A Magyar Honvédségnél 1974 óta vezetnek statisztikát a tűzszerészeti eseményekről. Évente átlagosan 2500 esethez hívják a honvédség tűzszerészeit. Az ezredes utalt arra, hogy a második világháború alatt, 1944-ben Magyarország fél éven át hadszíntér volt. A parancsnok szerint megbecsülni sem lehet, mennyi robbanóeszköz lehet még az ország területén. Főként Budapest és Székesfehérvár környékén folytak a harcok, így tűzszerészeti szempontból a "legszennyezettebb" területnek Budapestet, Pest és Fejér megyét tartják.

Tavaly összesen mintegy 45 ezer robbanóeszközt semmisítettek meg. Idén április második felében gyorsultak fel az események, azóta naponta több mint 10, de olyan is előfordult, hogy 20-24 bejelentést kaptak a honvédségi tűzszerészek. Még a május sem ért véget, de már több mint 44 ezer robbanószerkezetet semmisítettek meg. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a tavaly megsemmisített 45 ezer eszköz összesen 25 ezer kilogrammnyi robbanóanyagot tartalmazott, míg az idén fellelt eszközök 5 ezer kilogrammnyi robbanóanyagot tartalmaztak, mert többségében kisebb gránátok, illetve gyalogsági lőszerek kerültek elő.

Május közepe óta egy hét alatt több jelentős esetük volt: Egerben, a Dobó tér közelében egy nehezen megközelíthető sziklás patakmederből került elő egy 82 milliméteres szovjet aknavetőgránát. Ha azon helyen felrobbant volna, nem csak maga a gránát és a szétszóródó repeszek, hanem a sziklákból kiszakadó darabok is sérüléseket okozhattak volna. 

Dunakeszin a Dunában egy fürdőző talált egy 75 milliméteres hüvelyt, amelyben gyújtószerkezetek, kézigránátok is voltak. A járőr a folyóban  további robbanóeszközöket talált. Május 21-én a budai Várbazárban felújítási munkálatok során egy 70 kilogrammos német repeszromboló bomba került elő, amelynek részben sérült volt a gyújtószerkezete. 

Május 23-án az V. kerületben, a Főpolgármesteri Hivatal tetőszerkezetének felújítása során került elő egy szintén sérült gyújtószerkezetű 82 milliméteres, kilőtt állapotú szovjet aknavető gránát. Csurgó Attila közlése szerint rendkívül veszélyes helyen, a tetőszerkezet szélén, a párkányon találták, ahonnan bármikor leeshetett volna. A járőrparancsnok négy emelet magasból a kezében hozta le az eszközt, majd mivel a gyújtószerkezetet nem lehetett eltávolítani, arra speciális kengyelt és védőkupakot tett, hogy el lehessen szállítani. 

Csurgó Attila hangsúlyozta, a tűzszerész járőrparancsnok, aki azonosítja, adott esetben hatástalanítja és megsemmisíti, vagy elszállítja az eszközt, több éven keresztül készül a feladatra. A különböző robbanóeszközök gyújtószerkezete, állapota, elhelyezkedése alapján meg kell tudnia ítélni, azok milyen veszélyeket rejthetnek magukban. Nem ritkán 8-10 évbe telik, mire egy tűzszerész egyedül eldöntheti, mit tesz a talált robbanóeszközzel. 

A parancsnok felhívta a figyelmet arra, a második világháborúban a robbanószerkezetek gyártása során az volt a lényeg, hogy nagy tömegben állítsanak elő pusztító fegyvereket. Összeszerelésüknél egyrészt az akkori technológia sem tette lehetővé, másrészt nem is törekedtek a biztonságra. Ezek a labilis és veszélyes eszközök az elmúlt mintegy hatvan évben a földben, a vízben még veszélyesebbé váltak - hangsúlyozta.

Mindezek nyomán a honvédségi tűzszerész parancsnok hangsúlyozta, ha valaki olyan eszközt talál, amelynél a legkisebb gyanú is fennáll arra, hogy  az robbanóeszköz, ne vigye el a helyszínről, meg se mozdítsa azt. Ilyen esetben azonnal hívni kell a rendőrséget, akik értesítik a tűzszerészeket. A rendőrség feladata, hogy a helyszínt biztosítsa, ha kell intézkedjen a terület lezárásáról és kiürítéséről, míg a robbanótest hatástalanításáról és elszállításáról a honvédség tűzszerészei gondoskodnak - fejtette ki Csurgó Attila.