A per tárgya egy 2009 októberében megjelent írás, amelyben Szilyék a szociológus egy konferencián való fellépését „dominaként fellépő személy szexuális szolgáltatásához” hasonlították. Az ítélet szerint nemcsak őt, hanem az eseményen szintén felszólaló Debreczeni József és Bauer Tamás előadását „egyaránt gunyorosan ítélték meg”. De csak a cikk miatt „rossz idegállapotba került” Vásárhelyi fordult bírósághoz.

Index: ezek nem tények

A bírósági ítélet szerint Vásárhelyi Máriát és a családját annyira megviselte a cikk, hogy a szociológust saját bevallása szerint „már-már a további közéleti szerepvállalás feladásáról való elgondolkodásra késztette”. Ezzel szemben az újságírók úgy vélik, a cikk nem tényeket közölt, pusztán egy sajátos stílusú kommentár, amelyben nem Vásárhelyi Mária teljesítményét illették, hanem „saját személyükre nézve fejtettek ki vélekedést”.

A tárgyaláson Vásárhelyi és a tanúként beidézett testvére is azt állította, hogy családtagjaik amiatt kapták a gúnyos megjegyzéseket (a barátok részéről pedig az együttérzést), mert a cikk a felperest „dominaként”, illetve „prostituáltként” ábrázolta.

A bíróság Pataki Árpád vezette tanácsa végül részben Vásárhelyinek adott igazat, mondván: az ilyen típusú gúnyolódásnak „senki sem köteles áldozatává válni, itt legalábbis rosszul sikerült ’poénról’ van szó”. A bíró – elismerve, hogy bárkinek joga van Vásárhelyi Mária közéleti, politikai tevékenységéről akár súlyosan lesújtó véleményt is formálni – úgy ítélte meg: a véleményformálás külső korlátja az emberi méltóság védelme, a „jelen esetben is éppen erről van szó”.

Ugyanezt emelte ki Vásárhelyi Mária is, amikor az ítélet kapcsán megkerestük, de cikkünk megjelenése után - arra hivatkozva, hogy az őt felhívó munkatársunk nem említette, hogy interjút készít vele és idézni akarja az általa elmondottakat - Vásárhelyi az általa elmondottak eltávolítását kérte.