Szegénység, nélkülözés, éhezés: könnyen érthető, tudományosan azonban annál nehezebben körülírható fogalmak. Szociológiai közhely, hogy egy vizsgált jelenség kiterjedtségét nagyban befolyásolja az a mód, ahogyan azt definiáljuk.

A Mekkora ma a szegénység Magyarországon?-kérdésre adott válasz attól függ, miként mérjük. Az éhezéssel kapcsolatban ráadásul még ennél is bonyolultabb a helyzet.

„Számháború”, amelyen életek múlnak

A megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék hiánya nyilvánvalóan összefügg a jövedelmi lehetőségekkel. Fontos azonban rámutatni, hogy a szegénység több értelemben is viszonylagos. Egyfelől, ha egy társadalom általános életszínvonala emelkedik, az egyes csoportok közötti különbségek ugyanakkor megmaradnak, akkor a szegénység mértéke akár még nőhet is, annak ellenére, hogy mindenki helyzete javult.

Másfelől a szegénységi rátát minden egyes országban a nemzeti szegénységi küszöbhöz mérik, amely az adott gazdaság teljesítményétől függően nagy mértékben változhat, és változik is. Ebből fakadóan, egészen mást jelent norvég szegénynek lenni havi 1800 eurónyi koronával, mint olyan románnak, aki 110 eurós keresettel még nem számít nélkülözőnek (2011-es adatok, a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása alapján).

Bajnai kalkulációja azért különösen nehezen visszafejthető, mert a jószerivel megfoghatatlan „éhezés” fogalmát alkalmazza. Ráadásul, „gyerekekre” vetítve, amely statisztikailag még kevésbé egzakt meghatározás. Táplálkozás szempontjából nyilvánvalóan nem tartunk ott, mint például Skandinávia, azonban az is teljes bizonyossággal jelenthető ki, hogy Afrikánál nagyságrendekkel jobban állunk. De nézzük a konkrét számokat!

Ahány ház, annyi szegény

„Azt, hogy stimmel-e Bajnai ígéretében az 50 ezer éhező kisgyerekről szóló kijelentés, elég nehéz megmondani” – mondta a hvg.hu-nak Darvas Ágnes, az ELTE Társadalomtudományi Karának egyetemi docense. A becslések ugyanis igen eltérőek: míg egyesek 30-40 ezer, mások akár 200 ezer főnyi hiányosan táplált gyermekről beszélnek.

Stiller Ákos

Mindez annak függvénye, hogy mit tekintünk éhezésnek. A Tárki 2009-es gyerekmonitorára pillantva például azt látjuk, hogy a gyermekes családok több mint tizedének (12 százalékának) nem jutott elegendő pénze ennivalóra. Ez alapján az érintettek száma jócskán meghaladhatja az 50 ezret – mutatott rá Farkas Zsombor szociálpolitikus, az ELTE PhD-hallgatója. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2010-es adatait böngészve ugyanakkor azt állapíthatjuk meg, hogy a mintegy 1,8 millió gyermek 1-2 százaléka számára nem biztosított a napi háromszori étkezés, amely megközelítés már egy jóval elenyészőbb (18-36 ezres) éhező csoportot rajzol ki.

Mivel jövedelem- és táplálékhiány szorosan összetartoznak, érdemes lehet a szegénységi mutatók felől is szemlélődni. Az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja, az UNICEF 2013-as jelentése értelmében a gyermekek tizede él „mélyszegénységben”, ez pedig bizonyosan súlyos nélkülözést takar – világított rá a két szakértő. Ezen a vonalon egy jelentősebb, 180 ezer körüli tömeghez lyukadunk ki.

Az ingyenes iskolai étkezés iránymutató

Király Gábor, a Gyermekétkeztetési Alapítvány (GYEA) elnöke eltérő logikát visz a rendszerbe. Abból indul ki, hogy jelenleg nagyjából 350 ezer gyermek vesz részt az ingyenes (napközis) iskolai étkezésben, a kormányzati kritériumok alapján pedig ők minősülnek a legszegényebbeknek. A szakember meglátása szerint az ország népességének mintegy 10 százaléka nyomorban él. Ebből pedig levezethető, hogy 300 ezer gyermek tartozik ide, ami nagyjából egybevág a fenti, 350 ezres számmal.

A témában megkerestük a Bajnai vezette Együtt-PM szövetséget is, ahol azt nyilatkozták, hogy az általuk felhozott 50 ezres érték szakértői becsléseken alapul, amelyek a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultak számát is figyelembe veszik.

Az ELTE megkérdezett kutatói szerint ez úgyszintén egy potenciális megközelítési mód, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény ugyanis egy segély típusú ellátás, amely térítésmentes intézményi étkezésre is jogosít. E ponton Király Gábor logikája köszön vissza.

A fentiek alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy Bajnaiék becslése megfelelő-e, sőt egyértelműen kijelenthető, hogy a kérdésben determinisztikus jellegű megállapítást nem is lehetséges tenni. A témában abszolút igazság nincs, az egyes interpretációk a maguk módján mind helytállóak. Mindezek fényében még nehezebb megmondani, hogy mire elegendő a Bajnaiék által jelzett 14,5-15 milliárd.

Naponta egyszer jóllakni

A GYEA elnöke és az ELTE kutatói egymástól függetlenül, egybehangzóan állították, hogy az óvodák, illetve iskolák által nyújtott étkezési szolgáltatások nagyban hozzájárulnak a rászorulók mennyiségi ellátásához.

A valódi problémát azok a szituációk jelentik, amelyek során a gyermekek kilépnek az intézményes keretek közül, így különösen a hétvégék, valamint a nyári időszak. „Nem azt mondom, hogy a nélkülöző iskolásokra ne férne rá egy kiadós vacsora, de róluk tudjuk, hogy naponta egyszer jóllakhatnak, kapnak meleg ételt is. Péntek délutántól hétfő reggelig viszont nemigen” – fogalmazott Király Gábor. Darvas Ágnes és Farkas Zsombor pedig az intézménybe még nem járók étkeztetésének hiányosságaira, továbbá a két tanév közötti periódus megoldatlanságára hívták fel a figyelmet.

Bajnai 15 milliárdjával és a GYEA elnöke által említett 300 ezer éhezővel számolva megállapítható, hogy egy évre 50 ezer forint jutna gyermekenként, ami iskolaszüneti napokra lebontva (ezekből januártól decemberig mintegy 165 darab van) nagyjából 300 forint. Király Gábor szerint a fenti összeg édeskevés, különösen azt tekintetbe véve, hogy az ételt el is kell készíteni, és el kell juttatni a gyermekek tányérjaira.

Noha a politikusi ígéretben szereplő pénzmennyiség első blikkre impozáns, a reális összeg közelebb van a 60 milliárdhoz, „már ha ténylegesen ennivalót, nem pedig valami moslékot akarunk adni” – mondta. „Ugyanakkor, ez bizony éves tétel, nem pedig egyszer s mindenkorra elegendő” – tett hozzá, holott az ideális megoldás nyilvánvalóan az volna, ha olyan rendszer épülne fel, amely idővel önfenntartóvá tudna válni, amire az alapítványi elnök lát is reális esélyt.

Az ELTE szakértői némileg optimistábban szemlélik a helyzetet. A hvg.hu-nak elmondták, hogy a települési önkormányzatok pályázhatnak a nyári étkeztetés megszervezésére. Az ehhez biztosított kormányzati forrás mértéke 2009 óta 2,4 milliárd forint, amely összeget a 2014-re szóló költségvetési törvényben – nem számottevően – 2,64 milliárd forintra emelték. Ahhoz, hogy minden rászoruló gyermek nyári étkeztetése megoldott legyen, a jelenlegi kereten felül további évi mintegy 10 milliárd forintra lenne szükség, vagyis az említett 15 milliárddal komolyan enyhíthető lenne a probléma egy része – mondták.

Stiller Ákos

Hogyan rakhatók meg az üres tányérok?

A gyakorlati megvalósításhoz alapvetően jól működő intézményrendszer kiépítésére van szükség – ebben kivétel nélkül minden megkérdezett egyetért. A főbb szereplők az önkormányzat, a családsegítő és a gyermekjóléti szolgálat, valamint a civil szervezetek. Sajnos azonban a szóban forgó szakemberek számos kistelepülésen csupán heti egy-két órát vannak jelen, gyakran ezt az időt sem érdemi munkával, hanem adminisztrációval és fogadóórával eltöltve – hangsúlyozta Darvas Ágnes és Farkas Zsombor. Sok helyütt még a gyermekétkeztetés alapvető feltételei, így például a konyha vagy az ebédlő sem adottak, a regionális egyenlőtlenségek pedig e téren is szembeszökőek.

A szakértők szerint a forrásokat elsősorban a leszakadó országrészek felzárkóztatására, a helyi szolgáltatások fejlesztésére, megszervezésére kellene koncentrálni. Az Együtt-PM szövetség lapunknak úgy nyilatkozott, az általuk említett 14,5-15 milliárd forintból célzott segítséget kívánnak nyújtani, azokra a településekre is eljuttatván az intézményes feltételeket, ahonnan ma mindez hiányzik. Hozzátették: a fent jelzett összegen felül EU-s kapacitásokat is be szeretnének vonni, mintegy 4-6 milliárd forintnyi értékben. Erre meg is van az elvi lehetőség, hiszen a 2014–2020-as időszakra szóló uniós források betervezése éppen most zajlik hazánkban.

Mindezt a gyakorlatba átültetni ugyanakkor korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. A GYEA elnöke a hvg.hu kérdésére úgy reagált, bajban lenne, ha hirtelen a kezébe nyomnák az általa szükségesnek ítélt 60 milliárd forintot. Sőt, ebből az első évben nem is kérne, e helyett megbízna egy szociológusokból, élelmiszergyártó szakemberekből, logisztikusokból, orvosokból és hivatalnokokból álló csoportot, hogy modellezzen le megyei szinten legalább kétféle, eltérő szemléletű megoldási kísérletet. „De nem tartok attól, hogy erre engem valaha is felkérjen valaki” – tette hozzá.

„Nem kell agysebésznek lenni”

A végére csupán egy kérdés maradt: honnan vonnák el a forrást az ígéret beváltására? Az Együtt-PM szövetség szerint a pénzmennyiség éppen egy stadion ára.

Ami elsősorban most hiányzik, az az összehangolt politikai akarat és elköteleződés – ebben ismét csak konszenzus uralkodik a megkérdezettek között. „Annyi az egész, hogy amikor a költségvetést elkezdik összeállítani, azzal kezdik, hogy mínusz 60 milliárd. A maradék pár ezer milliárdot osztják tovább. Nem kell ehhez agysebésznek lenni” – fogalmazott Király Gábor.