A Gyöngyöspatán, Hajdúhadházán és Hejőszalontán történt ügyek kapcsán Bócz Endre elmondta, hogy az „őrjáratozás” tulajdonképpen azt jelentette, hogy ha egy roma kitette a lábát az utcára, akkor mindenhová látványosan követték. Ezt a kriminalisztikában „agresszív megfigyelésnek” hívják, ami mindenkit idegesít akkor is, ha esze ágában sincs lopni menni.

„A kilencvenes évek elején, amikor magánszemélyek jogerős bírósági ítélet birtokában sem tudták a követeléseiket behajtani, sokan alkalmaztak 'adósságbehajtókat', akik az adósokat esetleg feltűnő öltözékben, látványosan követték, hogy demonstrálják: ez egy adós, aki nem fizet. A bíróság ezt polgári perben végül a személyiségi jogok megsértése címén törvénytelennek minősítette.” Ez az elv – mutatott rá Bócz Endre – büntetőperben még nem kapott hangot.

Ezzel együtt úgy vélekedett, hogy a törvénymódosítás sem biztos, hogy egyértelmű helyzetet teremt. „Minden jogszabályhoz kapcsolható egy seregnyi értelmezést igénylő kérdés, és nincs kétségem, hogy ezek felvetésére hajlandóság is lesz” – hangsúlyozta. Hozzátette Bócz, a kérdőre vont személyek könnyen találnak majd olyan kifogásokat, mint hogy ők csak sétáltak az utcán, a másiknak is van olyan dzsekije, mint az övé, és véletlenül egyszerre vették fel, illetve, hogy az új alkotmányból fakadó, kiterjesztett önvédelmi jogukat gyakorolják.

Emellett a volt főügyész úgy látta, hogy gyakran felkészültségbeli hiányosságok és szakmai képtelenségek jellemzik a nyomozóhatóságok munkáját, amire példaként a vörösiszap-katasztrófát és a West-Balkán szórakozóhelyen történt tragédiát hozta fel. „Az iszap kiömlése után – sajtóhírek szerint szándékosan elkövetett közveszély-okozás címén – első reakcióként őrizetbe vették a MAL vezérigazgatóját, mert anélkül írta alá a vállalat katasztrófavédelmi tervét, hogy abban benne lett volna, mi a teendő, ha kidől a gát. Szakmai szempontból ez egy képtelenség. Ha valaki ismeri a büntetőjogot – márpedig ez elvárható attól, aki ennek az alkalmazásával foglalkozik –, akkor az tudja, hogy a közveszélyt a gát kidőlése folytán hömpölygő vörösiszap felszabadult mozgási energiája jelentette; a közveszély oka a gát kidőlése volt. Ehhez a gát esetleges leomlása utáni teendőkre vonatkozó előírások hiányának semmi köze.”

Megjegyezte: „a vezérigazgató őrizetbe vétele és felelősségre vonása a büntetőeljárási jog és a kriminalisztika elemi szabályainak a figyelmen kívül hagyásával történt. Ezek azt igényelték volna, hogy először tudjuk meg, miért dőlt le a gát, aztán keressünk rá felelőst.”