Pályafutása során 265 NB I-es mérkőzésen szerepelt a Vasasban, a hatvanas években a négy bajnoki címet (1960, 1961, 1965, 1966) szerző együttes egyik kulcsembere volt. Szerepelt a piros-kékek kétszeres KK-győztes gárdájában, valamint a BEK-ben ötödik helyezett gárdában. Játszott az Austria Wien együttesében és a pályafutása végén a Diósgyőrben.

A magyar szövetség honlapja szerint a válogatottban 1964 és 1967 között 12 alkalommal szerepelt, ezen kívül négyszeres olimpiai válogatott, 12-szeres ifjúsági válogatott, kilencszeres B-válogatott, négyszeres utánpótlás válogatott volt. Az 1966-os angliai világbajnokságon is pályára lépett, a brazilok és a bolgárok elleni győzelem alkalmával végig a pályán volt.

Miután szögre akasztotta cipőjét edzőként dolgozott tovább, a Kaposvári Rákóczit 1975-ben az NB III-ból az élvonalba vezényelte, és a legmagasabb osztályban két éven át benntartotta. A Kaposvári évek előtt Diósgyőrben és Egerben, azt követően Siófokon, Sopronban, Mohácson, Hódmezővásárhelyen és Balatonlellén dolgozott. Mathesz Imre temetéséről később intézkednek.