„A saját ritmusunkban minden fontos problémára reagálunk (…). De ma már messze nem az a leghatékonyabb, ha sokat és hosszan beszélünk” – mondta Erdő Péter a HVG-nek 2004-ben adott interjújában, arra a kérdésre reagálva, hogy hol tart a katolikus egyház megújhodása, miért nem reagál társadalmilag fontos kérdésekre. A magyar katolikus egyházat 2003 óta irányító, a pápától a bíborosi kalapot is megkapó prímás személyiségéből adódóan is a fontolva haladás híve, aki felismerte a modern kor kihívásait, határozott véleménye van a politikai folyamatokról, de úgy gondolja, az évezredes múltú egyháznak nem szabad kapkodva reagálnia ezekre a jelenségekre.

XVI. Benedek február 11-én nyilvánosságra került lemondása óta a vatikáni erőviszonyokat ismerő olasz média esélyesként emlegeti Erdő Pétert, aki maga is tagja a pápaválasztó testületnek, illetve az európai püspöki konferencia elnökeként kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal bír, az egyházi jogelmélet professzoraként nemzetközileg elismert szakember.

A magyar bíboros pályáját nyomon követő, a magyar egyház belső viszonyait ismerő – névvel megszólalni nem akaró – források szerint Erdő, Ternyák Csaba egri érsek, Veres András szombathelyi püspök vagy Udvardy György pécsi püspök mellett azon fiatalabb felekezeti vezetők közé tartózik, akiknek felemelkedéséhez Rómában és az európai színtéren is nagy reményeket fűztek. E több nyelven beszélő, karrierjüket a rendszerváltás után elindító teológusoktól, papoktól várták, várják a pártállami rendszer béklyóitól 1990-ben megszabadult magyar egyház megújítását.

„Pillanatnyi percproblémák”

Óvatosan fogalmazó, az erőcsoportok között lavírozó, megfontolt személyiség, aki egyben lobbanékony is – így ábrázolták a hvg.hu-nak Erdőt ismerői. Forrásaink szerint ebben a jellemzésben nincs ellentmondás, mert a magyar egyházfő rendszerint akkor hozható ki a béketűréséből, ha nyomást gyakorolnak rá, arra próbálják rávenni, adja fel távolságtartását, fokozatosságról és minőségről vallott professzoros nézeteit. „Az egyháznak azonban nem az a feladata, hogy beleragadjon a pillanatnyi percproblémákba” – mondta 2002 decemberében a Magyar Nemzetnek Erdő, mielőtt átvette volna a hazai egyház vezetését.

Erdő Péter bíboros - pápaesélyes?

MTI / Beliczay László

A pápaválasztást forrásaink szerint alapvetően két szempont befolyásolhatja. Akarnak-e kedvezni a bíborosok a hívők száma alapján nagy súlyú harmadik világnak? Erdőnek akkor nagyobbak az esélyei, ha megint európai egyházfőt akarnak, ebben az esetben sokat nyom a latba, hogy a német és a lengyel egyház miként ítéli meg a magyar bíboros 10 éves vezetői tevékenységét.

A pályáját kritikusan szemlélő források szerint az előnye egyben a hátránya is: a prímás számos kérdésben túlzottan is óvatos, konfliktuskerülő volt, ami az általa is támogatott reformfolyamatokat megakasztotta. Míg Nyugat-Európában a megújhodás legfőbb iránya, hogy a papság egyre nagyobb behatást enged a hívőknek, a „civileknek” – különösen az ifjúsági szervezeteknek – a döntéshozatalra, Magyarországon ez a folyamat akadozik, különösen a gazdasági ügyekben nem biztosított a kellő átláthatóság. Forrásaink szerint ez az elzárkózás már az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában is feltűnt, melyet Erdő 2005 óta elnököl.

Pedig az esztergomi érsek jelentős erőfeszítéseket tett kinevezését követően az egyház kinyitására. Mint a HVG megírta, 2007-ben a felekezet konzervatívabb papjai nem fogadták kitörő örömmel az Erdő szorgalmazta városmissziós hetet. A bíboros már 2003-ban jelezte egy interjújában, nincs az jól, hogy az esztergomi kerületben 10-15 százalék körül van a templomlátogatók aránya, miközben ennél jóval többen vallják magukat katolikusnak. A francia mintát hozta példaként: azaz az egyháznak hazai pályán is vannak missziós feladatai, saját híveinek is „be kell mutatni” a katolicizmust. A városmissziós héten ezért aluljárókba, terekre, sőt plázákba települtek ki, ami viszont az esemény bírálói szerint inkább a „szektákra” emlékeztet.

Ugyanakkor kinevezése óta járja a plébániákat, személyesen vizsgálja meg, milyen állapotban van a „végeken” az egyház. „A főpásztori vizitációk sora szigorú rend szerint zajlik”, a plébániáknak több száz kérdésből álló kérdőívet kell kitölteniük – ír Erdő országjárásáról a héten megjelenő HVG (részleteket a lap csütörtökön megjelenő számában olvashat). „A papság kétharmadával beszéltem, amikor eljutottam a saját korosztályomhoz” – számolt be tapasztalatairól 2003-ban a Magyar Nemzetnek az egyház egyik legfőbb problémájáról, a paphiányról és a fiatalítás nehézségeiről beszélve. Erdő Péter egyébként kifejezetten támogatja, hogy akár külföldről hívjanak papokat, 2004-ben egy nigériai származású lelkészt neveztek ki Kecskeméten (ennek ellenére a paphiány miatt egyre gyakoribbak az egyházközösség-összevonások).

Megrázó botrány

Részben az átlátható működés hiánya vezetett el a magyar katolikus egyház egyik legnagyobb botrányához 2010-ben. Az ügyet az Egyházfórum című folyóirat főszerkesztője, Wildmann János vitte a nyilvánosság elé, miután azt állította, évekig hiába kérlelte a hazai egyházi elöljárókat, nem léptek az ügyben. Az azóta nyilvánosságra került információk szerint nemcsak ő, hanem a pécsi püspökséggel kapcsolatban lévő vállalkozók, személyek is jelezték „belül” korábban, hogy gazdasági bűncselekményeket, zsarolást, sikkasztást gyanítanak, sőt homoszexuális jellegű zaklatást emlegettek. Az ügybe végül a Vatikán avatkozott be: az egyházmegye volt gazdasági igazgatóját, Wolf Gyulát 2010 szeptemberében felmentették, Mayer Mihály pécsi püspök egészségügyi állapotára hivatkozva – miután erre Rómából felszólították – 2011-ben lemondott.

Mayer Mihály - súlyos vádak

MTI / Kovács Attila

Az ügy szálai részben az Erdő 2003-as kinevezése előtti időszakra nyúlnak vissza (Mayer 1989 óta ült a püspöki székben, Wolf 1994 óta intézte a gazdasági ügyeket). Forrásaink szerint a botrány főleg az idősebb, pályáját még a pártállami rendszerben kezdő papgenerációhoz köthető (Mayer 70 éves volt lemondásakor), de a magyar egyházfő is elzárkózó volt az ügyben, szerette volna, ha az ügy nem kerül a világi hatóságok elé, inkább a kánonjog alapján kívánt eljárni (Mayer ellen végül az ügyészség nem, csak Wolf ellen emelt vádat). Ugyanakkor a hívő katolikus Wildmann a Heti Válasznak 2011 decemberben adott interjújában azt mondta, nemcsak az idősebb korosztály, hanem a fiatalabb egyházi vezetők sem támogatták az ügy kivizsgálását. A teológus azt állította, megkereste Ternyák Csabát, a vatikáni Kléruskongregáció titkárát, de ő „elszabotálta az ügyet”. Végül a botrány kirobbanása után a Vatikán Veres Andrást küldte rendet tenni a kerületbe, majd a pécsi egyház élére 2011 áprilisában Udvardy György, Erdő jobbkeze, a volt esztergomi-budapesti segédpüspök került.

Abban minden forrásunk egyetértett, hogy a pécsi ügy nem kapcsolható Erdő Péterhez, viszont úgy vélik, az eset rámutatott arra, hogy mekkora szükség van az egyházban a generációváltásra, az átláthatóbb működés pedig elejét vehetné az ilyen botrányoknak.

„Megkerülhetetlen” ügy

A katolikus egyház nemcsak az átláthatóság területén, hanem az átvilágítás, a múlttal való szembenézés kérdésében is le van maradva. 16 évvel a rendszerváltás után ugyan a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia létrehozta az egyház 1945 utáni történelmével foglalkozó Lénárd Ödön Alapítványt, ám a szervezet ennél több támogatást a hivatalos egyháztól nem kapott. Az alapítvány összesen 100 ezer forinttal indult, és látványos eredményeket nem tudott eddig felmutatni. Elnöke, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát – aki kinevezésekor az ügynökmúlt feltárását is „megkerülhetetlennek” nevezte – egyéb teendőire hivatkozva négy év után lemondott, utóda Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök lett.

Paskai László - óvatosan jelentgetett

Túry Gergely

Kiss-Rigó felkérése az alapítvány élére azért is meglepő, mert részben az ő ügye világított rá arra, hogy az egyházaknak is érdekükben állna az 1945-1990 közötti időszakkal való szembenézés, a felekezet és a szocialista pártállam viszonyának alapos feldolgozása. A korszakkal foglalkozó történész, Ungváry Krisztián – miután 2005-ben ellenőrizetlen ügynöklisták jelentek meg a világhálón – 2006-ban írta meg az Élet és Irodalom hetilapban, hogy a volt prímást, Paskai Lászlót az 1960-as években beszervezték, jelentéseket írt. A történész ezen felül további öt főpapról írta meg, hogy kapcsolatban álltak az állambiztonsággal.

A szintén megnevezett Kiss-Rigó ezt követően bíróságra vitte az ügyet, amely 2009-ben megállapította, Ungváry ugyan megtalálta a beszervezésre utaló úgynevezett 6-os kartont, de ezzel nem tudta bizonyítani, hogy a püspök valóban ügynök volt. Kiss-Róbert a perben beidézett egy állambiztonsági tisztet (aki a tárgyalás idején még állományban volt), aki azt állította, a papot nem szervezték be, a kartont hamisították. Paskairól egyébként Ungváry a jelentései alapján azt állapította meg, ugyan együttműködött az állambiztonsággal, de igyekezett mindenkiről jó képet festeni, senkinek sem ártani. Csakhogy az egyházban vannak olyanok is – még ha kisebbségben –, akik úgy vélik, azokat illeti a megbecsülés, akik még a vértanúságot is vállalták, de nem működtek együtt, és az emléküket sérti a múlttal való szembenézés elmaradása. Az alapítvány névadója, Lénárd Ödön piarista szerzetes – aki maga is közel 19 évet ült Rákosi és Kádár börtöneiben – 2003-as haláláig követelte a feltárást, ám egyháztörténész kollégájával, Hetényi Varga Károllyal együtt mindvégig akadályokba ütközött (ahogy ezt több írásában jelezte is).

Őrségváltás

Erdő Péter többször felvállalta a diktatúrák vértanúinak ügyét: 2006-ban személyesen avatta boldoggá a nyilasok által 1944-ben a Dunába lőtt nővért, Salkaházi Sárát, 2009-ben pedig a Rákosi börtönében meghalt Meszlényi Zoltán püspököt. Lénárdról egy interjújában azt mondta, jó emlékeket őriz a szerzetesről, aki többször megfordult a szülői házánál. Az alapítványt azt követően hozták létre, hogy az ügynökügyek nyilvánosságot kaptak a sajtóban, igaz, a cikkeket Veres András püspök „politikai indíttatású egyházellenes támadásnak” nevezte. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) akkori titkára 2006-ban már jelezte, a MKPK úgy döntött, hogy nem személyek átvilágítására, hanem a kommunista egyházüldözés korának feltárására koncentrál.

Forrásaink szerint az egyházi vezetés úgy látja, az egyes személyek ügyének kiemelése árt az egyház tekintélyének, egyes kritikusok szerint a generációváltásban reménykednek. Kiss-Rigó erről tavaly azt nyilatkozta a hvg.hu-nak: „akiket már név szerint ismerünk, azok nagy része már nem él. Akiket ma azonosítani tudunk, azokat megkérdezzük, és ha akarják, elmondhatják saját szempontjaikat. De nem mi fogjuk kezdeményezni kizárásukat a közéletből, vagy kedvezményeik megvonását. Ez utóbbi intézkedéseket jogosnak, sőt szükségesnek tartjuk, de ez nem a mi feladatunk.”

Az utóbbi években valóban megindult a nemzedékváltás. Ennek egyik fontos állomása magának Erdőnek a kinevezése volt. Paskai lemondása után ugyanis felmerült, hogy a MKPK akkori elnöke, a 72 éves egri érsek, Seregély István lesz az új prímás. Végül a rendszerváltás előtt hosszú éveket Rómában töltő, akkor 50 éves Erdő Pétert választotta a pápa. Seregély két évvel később már nem indult az MKPK-választáson sem, melynek elnöki feladatait is Erdő vette át. 2003-ban nyugdíjba vonult a székesfehérvári, a váci, illetve 2006-ban a politikai kérdésekben is gyakran megszólaló Gyulay Endre szeged-csanádi püspök. Az MKPK titkári posztját 2008-ban az akkor 30 éves Mohos Gábor vette át – aki korábban Erdő titkára volt. Szintén Erdő választottja Székely János, aki az esztergom-budapesti egyházmegye segédpüspöke, egyben a cigánypasztorációért felelős főpap.

„Az egyház fennmaradását garantálni akarók, a Kádár-rendszerrel 1964-ben megállapodást kötő Vatikán nem feltétlenül ragaszkodik a múlt feltárásához, a német és a lengyel egyház viszont élen jár a korszak feldolgozásában. Az ottani főpapok értetlenül figyelik a magyar folyamatot” – magyarázta egyik forrásunk, hogy a katolikus egyházon belül is eltérően ítélik meg a kérdést.

„Egyben nemzetek fölötti is”

A Fidesz várható győzelme után javulni fog a helyzet, azonban „így sem leszünk a mennyországban” – így értékelte a magyarországi politikai helyzetet a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott diplomáciai jelentések szerint 2009-ben Erdő, amikor az amerikai nagykövettel találkozott.

Erdő Péter Orbán Viktorral és feleségével, Lévai Anikóval

MTI / Földi Imre

Egyházi források szerint a katolikusok és a kormány kapcsolata a 2006 és 2009 közötti időszakban mélypontra jutott, mindkét fél sorozatos nyilatkozatokban bírálta egymást, ami azoknak az erőcsoportoknak kedvezett, melyek a Fidesz és a KDNP melletti erőteljesebb kiállást szorgalmazták. Pedig Erdőt ebben is középutasnak tartják, aki 2004-ben egy interjújában hosszan fejtegette: „ha van nemzeti-keresztény gondolat, akkor mondanunk kell azt is, hogy a keresztény gondolatvilág egyben nemzetek fölötti is”.

A WikiLeaks-táviratokból az is kiderül: a Magyar Gárda feltűnése félelmet keltett benne, és eltanácsolta papjait attól, hogy a felvonulásain részt vegyenek – azóta a Mazsihisszel együtt többször elítélte az antiszemita jelenségeket, tavaly beszédet mondott a holokausztra emlékező élet menetén. Szintén szimbolikusnak tartják, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektoraként heves vitába keveredett Makovecz Imrével, aki olyan elemeket álmodott a piliscsabai épületbe, amelyek pogány motívumokra emlékeztettek.

A Gyurcsány Ferenccel való rossz viszonyát – melyről a diplomáciai iratok szerint az amerikai nagykövetnek is beszámolt – néhány forrásunk a 2005-ös találkozóra vezeti vissza, ahol korabeli sajtóhírek szerint a miniszterelnök felszólította a prímást, a választási kampány idején a katolikus egyház tanúsítson semleges magatartást. Előtte is több konfliktus volt az egyház és a kormány között: Gyurcsány 2004-es pápánál tett látogatásakor „bepanaszolta” a magyar egyházat, mert szerinte a püspökök politizálnak. Az oktatási minisztérium korrigálta a számításai metódusát, így kevesebb támogatást utalt át az egyházi iskoláknak. (Ezt az Állami Számvevőszék is kifogásolta, végül Semjén Zsolt rendelte el a 4 milliárdos átutalást 2011-ben). Göncz Kinga szociális miniszter azért bírálta az egyházakat, mert szerinte ideológiai célok vezérlik őket az önkormányzati iskolák átvételekor.

A válasz sem maradt el: a 2006-os kampány évében imaévet hirdettek a „nemzet megújulásáért”, 2008 januárjában a népszavazás előtt a püspöki konferencia egyik bizottsága jelezte, „az egészségügyet nem szabad alárendelni a profit érdekeinek”, 2009-ben pedig az MKPK nyilatkozatban jelezte aggodalmát a „megszorítások” miatt. Bár Erdő 2003 óta több interjújában jelezte, az egyház az 1890-es évek óta folyamatosan reagál olyan jelenségekre, mint a munkanélküliség, a proletariátus megjelenése, az igazságosság megóvása, a második Orbán-kormány idején elhalkultak ezek a kritikák.

Ennek ellenére a viszony most sem felhőtlen. Erdő az MTI-nek tavaly adott interjújában kifogásolta, hogy a támogatások nem érkeznek meg időben, így nem tudnak előre tervezni, jelezte, hogy nem ők kérték a hit- és erkölcstan kötelezővé tételét az iskolákban, szóvá tette, hogy a kormány a bevonásuk nélkül készít rájuk vonatkozó jogszabályokat. Hiába szólította fel őket a kormány kommunikációs államtitkára, a történelmi egyházak nem voltak hajlandóak harangozni tavaly júniusban a Trianon-napon, Erdő pedig közleményben kelt szeptemberben az örmények védelmére, amikor a kabinet elengedte az azeri baltás gyilkost.

„Mindenbe beleavatkozó állam”

Számos jogelméleti kérdésben egyébként kifejezetten liberálisnak tekinthető Erdő Péter. Sólyom Lászlóhoz, Tölgyessy Péterhez, illetve Orbán Viktorhoz hasonlóan szerepet játszott az 1989-1990-es átmenet jogi megalapozásában, azaz a tavaly leváltott régi alkotmány kidolgozásában.

Gyurcsány Ferenccel - rossz viszonyban

MTI / Kovács Attila

A püspöki kar 1989-ben kérte fel – mint a Hittudományi Akadémia egyházjog tanszékének vezetőjét –, hogy vegyen részt a vallásszabadságot megalapozó törvény előkészítésében. Így az ő keze nyomát is magukon viselték az alkotmány vonatkozó passzusai, másrészt az egyházakról szóló 1990. IV. törvény – melyet tavaly szintén hatályon kívül helyeztek a Fidesz és a KDNP törvényalkotói. A törvényt már az első Orbán-kabinet idején is bírálták jobboldali politikusok, mert szerintük túl nagy szabadságot ad az egyházalapításnál, így egyes szervezetek visszaélnek a jogosítványokkal.

Erdő viszont többször védelmébe vette a jogszabályt. 2004-ben azt mondta a Magyar Nemzetnek, „nem a mindent agyonszabályozó, mindenbe beleavatkozó állam a keresztény ember eszménye”. 2002-ben kifejtette, nem szabad egyik vallási közösség tevékenységét sem korlátozni, szerinte akkor sem a törvénnyel van gond, ha valakik visszaélnek a jogaikkal. Bár nem tiltakozott az új jogszabály megszületése ellen, tavaly kijelentette, „mi nem kértük azt, hogy egészen új törvény szülessen, azt sem kértük, hogy bármely más egyháznak a jogállása megváltozzék”.

Sokszor elismerősen beszélt arról az alkotmányos megoldásról, ahogy 1989-ben szétválasztották az egyházat és az államot, mert szerinte 40 év után végre kivonult az állam az egyházi intézményrendszerből. 2002-ben azt mondta, nem örül annak, ha egy párt vagy kormány túlzottan is közeledni akar az egyházhoz: „mi nem karhatalmi segédlettel kívánunk missziót végezni, nem igényeljük azt, hogy az állam a saját eszközeivel – a többi egyházzal szemben – külön támogassa”.

Interjúiból kiderül, hasonlóan gondolkodik az oktatási intézmények egyházi tulajdonba adásáról is. Ebben az 1998 és 2003 közötti rektori tapasztalatait vette alapul, amikor – saját bevallása szerint – jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy a gyorsan növekvő Pázmány Péter Egyetem megfeleljen a minőségi elvárásoknak, a finanszírozási kockázatokat pedig mérsékelni próbálta. A tavalyi MTI-interjúban jelezte, pontosan az ilyen dolgokért nagyon meg kell gondolni, hány iskolát és azokat milyen feltételekkel veszi át az egyház az önkormányzatoktól. Bár próbálta fékezni a folyamatot – az egyházmegyéknek ebben nagy önállóságuk van –, 2012-re mégis 15 ezerrel több diák tanult egyházi intézményben.