Orbán disznóól-élménye: vicces pillanatok a parlamentből
Derültség, taps, morajlás, bekiabálások – 2011-ben is fel-felbukkantak olyan epés, humoros, vagy ironikus megjegyzések a parlamentben, amelyek megnevettették az országgyűlési képviselőket. Mi a pártelnökök teljesítményét vizsgáltuk: kinek, mivel, és mennyire sikerült kizökkenteni képviselőtársait rezignáltságukból?
Orbán Viktor (Fidesz) összesen hatvanszor szólalt fel 2011 januárja óta a parlamentben, megnyilvánulásai pedig a leghatásosabbak közé tartoztak ebből a szempontból.
Orbán és a disznóól
A kormányfő kifejezetten szereti kihangsúlyozni vidéki származását, ezt pedig egyik áprilisi felszólalásában is kidomborította, amikor mondanivalóját az MSZP-nek szegezve a disznóólakhoz fűződő viszonyát taglalta:
„Szerencse a szerencsétlenségben - tekintettel arra, hogy megfelelő körülmények között nőhettem fel -, néhány disznóólat már volt módom személyesen is, saját kezemmel kitakarítani, ezért biztosak lehetnek abban, hogy ahogy itt a jelek mutatják, ezzel a disznóóllal és ezzel a hodállyal is el fogunk majd bánni, és a pályázati kézikönyv is jó példája annak, hogy jó úton járunk. Igen, a gyerekkori disznóól takarítás biztatást jelent arra, hogy az ember el tudja végezni a munkát, amikor önöktől veszi át a kormányrudat.”
Halleluja
Míg a fenti idézet a kormánypárti padsorokban adott okot némi derültségre, addig a következő már a szocialistákat is megmosolyogtatta, bár valószínűleg a kormányfő a Fellegi Tamás és Matolcsy György feladatkörét felvázoló decemberi felszólalását nem poénnak szánta:
„Egyúttal tájékoztatom önöket arról, hogy Fellegi Tamás a jövőben tárca nélküli miniszterként irányítja a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokat. (Nyakó István: Taps!) Emellett, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, meg kell indítani az új növekedési akciótervet is, amelynek összeállítási munkálatait Matolcsy György miniszter úr vezeti (Közbeszólások és taps az MSZP soraiból. - Nyakó István: Alleluja!) - mi is ilyen lelkesek vagyunk, és hasonló reményekkel nézünk a jövőbe (Derültség és taps a kormánypártok soraiból.) -, és remélem, hogy ezt a növekedési akciótervet minél hamarabb a tisztelt Ház asztalára tehetem.”
Ez nem egy étterem
A miniszterelnök nem egyszer tett helyre ellenzéki frakcióvezetőket, köztük Schiffer Andrást és Mesterházy Attilát is. 2011 szeptemberében az LMP elnökéhez intézett szavai okoztak némi derültséget:
„Egy félreértés végleges eloszlatásának reményében fordulok Schiffer képviselőtársamhoz; próbáltam ezt korábban is elmondani, de láthatóan nem jártam sikerrel. Tehát a dolog az úgy áll, hogy én nem vagyok abban a helyzetben, hogy megmondhassam önnek, miről beszéljen - ez helyes. De szeretném jelezni, hogy ez fordítva is így áll. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Ez nem egy étterem, ahol ön rendszeresen feladja a rendeléseit, én meg teljesítem, és arról beszélek, amit ön egyébként talpalávaló muzsikának gondol; ez egy lehetetlen dolog.”
A gesztus
Mesterházy Attila sem panaszkodhatott amiatt, hogy elkerülte Orbán Viktor figyelme: „Az MSZP vezetője azt mondta, folytatódott Magyarország elszigetelődése. Tartottunk néhány tucatnyi miniszteri csúcstalálkozót, néhányszor itt járt az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnöke, az Európai Parlament elnöke, néhány nappal ezelőtt itt volt Kína miniszterelnöke, a héten érkezik az amerikai külügyminiszter. Ezt hívja ön elszigetelődésnek, kedves képviselőtársam? (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Az MSZP vezetője joggal kéri számon, hogy néha mi is tehetnénk, gyakorolhatnánk gesztust az ő irányukba. Tisztelt képviselőtársam, azzal tettem gesztust az MSZP felé, hogy nem beszéltem az elnökségi felkészültség állapotáról, amit megörököltünk. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)”
Ember, érti?
A miniszterelnök szintén az MSZP-nek szegezte következő megjegyzéseit: „Azt pedig az ember első hallásra pillanatnyi zavarnak vagy a pillanatnyi zavar következményeként fogja föl, amikor önök azt állítják, hogy rendben és konszolidáltan adták át az országot. Jó volna tudni, hogy kinek, merthogy nekünk nem, az egész biztos. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Csak halkan mondom, gondolkodjanak már el azon, hogy 2002-ben, amikor megkezdték a nyolc évig tartó kormányzásukat - egyébként egy választási eredmény alapján -, akkor Magyarország államadóssága valahol 53 százalék körül volt a nemzeti össztermék arányában. Most meg 80 százalék. Ember, érti? 27 százalék! (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Nyolc év alatt 27 százalékkal növekedett az államadósság, és önök itt ülnek büntetlenül. Nem kellene hálát adni a jóistennek, tisztelt képviselőtársaim? (Derültség a kormánypártok soraiban.) A magyar nép rendkívül toleráns, ez kétségkívül így van.”
Nem a poénjairól híres
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke 22-szer szólalt fel a vizsgált időszakban, de túl sokszor nem sikerült mosolyt csalnia képviselőtársai arcára. S bár a következő párbeszédet főképp az MSZP-ben értékelték, álljon itt egy kivétel:
„Tisztelt Elnök Úr! Látva, hallva fideszes képviselőtársaim közbeszólásait, látszik, hogy egyre nehezebben viselik ezt a mai vitát. (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Úgyhogy ezért arra tennék javaslatot, hogy kétórás szünetet rendeljünk el, hogy ki tudják magukat pihenni, ha lehetséges. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Elnök: Kétórás szünetet?
Mesterházy Attila: Igen.”
Orbán és a magyar népmesék
Schiffer András már sokkal bőbeszédűbb volt, ezért élcelődésre is több ideje maradt. 236 felszólalást tudhat maga mögött, s valószínűleg az sem véletlen, hogy igen sokszor került idő szűkébe, amiért a házelnöknek folyamatosan figyelmeztetnie kellett.
Orbán Viktorhoz hasonlóan az LMP elnöke is gyakran tett helyre másokat, köztük a miniszterelnököt is.
„Tisztelt Miniszterelnök Úr! A minap az egyik közösségi oldalon volt egy kimutatás, hogy aki általában kedveli Orbán Viktort, az kedveli a magyar népmeséket is. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Ez a megállapítás most újra megerősítést nyert. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Itt önök egy olyan adóátrendezést hajtottak végre, amely alapvetően arról szól, hogy ma Magyarországon tulajdonképpen a jómódúak kapnak adócsökkentést. Ez azt is jelenti, hogy bizony ez az adócsökkentés, amit önök végrehajtottak, alapvetően az importot fogja generálni. Ezt nevezik a közgazdaságtanban perverz újraelosztásnak. (Demeter Ervin: Szégyellje magát!) Önt, amikor kint járt az Európai Parlamentben, Hugo Chávezhez hasonlította az egyik képviselő. (Közbeszólás az LMP soraiból: Sajtótörvény!) Így van! Ez a hasonlat egy ponton biztos, hogy rossz, biztos, hogy igazságtalan. Hugo Chávez Venezuelában az olajbevételeket megpróbálta szétosztani a szegények között. Ön, miniszterelnök úr, a nem létező bevételeket próbálja meg most szétosztani a gazdagok között.”
Menj haza
Schiffer szintén a kormányfőnek címezte alábbi felszólalását: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bizonyára ismeri azt a régi magyar mondást, hogy ha már hárman mondják azt, hogy részeg vagy, menj haza. (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Az elmúlt hetekben elég sokan mondták önnek azt, hogy ez az egykulcsos adórendszerre épített gazdaságpolitika egész egyszerűen befuccsolt. Az igazi államférfi, az igazi vezető nem arról ismerszik meg, hogy nem hibázik, hanem arról, hogy észreveszi azt, ha hibázik, és van bátorsága változtatni. Ön nem ezt teszi, hanem ehelyett gyakorlatilag leválthatatlanná kívánják tenni az adópolitikájukat azzal, hogy ezt az adórendszert kétharmadban kívánják rögzíteni.”
Gyermeteg, primitív
Az éles hangú megjegyzéseket Dr. Czomba Sándor nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár sem úszta meg: „Tisztelt Államtitkár Úr! Egyrészt azt az érvelését, hogy ön bármihez is azért értene jobban, mert éppen vidéken jött világra, meglehetősen gyermetegnek és primitívnek tartom. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Nem ezt mondta!) Abban kétségtelenül elismerem a szakértelmét, hogy a munka világához nyilvánvalóan több affinitása van, mint itt sokaknak a teremben, hiszen a Medgyessy-Gyurcsány-kormányok alatt ön köztisztviselőként szolgált, tehát amikor szidja a 8 évet, nyilván személyes tapasztalatokra is utal. (Dr. Czomba Sándor: Úgy van! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Ez vezetett ide!)”
Orbán-Schmitt csata
Az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálása kapcsán Schiffer bedobott egy ötletet, ami a Jobbik és az MSZP tetszését is elnyerte: „Én azt gondolom, hogy még akkor is, ha önök megfosztják az állampolgárokat, sőt a képviselőket is attól, hogy Alkotmánybírósághoz forduljanak, az legalábbis érdeklődésre tarthat számot, hogy amikor mondjuk, a köztársasági elnök Alkotmánybírósághoz fordul, akkor hogyan védi meg az álláspontját, mondjuk, a kormánnyal szemben. Én nagyon kíváncsi lennék egy ilyen Schmitt Pál-Orbán Viktor csatára egy alkotmánybírósági ülésen. (Derültség a Jobbik és az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nincs elég fantáziánk! - Ehhez kevés a fantáziánk!)”
Nem röhögünk!
Úgy tűnik, Schiffer nehezen tűri a rendetlenséget, ezért Papcsák Ferencet és Vitányi Istvánt is helyre tette: „Most arról van szó, hogy itt önök, az önök igazságszolgáltatási ámokfutása előidézett egy krízishelyzetet, ennek a kezelésére itt van egy törvényjavaslat, és Vitányi, illetve Papcsák képviselőtársam mást se csinál, mint beordít és röhögcsél. Lehet, hogy az önök számára rendkívül mulatságos ez a helyzet. (Dr. Vitányi István: Nem röhögünk...) Én azt kérném, hogy a parlamentarizmusnak legalább a látszatait őrizzék meg!”
Vonának kell a humorérzék
A legtöbb felzúdulást, zajt és közbeszólást a pártelnökök közül Vona Gábor váltotta ki a maga 33 felszólalásával. Íme az első példa: „Elhangoztak már különféle nemzetközi összehasonlítások, hogy ez most Távol-Kelet, ez Európa motorja, esetleg Szlovénia, én is megpróbálnám elhelyezni az önök költségvetésének teljesülése esetén Magyarországot ebben a nemzetközi dimenziórendszerben. Amennyiben ez a költségvetés elfogadásra kerül és megvalósul, akkor Magyarországon svéd állami elvonási szint fog párosulni egy amerikai adószigorral egy etióp piacon. Úgyhogy... (Balla György: Hangos nevetés!) Igen, akinek nincs humorérzéke, az nyilvánvalóan nem tud vele mit kezdeni... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Önök se nevetnek! - Derültség a kormánypárti padsorokban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)”
Ülj már le!
Orbán Viktornak a Jobbik elnöke sem félt nekimenni, amikor a "bértapsolók" kérdését firtatta: „Nem értem egyébként a miniszterelnök urat, hogy miért fél ettől ennyire, hiszen rendelkezésére áll több mint 200 bértapsoló, akik minden egyes mondatát, szavát bármikor megtapsolják (Derültség a Jobbik padsoraiból.), bármikor megnyomják az "igen" vagy "nem" gombot, hogyha a miniszterelnök úr ezt kéri. Látom persze, hogy ezt most rossz önöknek hallgatni (Egy hang a kormányzó pártok padsoraiból: Ülj már le!), hogy felháborítja önöket, az igazságérzetüket bántja (Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.), de el szeretném önöknek mondani, hogy a tükör az, amit most önök elé tartok. Ugyanis önök az elmúlt másfél évben semmi mást nem csináltak, mint mindent megszavaztak, amit a miniszterelnök mondott. Folyamatosan megtagadták akár önmagukat is, akár a saját elveiket, értékeiket is, aztán kint a folyosón nyafogtak. Ez történt. Ez történt, és ne rám haragudjanak azért, mert ezt az önök számára bejelentem és elmondom, ezzel önöket szembesítem, hanem kezdjenek el szépen lassan elgondolkodni azon, hogy mit jelent az a szó, hogy országgyűlési képviselő. (Egy hang a kormányzó pártok padsoraiból: Na mit?) Ezen kellene elgondolkodni!”
Életforma a retro
Következő felszólalásában Vona Gábor mindenkinek kiosztott egy-egy pofont: „Tisztelt Ház! Ha pedig alkotmányozás kérdésében mindenki őszintén megvizsgálja a lelkiismeretét, akkor azt hiszem, elmondható, hogy az MSZP annak örülne a legjobban, ha az eredeti 1949-es alkotmány állna vissza. Náluk nem divat, hanem életforma a retro. (Derültség a Jobbik soraiban.) Az LMP pedig a '89-es foltozásba, tákolmányba szerelmes, de ők már csak ilyen rajongó típusok, neohippik. Szociológiai értelemben pedig érthető ez a fajta rajongásuk a '89-90-es rendszerváltozáshoz, hiszen ahogy egy politológus fogalmazott, ők a rendszerváltozás nyerteseinek gyermekei. A kormánypártok meg szerintem még mindig nem tudják pontosan, mit akarnak a hatalom akarásán kívül. Szinte átláthatatlan volt az az út, ahogy egyáltalán idáig eljutottunk. Ami az egyik nap még Salamonnak látszott, az másnapra már Gulyás lett, ami pedig Szájernek tűnt föl, az holnap még Szilinek is mutathatja magát. Tragikomikus volt az elmúlt néhány hét, ha nem Magyarországról és nem az alkotmányról lenne szó, még jót is nevethetnénk rajta."
A korrektség kedvéért megvizsgáltuk Semjén Zsolt (KDNP) nyolc felszólalását is, de – nyilván jellegükből adódóan - azokon a KDNP soraiban sem nevetett senki.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
