Aberráció, nyereségvágy, személyes sértettség miatti bosszú, vagy éppen pitiáner apró-cseprő dolgok megtorlása – ezek vezették a magyar sorozatgyilkosokat áldozataik megölésekor. Összeállítás a huszadik század leghírhedtebb magyarországi eseteiből.

Az egyre gyűlő hordók titka

„Az emberi vadon legújabb meglepetése, a borzalmak tanyájának, a cinkotai háznak véres titka” – ezzel a bevezetéssel számolt be cikkében a Pesti Hírlap az első világháború kellős közepén, 1916. május 14-én arról, hogy a település egyik házában, hét bádoghordóban egy-egy, tartósítószerben eltett női holttestre leltek. A házat Kiss Béla bádogos mester bérelte. A precíz, megbízható iparost a neje 1912-ben elhagyta szeretője kedvéért. Kiss nem szomorkodott sokáig,egyik fiatal nőt a másik után vitte otthonába. Egyik szomszédja szerint maga az iparos mondta neki, hogy "már én ilyen vagyok, a nők engem a szerelmükkel üldöznek" – idézte a férfi szavait a Kis Újságban. (HVG, 2007/04.) Amikor az "üldözők" holttesteire ráleltek, Kissről már úgy tudták, tífuszban meghalt a fronton.

Az áldozatok számával kapcsolatban több verzió is él. A korabeli sajtóbeszámolók szerint hét holttestet találtak, de külföldön elterjedt, hogy kilenc, illetve huszonnégy áldozata volt a cinkotai rémnek. A férfi házának egyik szobájában megtalálták azokat a levelezéseket, amelyeket különböző nőkkel, és nem csak az áldozatokkal folytatott. A házassági ajánlattal kecsegtetett levelezőtársak fotóit az iparos egy albumba gyűjtve őrizte. Ami érdekes volt még a rendőrök számára, hogy a bádogos könyvei mind gyilkosságokról szóló regények voltak. A nyomozás során megállapították, hogy Kiss impotens lehetett, és mérhetetlen dühöt váltott ki belőle az, hogy neje az emberek előtt nyíltan megszégyenítette. Ezért állt bosszút rajta is és minden nőn, akivel kapcsolatba került.

Simulékony természetű és jó kiállású volt, megbízható, szorgalmas és kellemes embernek tartották, szomszédai beszámolói szerint a férfi zárkózott életet élt. A kutatások szerint potenciazavarral küzdhetett, ezt részben felesége külvilág felé megnyilvánuló provokatív viselkedésével is alátámasztani látták. A gyilkosságok révén uralkodhatott a hatalma alá került nőkön. A sorozatgyilkosoknak az áldozatokhoz kapcsolódó tárgyak megőrzésének szenvedélye Kiss Béla esetében magukban a holttesteknek a házánál való tárolásában merült ki. Igaz, foglalkozása révén a holttestek hordókban való elrejtése adott volt, feltűnést pedig egyáltalán nem keltett.

A tanyavilág pipázó bérgyilkosa

Férfiként élt a Szeged környéki tanyavilág legendás alakja, Pipás Pista, aki valójában nő volt. Pipás, akinek története 1922-ben kezdődött Átokházán és környékén olyan férfiakat ölt meg, akik idejüket a kocsmában töltötték, és a családjuk egyáltalán nem érdekelte őket. Ilyen ember volt Dobák Antal is. A férfit Pipás Pista a bűntársa segítségével egy nyaka köré tekert kötéllel megfojtotta, majd a házban található gerendára felkötötte, hogy a történteket öngyilkosságnak álcázzák. A hatóságokat a haláleset nem is érdekelte.

Egészen addig, amíg az öngyilkosságok meg nem szaporodtak a környéken, és arról, hogy nem elkeseredett emberek végeznek magukkal, hanem Pipás Pista "dolgozik" megrendelésre, egy névtelen levélben tájékoztatást nem kapott az ügyészség. A nehezen meginduló nyomozás végén a hatóságnak igazat kellett adnia a levélírónak. A Pipást is sikerült elfogni. Az csak a fogdában derült ki, hogy Pipás azért nem hajlandó megfürdeni, hogy ne derüljön ki, ő valójában nő, akit Fődi Viktóriának hívnak. A tárgyaláson beszámolt arról, hogyan vált bérgyilkossá: 13 évesen egy földesúrhoz szegődött cselédlánynak, aki ittasan megerőszakolta. Ekkor fogadta meg, hogy bosszút áll minden italozó, részeges férfin. Pipás Pistát halálra ítélték, bűntársai hosszú börtönbüntetést kaptak. Pipás úgy végezte, ahogy áldozatai: felakasztották, még pedig a legendák szerint saját kötelével.

Tiszazug rémei

Több könyv, kutatás, cikk és blog-bejegyzés foglalkozott az egyik legborzasztóbb magyarországi sorozatgyilkossággal, a tiszazugi asszonyok történetével. 1929 nyarán, egy névtelen levélíró arról tájékoztatta az ügyészséget, hogy néhány asszony a tiszazugi településeken légypapírból kiáztatott arzénnel mérgezi rokonait. A nyomozás során az exhumálások révén 162 arzénnel meggyilkolt ember maradványai kerültek elő, de feltételezések és becslések alapján az áldozatok száma az ezret is elérhette.

Az asszonyok áldozataik családjukat terrorizáló férjek, néha beteg emberek, megunt szeretők vagy gyerekek voltak. Indítékuk feltételezések szerint a társadalom általuk kevésbé életképes tagjainak kiirtása lehetett. Az asszonyok egyébként nem féltek attól, hogy lelepleződnek, mert úgy gondolták, a mérget nem lehet kimutatni. Az ügy nagy közfelháborodást váltott ki, és a vádlottak nagy száma miatt egyszerre nem is tudtak mindenkit bíróság elé vinni. Végül hat asszonyt ítéltek halálra, de csak kettőn hajtották végre azt. A falu bábája, aki a mérget légyfogó papírból előállította, öngyilkosságot követett el.

 A törökszenmiklósi női rémek

A következő nagy nyilvánosságot kapó, szexuális motívumokat mutató gyilkosságsorozat a Törökszentmiklóson élt Jancsó Ladányi Piroska és anyja, Jancsó Borbála nevéhez kötődött. Jancsó Borbála nem járt iskolába, négy apától született öt gyermeke, de hárman korán meghaltak közülük. 1950-től éltek abban a házban, ahol a gyilkosságok történtek. A nő nem dolgozott, prostituáltként pénzért, ételért, ajándékokért feküdt le férfiakkal. 

A városban 1954 nyarától kezdve több lány tűnt el, egyikük 11 éves, három 13 éves volt, S. Irén pedig már betöltette a 17. életévét. A lányok előkerítésére indított nyomozást az vitte sikerre, hogy jelentkezett a rendőrségen B. Istvánné, és elmondta, Jancsó Ladányi Piroska meg akarta őt ölni. A gyanúsított semmit sem tagadott. A házban, ahol anyjával és féltestvérével élt megtalálták az eltűnt lányok ruháit. A tornác alatt egy betonlappal lefedett kútban pedig ráleltek az öt holttestre is.

A rendőrök az anyát és a lányt is letartóztatták. A két nő vallomását többször visszavonta. Az tisztázódott, hogy a gyilkosságokat Piroska követte el, illetve, hogy a fiatal nő egy idő után nem a férfiak, hanem a nők iránt érdeklődött, és vágyainak kielégítéséhez regényekből szerzett ötleteket. A lányokat házukba csalta, majd villanydróttal, pamutzsinórral vagy nadrágszíjjal megfojtotta, és holttestükön élte ki vágyait. Az eljárás végén Jancsó Ladányi Piroskát halálra ítélték és felakasztották. Anyja ettől elnöki kegyelem révén megmenekült és élete végéig tartó fogság lett a büntetése.

Kis dolgok miatti gyilkosságsorozat

Holhos Jánosné – akinek történetét az IPM is feldolgozta – első férje 1957-ben augusztusában alkoholmérgezésben halt meg. Előtte nem sokkal a házaspár otthonának udvarán életét vesztette egy ötéves kislány, illetve az asszony barátnője is, aki nikotinnal mérgezte meg magát.

A férjét elveszítő asszony hamarosan új párra talált. Már Holhos János felesége volt, amikor 1959-ben a nővére öngyilkos lett, halált szintén nikotin-ivás okozta. A méreg nyomait mutatták ki abban a két decis pálinkában is, amelyet egy penészleki tanár vitt beteg kollégájának. A gyors segítség megmentette életüket, s a rendőrök figyelme nemsokára Holhosnéra terelődött, mivel egy tanú elmondta, az üveget, amelyet a boltos pálinkával töltött meg, a fiatalasszony vitte vissza. A gyanút aztán az exhumált ex férj holttestében kimutatott nikotin megalapozottá tette.

Holhos Jánosné indítékait illetően a hatóságok tanácstalannak bizonyultak. Az asszony az első férjétől elválhatott volna, nem volt szükség arra, hogy megölje, és a női áldozatok halálából sem profitált. Aztán mégis lett magyarázat, miután Holhosné váratlanul elmondta, kis bosszúságok miatt végzett áldozataival: barátnője például kritizálta, férjét pedig megunta. A nő a tárgyaláson visszavonta vallomását, mondván azt erővel csikarták ki belőle. Hiába. A bizonyítékok alapján elítélték és felakasztották.
 
Kovács Péter, a martfűi rém

A martfűi rémként elhíresült Kovács Péter miatt 1957 és 1967 között négy nő vált erőszakos támadás halálos áldozatává. Az asszonyokat munkahelyéről, a martfűi cipőgyárból válogatta, a nőkkel a fejükre mért kalapácsütésekkel végzett. Rajtuk kívül a férfinak volt még két további áldozata is, de nekik sikerült túlélniük támadását. Kovács állítólag egy film, pontosabban annak egyik jelenete hatására kezdett el gyilkolni. Első áldozata 1957-ben a gyárból hazafelé igyekező Sz. Margit volt. Az asszony holttestét egy vizesárokban rejtette el.

A gyilkossággal a rendőrség először nem Kovácsot, hanem a nő párját, Kirják Jánost gyanúsította meg. A férfit, aki a bűncselekmény elkövetését magára is vállalta, halálra ítélték, majd életfogytiglanit kapott, és tizenegy évet le is ült a szegedi Csillagbörtönben. A martfűi rém lebukását 1967-es tette okozta: Sz. Károlynét a Körös partján, Öcsöd közelében támadta meg. Miután megerőszakolta és megölte a nőt, holttestét meg is csonkította. A nyomozóknak Sz-né esete után tűnt fel, hogy korábban több, hasonló módszerrel elkövetett gyilkosság történt. Ezek alapján Kovács Péterre terelődött a gyanújuk. A férfi az összes emberölést beismerte, így Kirják János kiszabadult; Kovácsot pedig kivégezték.

Az élményt a keze között haldokló látványa jelentette 

„Amikor elkezdtem magát a cselekményt, talán jobban féltem, mint maga az áldozat. Szinte remegtem, de mire végeztem, addigra már rendesen élveztem, szinte annyira, hogy abban a pillanatban, amikor meghalt, sajnáltam. Nem őt sajnáltam, hanem azt, hogy már vége” – ezt közölte elfogása után a rendőrökkel Balogh Lajos a százhalombattai rém.

A férfit négy fiatal lány brutális megöléséért 25 év börtönre ítélték. Balogh, miután végzett áldozataival, napokig visszajárt a helyszínre, hogy a halottak testét meggyalázza. Vallomásában hangsúlyozta, hogy semmi sem jelent számára akkora élményt, mint amikor valaki a keze között haldoklik, és azért kínozta sokáig az áldozatokat, mert nem akarta, hogy ez az élmény hamar véget érjen. Balogh először feleségének húgát, M. Krisztinát ölte meg, majd H. Hajnalkával végzett. A következő két áldozata a százhalombattai erdőben kocogó M. Zsuzsanna és P. Adrienn lett. Velük a rém a többi gyilkossághoz hasonlóan, brutális módon végzett.

A fővárosi boltok réme

Hónapokig rettegésben tartotta az egész fővárost az a férfi, aki hidegvérrel kivégezte a bolti eladókat Budapesten, úgy, hogy mindösszesen ötvenezer forintot zsákmányolt. A rendőrség az FBI profilalkotóit segítségül hívva egy 30 év körüli férfiban látta az elkövetőt, aki majd keresni fogja a kapcsolatot a nyomozókkal. Ez úgy is lett: Erdélyi Nándor azzal járt be hozzájuk rendszeresen, hogy ő tudja, ki ölte meg Fenyő Jánost. Miközben nem létező információkat adott, ő is tájékozódott, mit tud a rendőrség a bolti sorozatgyilkosról.  
 
Erdélyi négy boltost ölt meg, de a bűntettekkel csak 50 ezer forintot tudott szerezni. Egyik nap, amikor ismét a rendőrökhöz készült tanúskodni, rájött, hogy ő a bolti sorozatgyilkosságok gyanúsítja. Ekkor megpróbált elszökni, ám még mielőtt a határt átlépte volna, elkapták őt. Erdélyi először beismerte a gyilkosságokat, később azonban letagadta a bűncselekmények elkövetését. A visszavont beismeréssel azonban a férfi már nem sokat ért, mivel a nyomozók a mobiltársaságoktól lekért cellainformációk alapján rájöttek arra, hogy Erdélyi Nándor ott járt az üzletekben, és így csak ő lehet a gyilkos. Ez is hozzájárult, hogy a férfit tagadása ellenére élete végéig tartó börtönbüntetésre ítélték.

Markolóval földbe ásott áldozatok

A balástyai rémként elhíresült Szabó Zoltán egy tanyán nőtt fel, édesanyja egyedül nevelte. Szabó  16 évesen megerőszakolt egy hatvanéves asszonyt, amiért két és fél évet ült börtönben. A férfi állítólag emiatt fogadta meg azt, hogy minden útjába kerülő nővel elbánik majd. Évekkel később már öt nő megölése miatt állt bíróság előtt, de csak négyet tudtak rábizonyítani. Szabó Zoltán 1998 áprilisa és 2001 augusztusa között négy ismerős fiatal lánnyal és asszonnyal végzett. Két sértettet egy tanyára csalt, ahol többször fejbe vágta őket, holttestüket pedig a tanya közelében elásta. A harmadik ismerősét egy gyümölcsösben fojtotta meg é a holttestet ugyancsak elásta.A balástyai rém negyedik áldozatát pedig azért ölte meg, hogy megszerezze 300 ezer forintját.

A rendőrség feltételezte, hogy Szabó Zoltán minden áldozatát akkor erőszakolta meg, amikor azok a haláltusájukat vívták. Mindazonáltal bár a holttesteket lemeztelenítve, illetve félig ruhátlanul találták meg, a bíróság nem állapította meg kétséget kizáróan, hogy a gyilkosságok oka szexuális indíttatás lett volna. Egyébként Szabó korábban markológépesként dolgozott, nem okozott neki gondot a holtestek elrejtése. A bíróság 2004-es jogerős döntése alapján a balástyai rém soha többé nem jöhet ki a fegyházból.

Mindent beismert a lány, tagadott az apa

Pándy András, a magyar származású protestáns állelkész lányával, egyben 32 évig ágyasával, Ágnessel közösen hat családtagjukat irtotta ki 1986–89 között. 1997-ben bukott le, amikor Ágnes mindent bevallott a rendőröknek. A nő a „hitvesi ágyat" óvta, hiszen Pándy szemet vetett az akkor 16 éves Réka lányára. Ágnes a saját anyját, Sőrés Ilonát, édestestvérét, Dánielt, míg Pándy a második feleségét, Fintor Editet és két nevelt lányát, Tündét és Andreát ölte meg.

A holttesteket Pándy házának pincéjében feldarabolták, savban feloldották, a maradékot pedig kiöntötték a molen¬beeki vágóhídon. 2002-ben Pándy életfogytiglanit, Ágnes 21 évet kapott. A férfit a belga sajtóban „Vader blauwbaard” („Kékszakáll Atya”), a magyar sajtóban Pándy atya néven emlegették. Pándyt egyébként éppen azon a napon (1997. október 16-án) tartóztatták le, mikor egy másik belga sorozatgyilkos, Marc Dutroux bűnösségét kimondták.

A Nyírő Gyula Kórház angyala

Jogerősen tizenegy évre ítélték 2003-ban a Fekete Angyalként ismertté vált Faludi Tímeát. A Nyírő Gyula Kórház egykori ápolónője 2000 májusa és 2001 februárja között önkényesen adott be injekciókat hét betegnek, akik később elhunytak. Faludi Tímea bűnösnek vallotta magát; vallomásában azt mondta: nem kívánta betegei halálát, csupán enyhíteni akarta a szenvedésüket. A Fekete Angyal 21 ember halálát vállalta magára, ám a hazugságvizsgálat alapján akkor még nem zárták ki, hogy az áldozatok száma 30-50 is lehet. A vád végül hét esetben látta bizonyíthatónak az ápolónő bűnösségét.

Túry Gergely

A "Fekete Angyalként" emlegetett Faludi Tímea, aki az eljárás megindulását követő időszakban gyakran fekete hajjal, sötét ruhában jelent meg a nyilvánosság előtt, a szakvélemények szerint pszichopátiás személyiségi zavarban szenved, ami azonban büntetőjogi beszámíthatóságát nem korlátozza. Faludi Tímea az utolsó szó jogán visszavonta korábbi beismerő vallomásait.

Ahol az indíték a pénz volt

Nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés miatt tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a Győri Ítélőtábla 2006. január 10-én Ember Zoltánt, aki öt idős ember haláláért felelős. A szentkirályszabadjai sorozatgyilkos 1991. október 12-én szabadult korábbi börtönbüntetéséből, és már aznap megölt és kirabolt egy egyedül élő 85 éves férfit, mert az évekkel korábban többször bántalmazta édesanyját.

Ember a következő gyilkosságot 1999 nyarán követte el, amikor összeveszett 49 éves bátyjával, akit megfojtott, majd a holttestet egy gazos területen elásta. A hullát később megtalálta a rendőrség, ám azonosítani már nem tudták. Ezt követően Ember Zoltán 2002. július 6. és 2004. március 6-a között három, nyolcvan év feletti emberrel végzett egy csúszó hurokkal úgy, hogy az idős emberek tulajdonképpen saját magukat fojtották meg.

Ember Zoltánt 2004 márciusában fogta el a Veszprém megyei rendőrség, a férfi kihallgatásakor elismerte a gyilkosságokat. A beismerő vallomás és a bizonyítékok, valamint a szakértői vélemények megerősítették a férfi állításait. A kihallgatáson kiderült, hogy Ember a gyilkosságok végrehajtásakor mindig részeg volt, és minden alkalommal az anyagi haszonszerzés motiválta.