Bár volt már hangosabb két éve kormánynak, már ami az egészségügyet illeti, tény, hogy a Fidesz-KDNP-éra 2010 óta rendesen beletenyerelt a rendszerbe. Talán nem véletlen, hogy választási programjukban a legrövidebb szakasz erről a területről szólt, és csak olyan általánosságokat fogalmazott meg, mint hogy „meg kell határozni a különböző földrajzi területek egészségügyi szükségletét, a szükségletekhez kapacitásokat kell rendelni, az ellátási kapacitásokhoz pedig elegendő forrást kell biztosítani”.

Alapcéljuknak tekintették, hogy felére csökkentsék a kórházi várólisták hosszát és javítsák az ellátás minőségét. Problémának nevezi a program, hogy a háziorvosok munkaideje az adminisztrációra megy, hogy a háziorvosok átlagéletkora magas, a praxisok állami támogatása pedig nem kielégítő. Megoldási javaslatokat azonban nem tett a Fidesz a problémák orvoslására.

Egy miniszter nélküli terület

Több oldalról érdemes megvizsgálni, mi történt az egészségügyben az elmúlt két esztendőben - véli Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. „Először is, foglalkozni kell azzal a kérdéskörrel, vajon jót tett-e az ágazatnak, hogy nincs miniszteri rangban a vezetője. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, komoly hátrányt jelent a kialakult kormányzati felállás, mivel a terület vezetője jellemzően nincs ott a kormányüléseken, csak egyedi esetekben kap meghívást az ülésekre. Ez azzal jár, hogy sokkal nehezebb érvényesíteni azt a WHO-irányelvet, miszerint minden politikai programalkotásban az egészség(ügy) elsődleges szempontként ("Health in all Policies") kapjon prioritást”- mondta Sinkó Eszter. (Ugyanez a szempont egyébként számos alkalommal felmerült az önálló pénzügyminisztérium hiányával kapcsolatban is.)

A területet érintő kardinális kérdésekbe az elvileg illetékes Emberi Erőforrás Minisztériumon (Emmi) kívül a Nemzetgazdasági Minisztériumnak (NGM) és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak (KIM) is komoly beleszólása van - veti fel az egészségügyi közgazdász. Azt az elképzelést egyébként, hogy a humánerőforrás valamennyi ügye egy minisztériumban koncentrálódjon, annak idején éppen azzal védték a kormánypártiak, hogy így keményebben tudnak majd fellépni a pénzügyi tárcával szemben. Kétségtelenül nehéz időszakkal kell most szembenéznie az országnak, mégis azt kell mondani, néhány apró siker ellenére pénzügyi szempontból soha ennyire gyenge pozíciója nem volt még egészségügynek, mint most. Sinkó úgy véli, a választott kormányzási technikák jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az egészségügy ennek a ciklusnak is a vesztese lehet. Ezt támasztja alá, hogy a gyógyszerkasszát teljesen kiüresítették, Sinkó számításai szerint nominális értéken 50 milliárdos mínuszban van az ágazat.

Dózsa Csaba közgazdász is azon a véleményen van: az a szlogen, hogy „megmentjük az egészségügyet”, továbbra is ígéret. „A korábban, 2006 előtt indított nemzeti szakmai programokban óriási potenciál lett volna. Ezek már jó ideje döglődtek, de fel lehetett volna karolni őket.”(Ezek a hazai sürgősségi ellátás fejlesztésének programja, a nemzeti rákellenes program, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának programja.) Dózsa szerint néhány elemük még itt-ott megjelenik, főleg uniós pályázatokban, de nincs programmenedzsment, nincs átfogó koncepció sem. Noha a Semmelweis-tervben erről is szó volt, a megvalósulás és eredmények szermpontjából a közgazdász szerint semmi nem történt. A struktúra-átalakítás hatalmas hiányossága és alapvető feltétele lenne a minimumfeltételek tisztázása. „Ezt is csak ígérik, legutóbb április végét tűzték ki, de folyton csak halogatnak” - mondta Dózsa Csaba.

Háziorvos mint kolonc?

De nézzük az elmúlt két év sikerét: a Szócska Miklós vezette államtitkárság sikerrel vitte végig a nemdohányzók védelméről szóló törvényt - ebben mindkét elemző egyetért. A 2012. január elsején életbe lépő, majd három hónapos türelmi időt hagyó törvényt gyakorlatilag az egész egészségügyi szakma lelkesen fogadta. Ha sok sebből vérzik is, a nemrégen lezárult bérrendezési szándék is a sikertörténethez tartozik. Még akkor is, ha nem tudni pontosan, miből fedezik a beígért 30 milliárdot, és igaz, hogy az alapellátás egyelőre kimarad belőle - de azok az orvosok, akik nem keresnek bruttó 350 ezernél többet, bruttó 68 ezerrel többet kapnak.

A Semmelweis-tervben felvázolt rendszer kulcsfigurái a háziorvosok lennének. (Az egészségügy alapkérdéseiről szóló tervet 2011 nyarán fogadták el, ebben határozták meg az ellátórendszer átalakításának elvi kereteit.) Feladatuk volna, hogy definitív ellátást nyújtsanak, "kapuőrként" működjenek, és sorolhatnánk az egyéb tervezett feladatköröket. Miközben az orvostársadalom ezen része a legöregebb, a komplett alapellátás az, ami a bérrendezésből kimaradt. (A sztrájkkészültség felgyorsíthatja majd a tárgyalásokat a Falusi Körzeti Orvosok Országos Szövetsége [FAKOOSZ] és a kormány között.) Szócska Miklós szakmai sikere viszont, hogy elfogadtatta a kormánnyal a Semmelweis-tervet, és az is, hogy az államosított intézmények nem a kormányhivatalokhoz, hanem a Gyógyszerészeti és Egészségügyi- Minőség és Szervezetfejlesztési Intézethez (Gyemszi) kerülnek - véli Sinkó Eszter. Dózsa Csaba ugyanakkor jóindulattal tudná csak a népegészségügyi programokat a pozitívumok közé sorolni: a Támop pályázatok lehetőséget adnak az életmód és egészségfejlesztési programok megvalósításához, „ám ezeknél még csak a fény pislákol, a lakosság egészségügyi állapotában ez még jó ideig nem hoz majd pozitív változást, de legalább a kitörési pontok jobban láthatóak”.

Átalakul, összevonják, bezár: sok még a kérdőjel

Túry Gergely

És a "sikersorozat" itt nagyjából véget is ér. A KIM ugyanis sok borsot tör a Nefmi orra alá: az államosítással kapcsolatos döntéseket a Navracsics Tibor vezette minisztérium erőlteti rá a tárcára, emellett az államigazgatás átalakítása címén számos funkciót elvettek az OEP-től és az ÁNTSZ-től is (ez utóbbi megerősítéséről is szóltak még a korábbi ígéretek): ezek egyike sem szerencsés megoldás Sinkó Eszter szerint. Azt is hozzáteszi: sem a kormányprogramban, sem a Semmelweis-tervben nem szerepelt az államosítás, emiatt valószínűleg ezt a lépést nem "szülhette meg" az államtitkárság. Maga a folyamat sem megy zökkenőmentesen: nemrégen éppen négy kórházigazgatói kiírást vontak vissza, ugyanis csak utólag derült ki, hogy nem ugyanaz a szabály vonatkozik a költségvetési gazdálkodási intézmények igazgatóira, mint a társasági formában működő intézmények vezetőire. A határidők is mozognak: az első ütem után május elsejével kezdődött majd a következő hullám, amikor (a megyei és a fővárosi kórházak végeztével) 55 városi intézmény is az államhoz kerül. Csakhogy ezen intézmények tulajdonosi és egyéb háttere is rendkívül színes, így ezeket nem lehet egy huszárvágással elintézni.

Az NGM befolyása elsősorban a gyógyszerkasszán érezhető. A korábbi gyakorlattal ellentétben ugyanis például abba is beleszól Matolcsy György minisztériuma, hogy mely innovatív gyógyszereket lehet az OEP által támogatott körbe befogadni, holott szakmailag nyilvánvalóan ez nem az ő kompetenciájuk lenne. A gyógyszerkassza tervezett és részben már meg is valósult megvágásának hatása az elemzők szerint az év második felére várható: ekkor elképzelhető, hogy a betegellátás biztonsága is veszélybe kerül. (Sokatmondó, hogy az Egis gyógyszergyár az egyik innovatív készítményét, amellyel díjat is nyert, már be sem hozza a magyar piacra.) Korábban a hvg.hu írt arról, több gyártó is azt tervezi, kivonul, de az a jelen állapotok mellett szinte borítékolható, hogy egyes készítmények forgalmazását megszünteti a gyártó Magyarországon.

Sinkó Eszter szerint az átalakítás legalább egy évig tartja "mozgásban" - vagy, ha úgy tetszik, bizonytalanságban - az ágazatot, mivel a szereplők nem tudják pontosan, mi a Gyemszi, mi a Semmelweis-tervben életre hívott Térségi Egészségügyi Szolgáltató Központ (TESZK) vagy éppen az intézmények menedzsmentjének feladata és hatásköre. Sinkó szerint a Gyemszi sokat fog kínlódni, amíg megtalálja a helyét a palettán. Most zajlik a funkciók újraelosztása, kérdés, hogy kihez mi kerül majd. Persze nem utolsó szempont az sem, mit éreznek az egészből a betegek: egyelőre azt biztosan nem, hogy egyértelműbbek és világosabbak lennének a betegutak, a várólisták is nőttek, szemben a kormányprogramban vállaltakkal. A gyógyszerfronton bekövetkező kedvezőtlen hatások pedig nagy valószínűséggel az év második felére már komolyabban érezhetőek lesznek, többek között áremelkedésekben.

Hogy az egészségügy mely szegmensére mennyire kell és lehet beengedni a magánszektort, már régóta kérdés. Sinkó Eszter úgy látja, a kormánynak most szembe kell néznie azzal, hogy - tekintettel az egyre pusztuló közfinanszírozott egészségügyre - a lakosság részéről komoly igény mutatkozik arra, hogy kiegészítő biztosításokat vásároljon. Sinkó szerint ha tömegessé válik ez az igény, komoly veszélyként jelentkezhet néhány év múlva, hogy ezek az emberek már nem akarnak két helyre hosszú távon fizetni. Ebben az esetben viszont a parlamentre gyakorolnak majd nyomást a drága magánbiztosítással rendelkező befolyásos csoportok, hogy legalább részben kiengedjék őket a kötelező társadalombiztosítási rendszerből. Ha ez megtörténik, a kiegészítő biztosítás immáron a társadalombiztosítást felváltó, helyettesítő biztosítássá válik majd. Ez pedig a társadalmi szintű kockázatközösség felborulásával járhat együtt. "Ezért kell az szja-törvény végrehajtási rendeletét e tárgyban körültekintően megalkotni. Teljesen ellenállni reménytelen a lakosság oldaláról jövő nyomásnak, de tudatosan kell alakítani a feltételeket, mert a spontaneitás itt később sokba kerül" - véli a közgazdász.