Simon Ernő emlékeztetett: az 1951-es genfi menekültügyi konvenció értelmében menekült az, aki háború, illetve fegyveres konfliktus elől menekül el, illetve akit hazájában politikai nézetei, vallási vagy etnikai hovatartozása, vagy valamilyen más meghatározható társadalmi csoporthoz tartozása miatt üldöznek. "Valóban azt tapasztaljuk, hogy a koszovói kiáramlás döntően gazdasági okokkal függ össze. Ám az onnan érkezők között is akadnak kivételek. Így bár túlnyomó többségük esetében a magyar hatóságok arra a döntésre jutnak, hogy a kérelmezők nem jogosultak menekültstátusra, az elmúlt években Magyarország néhány koszovói menedékkérőnek is rendre nemzetközi oltalmat biztosított" – jelentette ki.

A szóvivő utalt arra: menekültté akkor válik valaki, ha a hatóságok megadják neki a menekültstátust. A szíriaiak vagy az irakiak a háború, a konkrét életveszély elől menekülnek, éppen ezért sokkal nagyobb arányban meg is kapják a menekültstátust abban az országban, ahová érkeznek.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága napi szinten működik együtt a magyar hatóságokkal, illetve a probléma kezelésében közreműködő civil szervezetekkel is – mondta el. "Monitorozzuk a magyarországi helyzetet, a hatóságok tevékenységét. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy segítsük a probléma kezelését, így közreműködünk a jogszabályok előkészítésében is. Ha egy új jogszabály vagy rendelkezés készül, a magyar kormány kikéri a főbiztosság véleményét." Az UNHCR ott van Koszovóban is, figyeli, milyen a helyzet ott, illetve milyen Szerbiában, hiszen a koszovóiak szárazföldi úton, Szerbián keresztül érkeznek Magyarországra. "Mi magunk is rendszeresen ellátogatunk a határra, továbbá a különböző magyarországi befogadó állomásokon igyekszünk feltérképezni az állapotokat, konzultálunk az illetékes hatóságokkal, és beszélgetünk az ott lévő menedékkérőkkel, illetve menekültekkel" – mondta el a szóvivő.

MTI / Krizsán Csaba

Simon Ernő szerint a növekvő számban kiáramló koszovói menedékkérőket illetően mindenekelőtt a koszovói helyzetet kellene rendezni. A lakosság túlnyomó többsége rendkívüli nyomorban és kilátástalanságban él, ami magyarázza, hogy az emberek télen, kisgyermekekkel is útnak indulnak. Vannak ugyan más indokok is, vannak például olyan behatárolható kisebbségi népcsoportok – például a koszovói romák –, amelyek diszkriminációnak vannak kitéve, és ezért megalapozottan állíthatják, hogy életük veszélyben van. A koszovói problémát azonban döntően Koszovóban kell kezelni, ez pedig nyilvánvalóan nem menekültügyi, hanem annál jóval összetettebb kérdés.

Az ENSZ nyomon követi, hogy az elmúlt hónapokban milyen folyamatok indultak el Koszovóból, aminek Magyarország köztes állomása. "A koszovói kérdés egész Európát érinti, arra európai szinten kell megoldást keresni – tette hozzá a szóvivő. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a magyar hatóságok jobbára mindent megtesznek, amit a jelenlegi helyzetben meg tudnak tenni a szükséges eljárások megindítása, illetve lefolytatása érdekében. Ennek kapcsán Simon Ernő utalt arra: a Magyarországra érkezett koszovói menedékkérők száma tavaly szeptemberben mintegy négyezer, decemberben már több mint tizenkétezer volt, idén januárban és február eső hetében pedig már több mint tizennyolcezer koszovói érkezett Magyarországra.

A szóvivő szerint elismerés illeti a magyar kormányt azért, hogy a nehézségek ellenére továbbra is nyitva tartja az ország határát, teljesíti a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségét. Az ország határainak nyitva tartását alapvetően fontosnak nevezte, emlékeztetve arra, hogy 1951 óta létezik a genfi menekültügyi egyezmény, amely az UNHCR működésének alapját képezi. Utalt arra, hogy Magyarország 1989-ben csatlakozott az egyezményhez. Mindegyik aláíró ország kötelezettsége a menedékjogot kérők beengedése, utána pedig annak kivizsgálása, hogy a kérelem megalapozott-e vagy sem – jelentette ki.

Simon Ernő  elmondta azt is: az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának hivatalos iránymutatásai vannak arra vonatkozóan, hogy a menekültügyi őrizet, azaz a menedékkérők őrizetbe vétele csak a legvégső eszköz lehet, az csak rendkívül kivételes esetekben alkalmazható. A kormányoknak számításba kell venniük a lehetséges alternatívákat, például az óvadék intézményét – tette hozzá. Az UNHCR magyarországi szóvivője  utalt arra, hogy ma már jóval meghaladja az 50 milliót azoknak a száma, akik világszerte elhagyni kényszerültek otthonaikat. Ebbe beletartoznak a menekültek, illetve a menedékkérők, illetve azok is, akik otthonuk elhagyására kényszerültek, de országukat nem hagyták el. Továbbá azok is, akik valamilyen természeti katasztrófa miatt váltak menekültté

"A mi feladatunk az, hogy a menekültekről, illetve menedékkérőkről gondoskodjunk, az ő életüket próbáljuk meg valamilyen módon élhetővé tenni, illetve hogy elősegítsük befogadásukat azokban az országokban, ahol biztonságot keresve menedéket kérnek. Az már sokkal komplexebb kérdés, hogy miként lehetne békét teremteni. Ideális világ akkor lenne, ha ránk nem volna szükség" – hangsúlyozta az MTI-nek az 1951-ben alakult ENSZ-szervezet magyarországi szóvivője.