A sárga villamost a Fővárosi Villamos Vasút füzesi műhelyében gyártották 1961-ben, a megnövekedett utasszám miatt fejlesztették ki a csuklós járművet. Csak találgatások vannak azzal kapcsolatban, miért hívják Bengálinak: van, aki szerint mély, morgó hangja, mások szerint a színe miatt.

A szakirodalomban FVV-ként emlegetik ezt a típusú villamost. Budapesten nem arattak nagy sikert, Debrecenben, Miskolcon és Szegeden viszont évtizedekig jártak a Bengálik.

Szegedre 1962 novemberében érkezett az első bengáli, a 601-es, amely a 46 darabosra bővült bengáliflotta úttörője volt. Ezek a járművek fél évszázadon át meghatározták a szegedi városképet és a villamosközlekedést – olvasható a cikkben.

A csongrádi megyeszékhelyen 3, 5 és 10 ajtós változat is közlekedett, az utolsó példányokat tavaly nyáron vették ki a menetrend szerinti közlekedésből.

Villamosok

A szegedi székhelyű Közlekedési Emléktár Alapítvány alakulása óta sokat tett azért, hogy az utókor megismerhesse az ország, a Dél-Alföld és Szeged közösségi közlekedését. Az alapítvány a Szegedi Közlekedési Társasággal Bengáli 50 címmel szervezett kiállítást, amelyet pénteken 17 órakor nyitnak meg az EDF DÉMÁSZ Klauzál téri EDF Galériájában.

Az ötajtós változat utolsó szegedi példánya a 656-os pályaszámú villamos, amely tanulókocsiként szolgált. Az alapítványnál most azon dolgoznak, hogy helyreállítsák és nosztalgiajáratként működtessék ezt a villamost.