Az idei esztendő a nehezebbek közül való volt. Sok bajjal kellett megküzdenie a világnak és a magyar embereknek is. Karácsony azonban alkalmat ad mindannyiunknak, hogy számot vessük emberi teljesítményünkkel, s nyitott szívvel forduljunk embertársaink felé. Ilyenkor teret engedhetünk máskor elfojtott érzéseinknek, amelyek hétköznapokon a gyengeség, a védtelenség jelei lehetnének. Vagy egyszerűen csak úgy érezzük: nincs időnk rájuk, amikor folyamatosan helyt kell állni, hogy gondoskodjunk a családunk megélhetéséről, hogy elérjük a magunk elé tűzött célokat.

De ha jön a szenteste – amely a legtöbb magyar családban, s másfelé is a keresztények között az együttlét örömében és az ajándékozással telik el –, nagyon világosan megmutatkozik, hogy a világot végső soron a szeretet tartja össze, s nem a hétköznapi érdekek. Ez a jó hír, amelyet Jézus születése óta nem feledünk, s bár sokféleképpen, de megünneplünk.

Vannak azonban, akiknek ilyenkor sem jut szeretet. A boldogság perceiben forduljunk egy gondolattal azok felé is, akik magányosok, kiszolgáltatottak, szegények, vagy akiknek egész évben nem jut jó szó és ölelés. Karácsony két napját áthatja a szeretet, adjunk belőle azoknak is – ha máshogyan nem, hát gondolataink által –, akik a legnagyobb hiányt szenvedik belőle.

Boldog, békés karácsonyt mindenkinek!