikus, hogy a szülők rendszerint csecsemőt szeretnének örökbe fogadni. Ez okozza azonban a bevezetőben vázolt problémát is: a csecsemőkre túljelentkezés van, az ennél idősebb gyerekeknek tehát csökken az esélyük arra, hogy családot találjanak. A korosabb gyerekek olyanok, akik valamiért elvesztették családjukat, vagy a gyermekvédők emelték ki őket onnan.

Miért újszülöttet?

A gyerek életében az első hat hónap az úgynevezett valódi szimbiózis időszaka, amikor a csecsemő saját magát még nem érzi elkülönült entitásnak - véli Kugler Gyöngyi, a hvg.hu által megkérdezett klinikai gyermek-szakpszichológus. Az újszülött önmagát és gondozóját testi-lelki egységként éli meg, ilyenkor szerzi az első tapasztalatait. A biztonságérzete szempontjából nagyon fontos, hogy teljesül-e a kívánsága, éhsége, fájdalma enyhítésre, csillapításra talál-e. Ha az anyai törődés megfelelő, akkor a gyermek feltétlen bizalommal kötődik a szülőhöz, ez az úgynevezett ősbizalom, ami minden későbbi emberi kapcsolat alapja. A kötődés később is létrejöhet, de ennek mélysége és az a funkciója, hogy a csecsemőt a stressztől megvédje, már nem kellő mértékben megalapozott. A korai időszak a kötődés szempontjából kulcsfontosságú, mert egyfajta védelmi funkcióval is bír, és az egészséges személyiségfejlődés alapja. A nem megfelelő anya-gyerek kapcsolat szinte egész életében végigkíséri az egyént, sebezhetővé válik, és hajlamos lesz különböző típusú testi és lelki megbetegedésre, zavarra.

A családjogi törvény különbséget tesz nyílt és titkos örökbefogadás között. Más és más várakozási idővel számolhatunk a két esetben. Előbbiben a lemondó illetve az adoptáló szülő ismeri egymás adatait. Utóbbiról akkor beszélünk, ha a vér szerinti szülő ahhoz járul hozzá, hogy gyermeke ismeretlen örökbefogadóhoz kerüljön; ha a gyermek szülei meghaltak, vagy a bíróság megszüntette felügyeleti jogukat; s ha a családból kiemelt, átmeneti nevelésben részesülő kiskorút örökbe fogadhatóvá nyilvánítják.

Nyílt örökbefogadás esetén a lemondó és az örökbe fogadó szülő a hivatalos eljáráson kívül (pl. a nőgyógyásznál, a szomszédon keresztül vagy a fodrásznál), tehát rövidebb várakozással is egymásra találhat. A közvetítésre rendszerint civil szervezetek szakosodnak. A Bölcső Alapítvány például olyan krízishelyzetben lévő várandós anyákat támogat, akik nem kívánják megtartani születendő gyermeküket, vagy még nem biztosak döntésükben. Országos hatáskörrel jár el, a szakszolgálatokhoz hasonlóan nyilvántartást vezet, és közreműködik abban, hogy a vér szerinti és az adoptálni kívánó szülő közös kérelme alapján a gyerekek a lehető legkorábban örökbefogadó családhoz kerülhessenek. Bár a várakozási listák a civil szervezeteknél is nőnek, az alapítvány közreműködésével lebonyolított örökbefogadásoknál még mindig rövidebb a várakozási idő - állítja a hvg.hu-nak Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány elnöke. 

Miért kell annyit várni?

A nyílt örökbefogadás népszerűsége viszont rontja a titkos örökbefogadás hatékonyságát: minél többen próbálkoznak az első rendszerrel, annál több gyermek talál családra azon a csatornán, s a kizárólag titkos örökbefogadásra jelentkezők így még többet várhatnak. Ezt a problémát orvosolná a Szociális és Munkaügyi Minisztérium tervezett jogszabályváltozása, amely - mint Katonáné Pehr Erika gyermek- és ifjúságvédelmi főosztályvezető ismertette - kizárná annak lehetőségét, hogy a nyílt örökbefogadás alapját képező megegyezés a szakszolgálat vagy valamely civil szervezet közreműködése nélkül jöjjön létre. A fodrásznál vagy a nőgyógyászati váróban köttetett egyezségek eszerint nem lehetnének alapjai a nyílt örökbefogadásnak.

Az évi 700-800 magyarországi örökbefogadás nagy része még mindig titkos, ráadásul a nyílt adoptálások közül sok a házastársi örökbefogadás. Azoknál a gyerekeknél, akiket a családjukból emeltek ki, már a jogi procedúra is hosszúra nyílik, amíg a gyerek örökbefogadhatóvá válik.

A gyermekvédelem elsődleges célja pedig nem az örökbeadás, hanem hogy a gyerek eredeti, vér szerinti családjában maradjon, illetve - például ideiglenes nevelőszülők után - oda jusson vissza. A hazai jog is igazodik az ENSZ gyermekjogi egyezményéhez, melynek 9. cikke - gyereknyelvre fordítva  - így szól: „Nem szabad elszakítani téged szüleidtől, hacsak ez nem a te érdekedben történik”. 

© AP

A minisztérium az örökbefogadási eljárások gyorsítása érdekében a közelmúltban a szakszolgálatok munkáját kontrollálva valamennyi 9 év alatti gyermek ügyét áttekintette. A vizsgálatok eredménye területenként változó, mondta Katonáné lapunknak: előfordul, hogy a jogszabályokat nem megfelelően alkalmazzák a szakszolgálatok, és bonyolultabb, jogi lépéseket kívánó ügyekben hosszabbra nyúlt az örökbefogadhatóvá nyilvánítás, mint az indokolt lett volna. Azt például, hogy a családból kiemelt gyereknél mikor kell kezdeményezni, hogy örökbefogadható legyen, a törvény pontosan szabályozza. Megesik azonban, hogy a területi szervek késve indítják el az eljárást.

A várakozási idő csökkentését szolgálja az a 2006. január 1-jétől működő országos nyilvántartás is, melybe azok a gyerekek kerülnek, akiket egy adott megyében nem sikerül örökbe adni. (Ebből a nyilvántartásból származik a cikkünk elején említett közel kétezres szám.) Ide egyébként szülők is kérhetik felvételüket, így esélyük lesz arra, hogy ne csak a közvetlen környezetükből adoptálhassanak.

Arról, hogy az örökbefogadás miként lehetne zökkenőmentesebb, hosszas egyeztetés folyt a tárca, a szakmai szervezetek és a civilek között. A felek úgy vélik, hogy a legtöbb kérdésben sikerült közös nevezőre jutniuk, ám a Bölcső Alapítvány vezetője szerint annak még nincs nyoma, hogy a minisztérium az elméleti megoldásokat a gyakorlatba is átültette volna.

A tárca főosztályvezetője szerint Magyarország ugyanazokkal a problémákkal küzd az örökbefogadás terén, mint a nyugati országok. Magától értetődően mindenhol többségben vannak azok a szülők, akik elsősorban csecsemőket szeretnének adoptálni, a várakozási idő nyugaton is három-négy évre nyúlik. S bár mind a külföldre, mind a külföldről történő örökbefogadásra van mód - amellett, hogy az utóbbi nálunk kevésbé jellemző - ezek az adoptálások többnyire az idősebb gyerekeket érintik.