29 500 forint - ennyi, amennyiből többek között Kocsis Tamásnak meg kell élnie. A 39 éves férfi évek óta ápolja otthon idős, agyvérzésben szenvedő édesanyját, napi 24 órában, heti hét napon. Emiatt nem tud „rendes” munkát vállalni, a havonta kapott ápolási díjból viszont nem tud megélni. Az édesanya nyugdíja miatt ugyan nem halnak éhen, és néha egy-egy szórólapozás, ami Kocsis Tamásnak belefér. Merthogy ő mos, főz és takarít is, ő mosdatja, eteti és öltözteti is édesanyját. Rajta kívül nagyon sokan vannak, akik idős, beteg hozzátartozójukat otthon ápolják. A férfi szerint legalább 70 ezer sorstársa van az országban.

KocsisTamás egyébként nyolc éve azért küzd, hogy az ápolási díjat nyolcórás munkának ismerjék el: valamennyi minisztériumot és minisztert megkeresett, elment Strasbourgig is. Utóbbi helyről egyelőre csak annyit jeleztek, hogy ügyének "ügyszáma" lett, azaz: foglalkoznak vele. És már ez is nagy szám: itthon ugyanis általában hitegették, hogy majd napirendre tűzik a kérdést, de ha levelére válaszoltak is, "az ország gazdasági helyzetével" magyarázták, miért nem lesz ebből semmi.

„Súlyosan fogyatékos volt a fiam, amikor megszületett, én pedig egy rendkívül jól fizető állásból mentem el szülni. A fiam élete végéig gondozásra szorul, otthonba soha nem akartam tenni” - mondja lapunknak a most 17 éves fiú édesanyja. A nő abból a szempontból szerencsés helyzetben volt, hogy a fia után járó valamennyivel több mint 30 ezer forintról le tudott mondani, és ha nem ő volt a gyerekével, megfizetett hivatásos ápolót. Így viszont nem kapott ápolási díjat.

Munka, szabadság nélkül

A fenti két példa az ápolási díj kétféle változata. Egyetlen közös nevezője, hogy a díj mindenhol tragikusan alacsony, abból sem megélni, sem nyugodtan otthon maradni nem lehet, és a sokszor rendkívüli kiadásokkal járó fogyatékos személy ellátását sem lehet megoldani. A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége (Meosz) több szervezettel együtt már évek óta azért küzd, hogy az ápolási díj nyolcórás munkaidőnek számítson, és legalább a mindenkori minimálbér járjon érte. Elnökük, Hegedűs Lajos a hvg.hu-nak azt mondja: az ápolási díj egyik formája alanyi jogon jár (abban az esetben, ha a gondozott személy súlyosan fogyatékos), másik esetben, ha sajátos élethelyzetből adódóan szorul valaki erre (például időskor miatt), akkor a helyileg illetékes önkormányzat méltányossági alapon ítélheti meg.

Napi 24 óra, heti hét nap

Müller Judit

„Mindkét esetben ez kvázi munkaviszonynak számít, 24 órás munka, amiben nincs szabadság. Azokban az országokban, ahol működik ez a rendszer, ápolási biztosítás formájában oldják meg, azaz az egységes társadalmbiztosítás része. Ez működik többek között Németországban, Angliában és Ausztriában is” - mondja Hegedűs. Szerinte Magyarországon már azt is nagy szám lenne elérni, ha az intézményi ellátásért járó normatívához közeledne az otthon ápolás. „Ha intézményben gondoznak valakit, azért az állam nagyjából 65 ezer forintot fizet havonta. Ehhez az intézménynek önerőből még nagyjából 30 ezret hozzá kell tennie. Ehhez képest amit azok kapnak, akik otthon ápolják családtagjaikat, tragikusan kevés. 34 ezer vagy 26 ezer még csak nem is közelít a 65 ezerhez. Miközben ezek az emberek a társadalmat tehermentesítik, arról nem is beszélve, hogy az otthon ápolás sokkal olcsóbb és emberségesebb” - vallja Hegedűs.

Az Értelmi Sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesülete is emberemlékezet óta azért küzd, hogy az ápolási díjat a megfelelő módon állapítsák meg. Goldner Ibolya, az egyesület vezetője lapunknak azt mondja: a társadalom azt teljesen elfogadja, hogy egy anya három évet otthon legyen a gyerekével, de arra senki nincsen felkészülve, hogy ha egy gyerek fogyatékossággal születik, akkor az anyja 30-40 évig otthon fogja ápolni. „Ezek a nők magukra maradnak, sokan közülük a helyzetük miatt mélyszegénységben élnek: dolgozni a gyerek mellett nem tudnak, az ápolási díjból megélni nem lehet, és egy fogyatékos gyerek megfelelő ellátása és gondozása nagyon sok pénzbe is kerül.” Goldner azt mondja: ők 2004-ben és 2006-ban is éltek a népi kezdeményezés jogával, letettek számos javaslatot valamennyi illetékes asztalára, összegyűjtöttek ötvenezer aláírást a népszavazáshoz, ám a Parlament sosem vette a kérdést napirendre sem.

18 év a várakozás?

Az elnök azt mondja, az államtól átvállalt feladatot a megfelelő módon kellene elismerni. „Az teljesen logikus előírás, hogy aki ápolási díjban részesül, az ne dolgozzon napi négy óránál többet, hiszen ez a valóban rászorultakról szól. Abban viszont semmi logika nincsen, hogy csak közeli hozzátartozó igényelheti ezt: ha a súlyosan beteg gyereket a szomszédasszony szereti és gondozná is, amíg a szülők dolgoznak, miért nem teheti meg? Ez megakadályozhatná azt is, hogy a családok teljesen elszegényedjenek.” Goldner Ibolya azt mondja, az alanyi jogon járó ápolási díj nagyjából 17-20 ezer családot érint, a méltányosságiról nincsen információja, egyes becslések szerint akár 70 ezer embert. Szerinte bevált külföldön az a módszer, hogy az ellátandó személy ápolási-gondozási igényeit felmérik, és aszerint jár az ellátás, hogy mennyi időt kell vele lenni. „És az is megkönnyíti a helyzetet, hogy nem közeli hozzátartozó igényelheti csak ezt. Ausztriában már évekkel ezelőtt a minimálbér kétszerese volt ez a díj.” Az elnök szerint ráadásul nálunk állami intézeteknél a várakozási idő akár 18 év is lehet, ami szintén az otthon ápolás irányába tolja a rendszert.

Hogy mi a kormány szándéka a kérdésben, egyelőre homályos. Orbán Viktor múlt héten azt mondta, a legfőbb célkitűzése, hogy elérje, 5 millió ember dolgozzon hazánkban. Halász János pedig tavaly egy szocialista kérdésre azt válaszolta, "a kormány senkit nem fog magára hagyni, főként nem a szociálisan rászorulókat. E gondolat jegyében a következő évben már emeljük az ápolási díj összegét is".

Ezzel ellentétben ugyanakkor a Magyar Közlöny március 9-i számában megjelent kormányhatározat szerint a szaktárcának az év végéig ki kell dolgoznia, hogyan akarják a fogyatékossággal élő személyeket gondozó családtagok munkaerőpiacra történő visszatérését elérni. Szerettük volna megkérdezni a részletekről az illetékes Emberi Erőforrás Minisztériumát, ott azonban írásban annyit közöltek lapunkkal: kormánydöntést követően tudnak információval szolgálni.

Az ápolási díj egyébként még most is foglalkoztatja a kormánypári politikusokat: május végén a fideszes Erdős Norbert írásban tett fel kérdést Balog Zoltán miniszternek a témában. Egészen pontosan arra várt választ: „lehetségessé válhat-e a főfoglalkozásúként a beteg szülő ápolásával töltött idő beszámítása a nők előrehozott nyugdíjához szükséges 40 éves szolgálati időbe?”. Emailben megkerestük Erdős Norbertet, hogy - többek között - megtudjuk, mik a kormány szándékai az ápolási díjjal kapcsolatban, de mindeddig nem kaptunk választ kérdéseinkre.

A kormány egyébként tavaly már megvonta azt a jogot az önkormányzatoktól, hogy méltányosság alapján állapíthassanak meg helyi lakásfenntartási támogatást a rászorultaknak, ezen kívül mintegy 10 milliárd forinttal csökkentették a "méltányossági segélyekhez" való hozzájárulást is. A tendencia minden bizonnyal folytatódik, a konvergenciaprogramban ugyanis az olvasható: „továbblépésként 2013-tól mindössze egyetlen krízissegélyezés maradna az önkormányzatok saját hatáskörében”. De hogy ez melyik lenne, nem derül ki, így egyelőre az is kérdés marad, mi lesz az ápolási díj sorsa.