Nagy érdeklődés mellett, magyar és más közép-európai országokból érkező szakértők, szociológusok, közgazdászok keresték a választ a fenti kérdésre a Milla, a Védegylet és a Heinrich Böll Stiftung rendezvényén, amelyen bemutatták a két szervezet Magyar Polip című kezdeményezését és az arról szóló weboldalt. „Polipnak” a program résztvevői azt a tünetegyüttest nevezik, amelyek a rendszerváltás óta a demokrácia és a gazdaság hibás működéséhez vezettek, a polip „lábai” az egyes problémák, mint a korrupció vagy a destruktív ellenzékiség. A szervezők a konferenciát egy szélesebb párbeszéd kezdetének szánják, és remélik, hogy egyfajta „csatorna” lehet a civilek számára, ahol „visszajelzéseket küldhetnek a politikai elitnek”.

„Megköszönhetjük az Orbán-kormánynak, hogy sokan most értették meg, hogy nem a civilek feje fölött kellene döntéseknek születni” – mondta a rendezvényt megnyitó Juhász Péter, a Milla alapítója. Szerinte a rendszerváltással „csak kaptunk egy ruhadarabot, amit felölthettünk, de a fejekbe nem ment át”, hogy miről szól a demokrácia, nem arról, hogy „kapunk egy vezetőt és megyünk az utasítása után”.

Hankiss: Gyurcsány alatt anarchikus demokrácia volt

A "demokrácia Doyenjeként” felkonferált Hankiss Elemér arról beszélt: a demokráciát természetes módon állandó kihívások érik, amelyre Magyarországon nem születtek helyes válaszok. „A társadalom játékszabályok komplex rendszere, ahol a demokrácia csak az egyik fontos szabályrendszer” – fogalmazott. Hankiss arról beszélt: ma a demokrácia mindenhol szembekerül a kapitalizmussal, a globalizációval, a nemzetközi intézményekkel, a helyi erős szereplőkkel és a médiával, Magyarországon viszont „a politikai kultúra hiánya, a közöny, passzivitás, a hisztérikus közélet miatt a demokrácia csak botladozva tud működni”. Emiatt a kormányok az autokratikus kormányzás eszközéhez nyúlnak, vagy anarchikus állapotok alakulnak ki, mint például Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt ­– mondta.

Hankiss szerint a „kohézió és az identitás” helyett „nálunk csak veszekedés folyik,” a közbeszédben előretört az irracionalitás, a tömegmédia „élménymaximalizálásra épül, 15 év óta ömlik ránk a zagyvaság”. Emiatt a résztvevők rendkívül nehéz dologra vállalkoznak, „fel kell húzniuk a mozdonyt a Mount Everestre”.

Millás transzparens március 15-ről

Stiller Ákos

Ilonszki Gabriella, a Budapesti Corvinus Egyetem szociológia-oktatója felvázolta a „szimulált demokrácia” fogalmát. Szerinte Magyarországon a rendszerváltás egy „elitmegállapodás volt”, ahol a vezetők kartellbe tömörültek, kihasználva annak előnyeit, amíg az egyik fél ki nem lépett a kartellből, úgy számítva, egyedül több sikere lehet. „Ugyan az elit megteremtette a demokrácia intézményeit, de a normaszegést eltűrte, mind a politikai élet egyes szereplői, mind a szervezetek, a pártok tekintetében, a kettős beszéd része lett a politikai kultúrának”. A társadalom az elitet követve ugyanúgy elnézi a normaszegéseket, mint például az adóelkerülést és a faji megkülönböztetést, mivel a politikai elit megerősíti benne a rossz beidegződéseket. Ilonszki szerint a szimulált demokrácia másik tünete, hogy nem a közös értékek fogják össze a társadalmat az állammal, hanem „a vezérekhez való kötődés”, így az emberek áldozatává válnak a manipulátoroknak és a rossz vezetőknek. „Az emberek nagy része azt gondolja, jobban jár egyedül, és ha elfogadja valamelyik vezér atyai gondoskodását” – fogalmazott, „Amely rossz hír azoknak, akik grassroot mozgalmakban gondolkodnak.”

Ezzel szemben Ilonszki szerint "valódi államférfiakra" is szükség lenne, "akik egy mozgalom élére állhatnának", mivel eddig valóban gyenge volt a politikai vezetés.

Szlovákia mert kicsi lenni

A rendezvény második blokkjában közép-európai előadók a régió demokratikus hiányosságairól és fejlődéséről, az országok rendszerei közti hasonlóságokról és különbségeiről beszéltek. Mihal Kozlowski, a Varsói Egyetem professzora Ilonszki „szimulált demokrácia” fogalmát egészítette ki azzal, hogy a volt szovjet blokkban mindenhol szimulált demokrácia jött létre, mert ugyan az elit tökéletesen lemásolta a nyugati liberális demokráciát, de teljesen más társadalmi helyzetben jött létre a rendszer, mint nyugaton: „a mai nyugati liberális demokrácia a társadalmi igazságosságosság elérésére alakult ki a korai liberális rendszerrel szemben, míg keleten a demokratizálódás a szociális rendszer leépítésével járt” – fogalmazott. Szerinte a magyar rendszerváltás „kartellesedése” nem egyedi eset, mert 1989 után mindenhol egy szűk kör kezébe került a hatalom, amely később az olyan „autoriter demokráciák” kialakulásához vezet, mint „Putyin, Erdogan és Orbán rendszere”.

Martin Semicka szlovák újságíró azt kérdezte: „Hogy működhet ennyire rosszul a demokrácia Magyarországon, ha ilyen jó társadalomtudósaik vannak?”. A válasz szerinte a „nemzeti mítoszban” keresendő, amely Magyarországon ma is a régi „birodalmi nagyság” köré épül, míg Szlovákiában ma is folyik a nemzetépítés, a cél pedig csak a megmaradás azáltal, hogy beilleszkedjenek Európába. Az előadások után a nézők kérdéseket tehettek fel az előadóknak, legtöbbeken arra voltak kíváncsiak, milyen alternatívája lehetett volna az "elhibázott rendszerváltásnak". Egy Borbély József nevű, magát „kormányzónak” nevező férfi pedig általános megrökönyödést keltve, a külföldi előadók előtt kijelentette: 2011-ben a Dunán, egy konferenciahajón kikiáltották a Magyar Apostoli Királyságot, ezzel visszaállt az ország jogos államformája, és „a 2004 óta ellopott 57 ezermilliárd forint is vissza lesz helyezve a helyére”, mert megtalálták a felelősöket, akik hálózatát saját „polipábrájukon” ábrázolták.

Mémet csinálnának a Magyar Polipból

A rendezvény befejezéseként Csigó Csaba, a Milla tagja és a védegyletes Boda Zsolt bemutatták a Magyar Polip kezdeményezés keretében elindult magyarpolip.hu weboldalt. Boda azt mondta: a program előzménye egy márciusi konferencia, amelyen harminc szakértő beszélt arról, milyen problémák miatt érkeztünk el a mostani helyzetbe. Mint mondta, jogosan beszélünk arról, hogy „2010 óta az ország szétverése folyik”, de az előtte elkövetett hibákról is beszélni kell, még ha „a rendszerváltás utáni, tapasztalatok híján rossz kormányzással elnézőbbek is vagyunk”. A weboldalról elmondta: bár még nincs teljesen kész, szeretnék, ha egy széles társadalmi diskurzust indítana el, a rajta szereplő „prezislide-ok” alapján pedig interneten terjedő, virális videókat terveznek elindítani.

„A rossz autoriter kormányzás tudásbázisát szeretnénk felépíteni” – fogalmazott Csigó Péter, a Milla tagja. „A kormányok elfecsérelték az ország szellemi erőforrásait, hiába voltak jó szakértőink, hiába beszéltek a szakszervezetek, nem hallgatták meg őket” –­ fogalmazott. Szerinte a Magyar Polip célja, hogy a társadalom minden területén bemutassa az „antidemokratikus kormányzás” módszereit. A weboldalon szereplő „polipábrák” az országot „fojtogató” problémákat jelenítik meg, négy alapvető kategóriába sorolva: a „Hataloméhség” feliratú polipon szerepel a destruktív ellenzékiség és a szélsőséges politikai kommunikáció, a „Korrupció” feliratúban a megoldatlan pártfinanszírozás és a lobbicsoportok befolyása. A „Sumákolás” alá sorolták a „társadalmi ellenőrzés elszabotálását”, a fékek és ellensúlyok rendszerének leépülését, az „Impotens állam” alá pedig az általános szakmai alkalmatlanságot.

Csak nálunk megy a választások előtti osztogatás

Bartha Attila az említett gondokat a gazdaságpolitikával illusztrálta: a közgazdász azt mutatta be: a rendszerváltás óta megfigyelhető a választások környékén a „megszorítások és lazítások” ciklikus váltakozása. A kormányok minden választás előtt osztogatásba kezdenek, felelőtlen jóléti intézkedéseket hoznak a szavazatmaximalizálás érdekében. Bartha példaként említette a Gyurcsány-kormány 2005-ös áfacsökkentését és a Fidesz 13. és 14. havi nyugdíjra vonatkozó ígéreteit. Szerinte ez a hullámzás kiszámíthatatlanná teszi a magyar gazdaságot, ami miatt „menekül a tőke”. A ciklus szerinte 2008-ban, a világgazdasági válság évében felborult, azóta „öt éve folyamatos megszorítások közepette élünk”.

Bartha rámutatott: a demokráciának egyáltalán nem természetes velejárója ez a populista gazdálkodás, sőt még az új demokráciákra sem jellemző. A közép-kelet-európai régióban sem fordult elő, hogy minden választást osztogatás előzött volna meg, a költségvetési egyensúly a ciklusoktól többé-kevésbé függetlenül mozgott. Magyarországon ezzel szemben minden, 1989 óta tartott választás előtt és után, „kötelezően” volt megszorítás, illetve lazítás.