„Az katasztrófa lesz a pécsi klinika számára” – mondta lapunknak Kollár Lajos professzor, amikor arról kérdeztük, mi történhet, ha nem sikerül megegyezni az egészségügyi miniszterrel, s ahogy Székely Tamás fogalmazott: minden marad a régiben. Nem közeledtek ugyanis az álláspontok az Egészségügyi Minisztérium és a kórházi szakmai szervezetek képviselőinek keddi tárgyalásán a kórházaknak juttatandó pluszforrásokról. A kórházak nem kapják meg az általuk kért 25,5 milliárd forintot, s a kormányzat egyelőre nem vezeti be a bázisfinanszírozást.

A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának első emberét azért kerestük, mert lapunk információi szerint izotópok hiányában több beteget is hazaküldtek csontscintigráfia vizsgálatról későbbi időpontra visszahívva őket. (Ez a vizsgálat a rosszindulatú daganatok csontáttéteinek diagnosztikai eszköze.) Mint kiderült, ez esetben nem pénzhiány okozta a vizsgálatok néhány napos késését, csupán az izotópok beszerzése, szállítása okán fordult elő, hogy át kellett csoportosítani a betegeket és nem a megadott napon, hanem pár nappal később végezték el a vizsgálatokat. „A sürgősségi ellátásban és – erőforrásainkhoz mérten – a daganatos betegek kezelésében nem lehet szó késlekedésről, de a tervezhető szakterületeken egyre hosszabbak a várólisták” – magyarázta Kollár Lajos, aki azt hozzátette: egy csípőprotézisre váró beteg például kibírhatja egy-két évig is, nem életmentő beavatkozás a műtéte, de a fokozódó fájdalom, az életminőség romlása nem elkerülhető.

Erre rímel a miniszterrel folytatott sikertelen egyezkedés után tett bejelentés: a kórházvezetők munkacsoportot hoznak létre, amelynek az lesz a feladata, hogy meghatározza azokat a betegségcsoportokat, amelyeket akkor is el kell látni, ha a tárgyalások zátonyra futnak és a betegellátás korlátozására kényszerülnek az intézmények. Prioritást fog élvezni a sürgősségi, a traumatológiai, a gyermek- és az onkológiai ellátás.

A pécsi klinika főigazgatója azt mondta a hvg.hu-nak: ha nem kapják meg a kért összeget, akkor a kénytelenek lesznek csökkenteni a beavatkozások számát. „2008-ban nyereséges évet zártunk, s terveink szerint a 2009-es év is nullszaldós lett volna, az élet és a számok azonban felülírták a terveinket”- magyarázta a professzor. A 2009-es költségvetésüket először akkor kellett módosítani, amikor ez év márciusában az úgynevezett „lebegőponzos-finanszírozásra” tért át az egészségkassza. Ennek értelmében az intézmények teljesítményük 70 százalékában fix összegű finanszírozást kapnak (150 ezer forint pontérték), míg a fennmaradó 30 százalék folyamatosan változó része a finanszírozásnak (Székely Tamás a rendszer bevezetésekor azt ígérte, hogy ha ebben a hányadban 100 ezer forint alá csökken a pontérték, akkor közbelépnek). Vagyis az ebbe a 30 százalékba eső beavatkozásokon gyakorlatilag országosan osztoznak a kórházak: tehát sok esetben egy beavatkozás árának csak töredékét kapják meg. Ilyenkor ugyanis az történik, hogy az egészségkasszában még rendelkezésre álló összeget elosztják az ország összes intézményében zajló beavatkozások számával és az így kapott összeget utalják az intézményeknek. A rendszer bevezetésekor még sokan úgy kalkuláltak: a nagyobb intézményekben ez nem okoz majd problémát a magas betegszám miatt, ez azonban nem vált be.

„Amikor áprilistól újrakalkuláltuk a 2009-es költségvetést, akkor úgy számoltunk, hogy a 30 százalékba eső beavatkozások után is 100 ezer forintot kapunk esetenként. Ez nem történt meg, áprilisban ez csak 70 ezer, májusban 50, míg júniusban 43 ezer forint körül volt. Vagyis 100, 150 majd 240 millió forintos hiányunk keletkezett”- számszerűsít a professzor. A most belengetett, az év utolsó három hónapjára tervezett bázisfinanszírozás lényege az lenne, hogy egy fix összeget kapnának az intézmények, s ebből kellene gazdálkodniuk – az egészségügyi szakmai képviselői szerint ez ugyan kiszámítható bevétel lenne, de az erre szánt összeget keveslik. Sokan pedig egyenesen időutazásnak tartják, ugyanis a teljesítményvolumen-korlát bevezetése előtt, 1993-ban is így finanszírozták az intézményeket. „Már nem tudunk honnan elvonni, nem tudunk hol költséget csökkenteni. Elfogadom ugyan a miniszter úr érveit, miszerint nem működik hatékonyan a magyar egészségügy, de ez a felismerés jelenlegi helyzetben nem segít: nem lehet több embert elbocsátani, ki kell fizetni a beszállítókat, nem tudunk már hova hátrálni”- fogalmazott Kollár Lajos.

A kedden zajló több mint két és fél órás tárgyalás után Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnöke újságíróknak azt mondta: mivel nem született megállapodás, megvalósítják a korábban beharangozott figyelemfelkeltő akcióikat, ezek első lépéseként csütörtöktől zöld zászlók lobognak a kórházakon."A kórházak ragaszkodtak a 25,5 milliárd forinthoz, mi ezt képviseltük a kórházszövetség részéről, és semmiféle más kompromisszum nem született. Egy pozitívum: a későbbiekben tárgyalnak még" - fogalmazott az MKSZ elnöke. Döntés született arról is - mondta -, hogy október 1-jével a kormány nem vezeti be a bázisfinanszírozást, így marad az idén áprilistól érvényes úgynevezett lebegőpontos teljesítményfinanszírozás.

A tárgyalásokon részt vevő szervezetek vezetői múlt héten állásfoglalást tettek közzé, amelyben jogszerűtlennek és végrehajthatatlannak nevezték az említett tervezetet, amely megváltoztatná a finanszírozási rendet - bevezetné az úgynevezett bázisfinanszírozást -, továbbá csökkentené a fekvő- és a járóbetegeket fogadó intézmények forrásait. Az egészségügyi érdekképviseletek figyelemfelhívó és tiltakozó akciósorozattal is készültek arra az esetre, ha kéréseiket a kormányzat nem teljesíti. Eszerint előbb zöld zászlókkal, szalagokkal demonstrálnának, tájékoztató transzparenseket állítanának fel az intézményekben, később nem írnák alá az új finanszírozási szerződést. Ha ekkor se érnek el eredményt, éhségsztrájkba kezdenek, majd végső esetben korlátoznák egészségügyi szolgáltatásaikat.

A minisztérium továbbra is a 4,5 milliárd forintot ajánlott a kért 25,5 milliárd helyett. A konzultációk a jövő héten folytatódnak. Bár ennek alaphangját meghatározhatja a pénzügyminiszter mai nyilatkozata. Oszkó Péter szerint ugyanis: "miközben a közintézmények tudomásul vették, hogy a válság idején nem költhetnek többet a tervezettnél, addig a magyar egészségügy több pénzt kíván elkölteni, mint a gazdasági krízist megelőzően". A pénzügyminiszter azt mondta, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer arra ösztönzi a kórházakat, "hogy minél több ellátást mutassanak ki (...), és nem alakult ki az az együttműködési légkör, amelyben együtt beszéljük meg, hogyan lehet a rendelkezésre álló forrásokból gazdálkodni". Hozzátette azt is: mivel az egészségügy a tervezettnél eddig többet költött, költségvetési előirányzata csaknem elfogyott, ezért az év hátralévő részében sokkal kevesebből kell gazdálkodnia.