Három fajsúlyos döntést hozott kedden az Alkotmánybíróság (Ab). Visszadobta a trafikosok panaszát megállapítva, hogy nem ütközik az alkotmányba a dohányboltosok vállalkozói jogának korlátozása. Elmeszelték az Együtt-PM kezdeményezését, így nem indulhat népszavazás az orosz hitelből finanszírozott új paksi beruházásról. Ugyanakkor az Ab alkotmányellenesnek találta az új büntető törvénykönyv egyik passzusát: megsemmisítette a súlyos büntetés kivetését, a három csapás „kistestvérét”.

Az Alkotmánybíróság július 21-től augusztus végéig ítélkezési szünetet tart, előtte viszont három fontosabb, nagy közérdeklődésre számot tartó ügyben is döntést hozott.

1. A trafik-ügy

A testülethez a trafikrendszer bevezetése után 16, a rendszerből kiesett egykori dohányboltos fordult, mert szerintük a koncessziókon alapuló szisztéma sérti a tulajdonhoz való jogukat és a vállalkozás szabadságát – mindkét jogot garantálja az alaptörvény.

Szabadság előtt erős döntések

Fazekas István

Az indítványozók kifogásai, panaszai:

• a dohánytermék-kiskereskedelemből való kizárásuk miatt az árbevételük és a nyereségük csökken, ennek következtében csökken a vállalkozásuk piaci értéke is
• korábban ők is hatósági engedély alapján árusítottak dohányt, ugyanakkor szerintük a hatósági engedély alapján szerzett jogosultságot tulajdonnak kell tekinteni, és az alkotmány védi a tulajdonhoz való jogot
• vagyoni értékű jogot vontak el tőlük megfelelő ellentételezés nélkül, kisajátítás történt
• sarkalatos törvény tiltja, hogy egyes gazdasági tevékenységeket az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei közé utaljanak át önkényesen (az állami dohánymonopólium bevezetése, a kiskereskedelem koncesszióhoz kötése)
• korábban is tiltva volt, hogy kiskorúaknak dohányt adjanak el, aki megszegte ezt, azt korábban is meg lehetett fosztani akár egy évre is az engedélyétől

Az Ab viszont nem tartotta megalapozottnak a beadványokat. Az alkotmánybírók arra jutottak, hogy az új rendszer nem vonta el az előbbre valónak tartott tulajdonhoz való jogot, hiszen a trafikosok nem vesztették el a boltjaikat, csak a dohányárusítás jogát. Az Ab szerint ugyanakkor senkinek sincs alanyi joga ahhoz, hogy egy adott, meghatározott vállalkozást folytasson, ahogy az jövőbeni, elvárt haszon sem alapjog.

Az Ab szerint csak azért, mert évekig árusítottak dohányt hatósági engedéllyel, még nem jelenti azt, hogy ez a gazdasági tevékenység tulajdonná vált, így elvonása nem minősül kisajátításnak sem. A testület úgy látta, a korábban kapott hatósági engedélyek nem voltak betonba öntve, azaz ezek "névre szóló, nem átruházható hatósági engedélyek voltak, melyek meghatározott jogszabályi feltételek mellett a kiállító hatóság részéről visszavonhatók voltak".

A kiskorúak védelme fontos

A testület viszont azt elismerte, hogy az államnak vigyáznia kell arra az alaptörvény szerint, hogy döntéseivel ne nehezítse meg egy vállalkozás működését: ebből a szempontból az Ab szerint igenis sérült a vállalkozáshoz való jog. Ám a testület úgy vélte, hogy ez korlátozható bizonyos mértékig, ha a közérdek így kívánja meg. Ebből a szempontból Alkotmánybíróság legitimnek, elfogadhatónak tartotta a jogalkotó érveit: a kiskorúak védelme, a dohányzás visszaszorítása szerintük olyan érdek, amire hivatkozva igenis lehet olyan törvény alkotni, amely korlátozza bizonyos mértékig a vállalkozók mozgásterét.

Ugyanakkor az Ab azt is hangsúlyozta, hogy régi trafikosok nem voltak eleve kizárva a pályázatokból, azokon szabadon indulhattak – tehát nem korlátozták a vállalkozáshoz való jogukat –, ám a pályáztatás menete, az tenderek körüli ügyek nem képeznek alkotmányjogi ügyeket. A döntéssel a 15-ből 3 alkotmánybíró – Bragyova András, Lévay Miklós és Kiss László – nem értett egyet, különvéleményt fogalmazott meg. Az előadóbíró, a határozat szövegezője Balogh Elemér volt, akit még 2005-ben választottak a testület tagjává.

Bragyova szerint felesleges volt a régi trafikosokat kiszorítani a rendszerből, különvéleményében ezt írta:

A trafiktörvény célja (az ifjúság védelme és az állami bevételek) megvalósítható lett volna a panaszosok alapjogainak aránytalan – egyáltalán bármilyen – korlátozása nélkül. (…) A dohánytermékek kereskedelmének állami monopóliumát úgy is be lehetett volna vezetni, hogy a meglévő árusítóhelyek eleve koncesszióra jogosultak lettek volna, ha teljesítenek bizonyos árusítási feltételeket. 

2. Paksi népszavazás

Egyetért-e Ön azzal, hogy az államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon?

– erről a kérdésről szeretett volna népszavazás tartani az ellenzéki Együtt-PM, amely az év elején aláírt magyar-orosz hitelszerződést támadta.

Az erőmű reaktora

MVM Paksi Atomerőmű Zrt. archívuma

A párt beadványát korábban a Kúria és Nemzeti Választási Bizottság is visszadobta arra hivatkozva, hogy az alkotmány leszögezi: nemzetközi szerződés ügyében nem lehet referendumot tartani. Ezt az érvelést az Ab is elfogadta kedden. A döntés ugyanakkor megosztotta a bírákat: 5 alkotmánybíró magával az érveléssel nem értett egyet, de a határozat végeredményével igen, három bíró különvéleményében magát a döntést támadta. 

3. A három csapás kistestvére - játékpisztolyért életfogytig?

Alkotmányellenesnek tartotta viszont az Ab a büntető törvénykönyv (Btk.) egyik fontos passzusát. A 2012-ben hatályba lépett új Btk. ugyanis leszögezi: ha valaki három személy elleni erőszakos bűncselekménnyel érkezik a bíróság elé, akkor a bírónak ki kell választania a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekményt, és azt kell figyelembe vennie. Ám ha ez a tétel több mint húsz év börtönbüntetés vagy akár életfogytiglan, akkor mindenképpen köteles életfogytiglanit kivetni. Ráadásul akkor is ilyen súlyos ítélet vár az elkövetőre, ha előtte soha nem volt büntetve.

Börtön játékpisztolyért?

AFP / Marcus Fehrer

Az Ab szerint ez a kitétel sérti az alkotmányos büntetőjog alapelvét. Az Ab szerint elfogadhatatlan, hogy a törvény elvonja a bíró mérlegeléshez való jogát, és a Btk.-ban leírt esetben köteles életfogytiglanit kivetni. A döntéssel két alkotmánybíró nem értett egyet, különvéleményt fogalmazott meg.

Ez a Btk.-s passzus a "három csapásnak" nevezett előírás egyik ága – az Ab közleményében valamiért fontosnak tartotta kiemelni, hogy nem a "három csapást" magát semmisítette meg. Eredetileg a „három csapás” kötelezővé teszi a bíróság számára az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását akkor, ha egy vádlottat harmadszor ítélnek el erőszakos bűntett miatt. Az Ab által most elmeszelt változat viszont akkor is életfogytiglanit tesz lehetővé, ha az elkövető először áll bíróság előtt, de a bíróság úgy dönt, hogy a három általa elkövetett bűncselekményt "halmozza", összevonja, együtt tárgyalja.

Ezt a passzust korábban Székely László ombudsman is támadta. Ő úgy vélte, a szabályozás ellentétes az úgynevezett középmértékre vonatkozó szabállyal, amely szerint a büntetés kiszabásakor – az enyhítő és a súlyosbító körülményekre figyelemmel – a középmértékből kell kiindulni, és ebben a bíró mérlegelhet.

Székely értelmetlennek nevezte februárban ezt az büntetőjogi paragrafust. Példaként hozta fel azt, hogy az, aki egy játékpisztollyal rablást követ el, és ennek során még két kényszerítést is a terhére rónak, valamint mindezt egy eljárás keretében bírálják el, automatikusan életfogytiglant kap. Miközben, ha valakit egy kisbolt kirablásáért elítélnek, majd utóbb kiderül, hogy még két boltot rabolt ki és újabb ítélet születik, sokkal enyhébb büntetést kap, mert az ügyeket nem egy eljárásban tárgyalták.

A biztos panaszára akkor reagált az igazságügyi tárca is hangsúlyozva, hogy nem módosít a törvényen. A hvg.hu-nak a minisztérium februárban azt írta: „kormányzati politikánk része a szigorú és tettarányos büntetőpolitika, ennek egyik első lépése volt a háromcsapás-törvény megalkotása, ezeken az elveken nem kívánunk változtatni.”