Szó sincs arról, hogy Magyarország kiutasítaná a HIV-pozitív fertőzötteket - állította a HVG kérdésére a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH). Márpedig egy, az AIDS-betegek védelmével foglalkozó nemzetközi szervezet, az EATG ezt a - főként menekülteket sújtó - gyakorlatot feltételezte még vagy harminc ország mellett Magyarországról is. Végh Zsuzsa, a BÁH főigazgatója azonban sajtónyilatkozataiban azt közölte, önmagában a betegség ténye miatt senkit sem kényszerítenek hatóságilag az ország elhagyására, legfeljebb akkor, ha nem hajlandó betartani az egészségügyi előírásokat. Az idén ilyen esetre egyáltalán nem került sor, korábban is elvétve, évente egy-két alkalommal.

Viszonylag ritkaság az is, hogy egy európai főváros csendes, elegáns villanegyedében tüntessenek külföldiek, Budapest azonban idén nyáron már ezt is elkönyvelhette. Főként a bicskei menekülttáborból felutazók harminc-negyven fős csoportja még július végén a II. kerületi Felvinci utcában remélt megoldást különböző problémáira az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHRC) impozáns székháza előtt. A békés demonstráció nem váltott ki különösebb figyelmet, a debreceni menekülttábor ezt követő eseményei viszont már "látványosabbak" voltak, amikor tömegverekedés tört ki, és még rendőröket is megtámadtak.

Bicskei menekülttábor © PLT

Persze még a debreceni "hivatalos személy elleni erőszak" sem nevezhető durvának a magyar utcai balhézók módszereihez képest, hiszen egy nő seprűnyelet használt fegyverként, egy könnygázzal lefújt arab férfi pedig megrúgta a felé közelítő rendőrt. Egy másik összecsapásban részt vevő, főként szomáliai és afganisztáni verekedők már brutálisabbak voltak: széklábak, farudak mellett hosszú pengéjű késeket és még házilag gyártott kardot is lefoglaltak tőlük a rendőrök. További újdonság az öngyilkossági kísérlettel fenyegetőzés, az, hogy például átjátszótoronyra másznak fel külföldiek, követeléseiket nyomatékosítandó. Volt olyan eset, amikor ezzel sikerült is megsürgetniük debreceni menekülteknek, hogy az őket megillető iratok elkészüljenek - állítólag egy laminálógép hiánya miatt nem kapták meg időben a dokumentumokat. Az viszont csak köznevetség tárgya lehetett, amikor hajnali 2-kor egy "mászó" 140 ezer forintos műfogsort követelt.

Lloyd Dakin, az UNHRC regionális vezetője mindezek alapján úgy véli, nő a feszültség a magyar menekültügyben, gondok vannak a menekültek integrációjával. Például a számukra létfontosságú magyarnyelv-oktatással, de egészségügyi ellátásuk vagy a speciális szükségletű betegek étkeztetése is kívánnivalókat hagy maga után, s túl alacsonynak tartja a mindenkori öregséginyugdíj-minimum negyedére rúgó (jelenleg havi 7125 forint) zsebpénzt is.

A BÁH diplomatikus tiszteletkörökkel ugyan, de visszautasítja a kritikát, hangsúlyozva például az élelmezést illetően, hogy a kisgyerekesek és öregek külön kapnak tejtermékeket és gyümölcsöt, vagy hogy a külföldiek származását, vallási szokásait is figyelembe veszik az étkeztetésnél. A nyilvánosság előtt már Dakin sem kívánja folytatni a vitát, a HVG kérdésére azt hangsúlyozta, az ENSZ szervezetének hagyományosan jó a kapcsolata a magyar menekültügyi hatóságokkal, csak fel akarták hívni a figyelmet a problémákra, s bíznak a magyarok konstruktív hozzáállásában.

Csakhogy a független civil szakértők, például Kováts András, a Menedék Egyesület igazgatója is inkább az aggodalmakat osztja. Szerinte meglehetősen kockázatos, hogy a menekülteket érintő számos alapfeladatot Magyarország nem saját költségvetéséből finanszírozza, hanem az Európai Menekültügyi Alaptól (EMA) pályázatokon elnyerhető támogatásból. Ilyen például a magyar nyelv oktatása, amire a BÁH még a közbeszerzési pályázatot sem írta ki, pedig már január óta működnie kellene a rendszernek. Ha pedig akár pusztán formai hiba miatt elúszna az EMA-támogatás, az a jelenlegi élelmezési norma egyharmadának elvesztését jelentené.

A magyar menekültügy, hasonlóan a többi új EU-tagállaméhoz, hagyományosan arra épült, hogy a migránsok nem akarnak itt maradni, célállomásuk valamelyik gazdagabb nyugati vagy északi állam - ad történeti áttekintést Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság alapító elnöke, volt országgyűlési képviselő. Szerinte az 1998-2005 közt Magyarországon menekültkénti védelemért folyamodó mintegy 45 ezer személy döntő többsége, sőt még a menekültstátust megkapók nagyobb része is "elszivárgott". A január óta hatályos új szabályok szerint (HVG, 2008. január 5.) viszont a korábban csak ideiglenes állami védelmet kapó befogadottak, akiknek integrálására nem is készült fel az ellátórendszer, oltalmazottként majdnem a státusos menekültekkel azonos helyzetbe kerülnek. Éppúgy lehetővé kell tenni számukra a társadalmi integrációt, mint azoknak, akik Magyarországról továbbutaztak ugyan, de az úgynevezett Dublin-II. rendszer keretében egy más EU-tagállamból küldik ide őket, mint a menekültügyi eljárásban megállapítható első fogadó államba. Így, miközben a menekülők száma hosszabb távon, trendjében csökken, az ide érkező migránsok mind nagyobb hányada kényszerül itt felépíteni új életét.

FAHIDI GERGELY