Múlt csütörtökön a magát nemzeti radikálisként meghatározó Dörner Györgyöt nevezték ki az Új Színház élére, intendánsa az egykori MIÉP-elnök, Csurka István lett, főrendezőnek pedig Pozsgai Zsoltot választották.

Bár Tarlós István ezzel nem ért egyet, közös koncepciójuk szerint a színház nevét is megváltoztatnák Hátország Színházra (Csurka 1993-ban jelentetett meg tanulmánykötetet Keserű hátország címmel – a szerk.), hogy többek között így küzdjenek meg a „különösen elfajzott, beteges liberális hegemóniával”. A pályázatokat elbíráló szakmai bizottság szakmabeli tagjai egyöntetűen Márta István jelenlegi igazgatót támogatták.

Elindult a lavina

Tarlós István döntése nem csak szakmai körökben váltott ki komoly felháborodást. A vezetőváltás ellen tiltakozott hétvégén kilenc fővárosi színházigazgató, valamint hétfőn a Mazsihisz is, „a náci szellemi körök újabb térhódításának” nevezve a történteket. Aki nemtetszését szeretné kifejezni, azóta egy internetes petíciót is aláírhat, október 22-re pedig tüntetést szerveznek az Új Színház elé.

Kereszttűzben

MTI / Nagy Lajos

A petíció leírása a következő: „Budapest regnáló főpolgármestere Dörner György színigazgatói kinevezésével közpénzen megalapította a Magyar Köztársaság első újnyilas színházát. Ez gyalázat. A döntés ellen a leghatározottabban tiltakozunk”. A szervezők szerint Dörner pályázata konkrétumokat nélkülöző, kizárólag politikai jelszavakkal dobálózó, a kiírásnak nem megfelelő fércmű, kinevezése pedig a színházi szakma, a művészet és a magyar nemzet meggyalázása.

A petícióval és a tüntetéssel azt szeretnék elérni, hogy „a főváros vezetése új pályázatot írjon ki, és azon a demokrácia szabályainak megfelelően a többség akarata, azaz valós szakmai szempontok döntsenek, és ne politikai érdekek”.

Dörner nem bizonytalanodott el

Dörner György az MTI-nek adott interjújában azt mondta: a kinevezése által keltett erőteljes negatív visszhang nem bizonytalanította el, eszében sincs visszalépni. "Elgondolkodtatni elgondolkodtatott, elbizonytalanítani semmiképpen sem. Jogukban áll tiltakozni ellene, ő is számtalanszor protestált már, de attól még nem biztos, hogy az ellenzett koncepció rossz – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy – a szakmai ajánlás ellenében – vajon miért az ő pályázatát választotta a főpolgármester, úgy vélekedett: a főváros kulturális koncepciójába jobban beleillik az ő pályázata, mint Márta Istváné. Utalt arra is, hogy véleménye szerint a szakmai bizottság a személye miatt nem ítélte meg pozitívan pályázatát, amelyről egyébként úgy tartja, nem tartalmaz erős negatív indulatokat, pusztán a tények néven nevezése tűnhet annak.

Majtényi: csak ne közpénzen

A petíciót számos közéleti személyiség, író és színész is aláírta, őket kérdeztük, miért döntöttek úgy, hogy csatlakoznak a kezdeményezéshez. Majtényi László volt adatvédelmi biztos a hvg.hu-nak azt mondta: a vélemény, a szólás, és a művészetek szabadságának is elkötelezett híve, és azzal is egyetért, hogy mindenkinek joga van színházat csinálni, a probléma csak az, hogy mindezt közpénzből csinálják.

Arra a kérdésre, hogy Márta István támogatható lett volna-e a vezetői poszton, azt mondta: számára Márta István közéleti és művészi aktivitása sem vonzó, de az tény, hogy míg Dörner György pályázata egy fércmű, addig Mártáé szakmailag kifejezetten színvonalas.

Egyelőre kitart a döntése mellett

Bánkuti András

Kukorelly Endre már kritikusabban fogalmazott, az író-költő szerint az Új Színház élén történt vezetőcsere problémája nem színházszakmai kérdés, jóval túlmutat azon. Az író szerint ez a látványos gesztus mély válságjelenségként értékelhető. „A regnáló kormány szemében a kultúra érdektelen, gyengének minősül, ezért könnyű szívvel engedi el, áldozza be hatalmi célok érdekében” – fejtette ki.

Kukorelly úgy látja, hogy cinikusan rájátszva a kölcsönös gyűlölködésre, az egész területet koncként dobják a jobboldali szavazócsoportnak. Ez pedig az egész társadalomra nézve veszélyes, hisz egyrészt tovább mélyíti az egyébként is éles megosztottságot, másrészt ahelyett, hogy a kultúrára építkeznének, mélyen leértékelik azt.

Paradox, hogy miközben nemzet és haza a kormányzati kommunikáció legtöbbet hangoztatott jelszava, épp a nemzetet egyben tartó kultúrából vonják ki a legtöbb pénzt, ezt a területet áldozzák fel szavazatmaximálási célokból.

Létfélelem

Ágens, énekesnő, rendező, színész szintén a megkülönböztetés veszélyeire hívta fel a figyelmet. Azt mondta, soha nem szállt be a politikába, de most kénytelen volt. „Meggyőződésem, hogy a művészetnek nem dolga a politikával való foglalatosság, most mégis belekényszerítenek bennünket abba, hogy ezt tegyük. A politikai konszenzusok végeredménye márkaként, védjegyként működik, de soha nem láthatunk teljesen a marketingtervek mögé. Ha mégis, jobb, ha becsukjuk a szemünket” – fejtette ki.

Ágens szerint egy ilyen döntés félelmet kelt, mert egyértelmű állásfoglalást jelent olyan eszmék mellett, melyek emléknyomai még élénken élnek a szüleinkben, nagyszüleinkben és bennünk is. „Ismerjük a kódokat, tudjuk, hogy minek mi a következménye” – magyarázta.

Kukorelly: az ügy túlmutat magán

Horváth Szabolcs

A színész-rendező azt gondolta, a 21. századra már nem a különbségekbe kapaszkodunk, hanem az egyezésekbe, és megtanulunk együtt élni egymással; ehelyett olyan megkülönböztetést tapasztal, amely szerinte veszélyes, és buta, rosszindulatú szempontok szerint osztályoz.

„A politika egy megkülönböztető embert kíván vezető pozícióba ültetni egy nem megkülönböztető színházban, mely szégyen, hogy megtörténhet Európában. Az ominózus ’dolgozatról’ nem is beszélve, mely végképp egyértelművé tette, hogy ez a döntés egy politikai konszenzus végeredménye. Az ilyen és az ehhez hasonló döntések létfélelmet és bizonytalanságot okoznak” – tette hozzá.

„Kommunista színházat sem lehetne csinálni”

Hernádi Judit színművésznő a hvg.hu-nak azt mondta, az egész eddigi élete azt diktálta, hogy aláírja ezt a petíciót, és nem is igen van mit magyarázni döntésén. Bár magánemberként kedveli Dörner Györgyöt, szerinte nem szabad megengedni, hogy egy szélsőjobbos nézeteket valló személy hatalmi, diktáló pozícióba kerüljön olyan emberek felett, akik nem értenek vele egyet. „Ugyanígy nem lehetne kommunista színházat sem csinálni” – tette hozzá.

Garas Dezső színművész azt mondta, az ilyen ügyek kapcsán mindenkinek vigyáznia kell az arcára, nehogy elveszítse, majd hozzátette: a főpolgármester részéről ez egy felületes, buta tévedés. Garas arra a kérdésre, hogy Márta István támogatható lette volna-e, válaszként azt mondta, az egy másik kérdés, majd egykori tanárát, Nádasdy Kálmán Kossuth-díjas filmrendezőt, színházigazgatót idézte: „azt kell tudni pontosan, hogy mit nem, de azt nagyon”.

További anyagainkat az Új Színházzal kapcsolatban itt olvashatja el!