Kövér László szerint a kampányban a másik oldal nem a józan mérlegelésnek lehetőséget adó hangulat megteremtését tűzte célul, hanem indulatokra, acsarkodásra, a gyűlölségre építve próbál meg bázist kovácsolni magának. Ezek részben új eszközök, részben nem, „a csalás a vérükben van”... elég a kékcédulás választásokig visszamenni – jelentette ki a Lánchíd Rádió Szabad Gondolat című adásában. Gyurcsány Ferenc visszavétele és politikai rehabilitálása óta különösen komolyan kell venni Orbán Viktor korábbi szavait, hogy „ma is közibünk lövetnének, hogy ha tehetnék” – mondta.

A pártja kampányára vonatkozó kérdésre válaszolva azt mondta: a maffiabaloldal kampány a valóságon alapul. Emlékeztetett: Gyurcsány Ferenc nemcsak a 2006-os rendőri erőszakhullámnak, „embervadászatnak” volt részese, miniszterelnök volt akkor is, amikor arról kellett volna gondoskodni, hogy védtelen embereket ne gyilkolhassanak meg pusztán származásuk alapján.

MTI / Kovács Tamás

Kijelentette: nem kizárólag a jobboldalon hangzottak el olyan kétségek, amelyek azt a lehetőséget vetették fel, hogy az akkori rendőrségi illetve titkosszolgálati vezetők nem az alkalmatlanságuk miatt nem álltak a helyzet magaslatán, hanem esetleg azért, „mert ami történt, az megfelelt az akkor hatalmon lévők politikai szándékainak”. Az SZDSZ-hez köthető politikusok is feltételezték ezt, „minimum kérdés formájában”, miután betekintettek a dokumentumokba - tette hozzá.             

Úgy fogalmazott: máig nincs megnyugtató magyarázat sem erre, sem arra, miért voltak olyan hozzá nem értők a rendőri vezetők 2006. október 23-án. Az ezzel kapcsolatos elszámoltatás hiányát firtató kérdésre azt felelte: a dokumentumokból, a tanúvallomásokból nem lehet a valóság minden elemét rekonstruálni, nem lehet biztosan állítani valamit, a bíróság előtt azonban erre lenne szükség.

Az eddigi kormányzati munkáról szólva azt mondta, az ország gazdaságát ismét emelkedő pályára állították, növelték politikai és gazdasági mozgásterét. Hangsúlyozta, hogy nem oldottak meg minden problémát, azokból sem, amelyeket a megelőző nyolcévnyi kormányzás hagyott maga után, ez a munka leghamarabb a következő négy évben fejezhető be.

Eredményként értékelte, hogy a nyugdíjasok pozíciója megőrződött, sőt a rezsicsökkentés által még javult is, eközben valós segítséget nyújtottak a családoknak és a vállalkozások körében is sikerült elkerülni a nagyobb számú tönkremenetelt. Ugyancsak pozitívan szólt arról, hogy "minden áskálódás dacára", rég nem látott mértékben áramlott a külföldi tőke az országba. 

A német megszállás áldozatainak emlékművével kapcsolatban osztotta a miniszterelnök álláspontját, miszerint az emlékmű nem igényel magyarázatot. Hozzátette: a kormány világos tanújelét adta, hogy méltó módon kíván megemlékezni több százezer zsidó honfitársunk elpusztításáról. Közölte: a háború végkifejlete, olyan bűn, amely kitörölhetetlen a magyar történelemből, és ebben a magyar államnak is volt felelőssége. 

Hazugságnak, „legjobb esetben a felajzott lelkiállapot számlájára írható tévedésnek” nevezte azonban azt, hogy az emlékmű arról szólna: a magyar állam el akarja hárítani a holokausztban való közreműködését, a felelősséget.

Miért ne mondhatnánk, hogy elutasítjuk, akár visszamenőleg is elhatárolódunk azoktól, akik kollaboráltak a náci Németországgal – tette fel a kérdést. „De hogy egy rákosista mítosz és logika jegyében kilencmillió fasiszta bűneként kellene állandóan a fejünkre olvasni történelmünk eme tragikus periódusát, azt engedtessék meg nekünk, hogy ne fogadjuk el” - fogalmazott.

Szerinte az, hogy a magyar lenne a második világháború egyetlen bűnös nemzete, joggal utasítható vissza, "valóságos megbánást tanúsítva abban az értelemben, hogy nem vagyunk ugyan felelősek az elődeink tetteiért, de abból a következményeket, következtetéseket le akarjuk vonni és mindent elkövetünk azért, hogy mindez soha ne fordulhasson elő még egyszer".

Közölte: a kiengesztelődés és kölcsönös megértés irányába kell vinni a vitát, nem a hecckampányok irányába, nem azt a látszatot keltve, hogy a Mazsihisz részt akar venni a választási kampányban, „hogy, hogy nem, már megint a baloldal oldalán”.