A magyar származású amerikai politológus ezt abban az interjúban fejtette ki, amelyet közelmúltban ünnepelt 75. születésnapja alkalmából adott az Amerikai Magyar Népszava Szabadságnak, a legnagyobb magyar nyelvű amerikai lapnak. Gati a magyarországi politikai párbeszéd hiányáról elmondta: "az egyik oldal – most különösen a szélsőjobb – feltételezi, hogy a másik oldal nem szolgálja Magyarország érdekeit, csak a saját érdekeit (...) így a politikai ellenfélből ellenség lett, ezért minden legális és néha nem legális eszközt is felhasznál arra, hogy a másik oldalt megsemmisítse".

A Johns Hopkins Egyetem professzora szerint "ebben a harcban elvész Magyarország; ezért tart ott az ország, ahol tart". Gati - aki tudományos életútja elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vette át szeptember végén New Yorkban Bajnai Gordon miniszterelnöktől - elmondta: minden magyar miniszterelnökkel jó kapcsolatokat ápolt Antall Józseftől Bajnai Gordonig, akik ideológiai megfontolás nélkül szintén jó kapcsolatokat ápoltak vele. "De ha az ember az egyik oldallal jóban van Magyarországon, akkor legkevesebb, hogy árulónak tekinti a másik oldal" - tette hozzá.
 
A politológus arra a kérdésre, milyennek látszik most Magyarország az Egyesült Államokból nézve, úgy felelt: "egyelőre Magyarország jó lépéseket tesz, mert jó miniszterelnöke van, és ennek a miniszterelnöknek óriási előnye és szerencséje, hogy nem akarja magát újraválasztatni". Szerinte a kormányfő így olyan lépéseket tehet, amelyek Magyarország érdekeit szolgálják, és amelyeket az elmúlt kilenc évben három magyar kormány is elmulasztott. Különösen nagyra  becsüli, hogy a miniszterelnök a jól ismert gazdasági lépések mellett a magyar-amerikai kapcsolatok javítását célzó bátor és bölcs lépéseket tesz, "kár, hogy ezeket a fontos gazdasági és külpolitikai intézkedéseket egy választott kormányfő nem tenné meg".

Charles Gati értékelése szerint Magyarország a 90-es években még élen járt; Antall József és Horn Gyula után még Orbán Viktor miniszterelnökségének első két évében is. "Attól kezdve erőteljes befelé fordulást érzékelek, párosulva két olyan tendenciával, amivel nem értek egyet" - mondta. Szerinte az egyik a külpolitika leszűkítése külgazdasági politikára, mintha az egyetlen külpolitikai érdek a befektetők odacsábítása lenne. Ezzel leértékelődik a külpolitika legfontosabb, nemzetbiztonsági tartalma.

A másik szerinte zavaró tendencia a Putyin Oroszországához fűződő bensőséges viszony, amely "nem méltó egy olyan országhoz, amely felkelt 1956-ban az oroszok ellen, és a NATO tagja". A politológus szerint az az elképzelés, hogy van egy harmadik út, vagy hogy Magyarország híd lehet Kelet és Nyugat között, roppant káros, értelmetlen, és rombolja Magyarország nyugati megítélését. "Ez az ország súlytalanná válásához vezet" - szögezte le, hozzátéve: reméli, hogy az említett orientáció egy kis kerülő után visszatalál a 90-es évek egyértelműen Nyugat-barát külpolitikájához.