„Akkor kellett volna segíteni, amikor a kisebbik testvér belefulladt a tóba”
Egy éven át tartotta bezárva kislányát egy szobába egy kislétai pár. A kislány mindössze 21 kilogrammos volt. Az elmúlt időszakban számos botrány robbant ki a gyermekvédelem körül, amelyek ráirányítják a figyelmet a rendszer hiányosságaira. Szilvási Lénát, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetőjét erről kérdeztük.
hvg.hu: Miért kerül ki egy gyerek a családjából?
Szilvási Léna: Nagyon komoly okokra és alapos mérlegelésre van szükség ahhoz, hogy egy gyereket kiemeljenek a családjából. A gyámhivatal, a gyerekjóléti szolgálat, vagy az oktatási intézmény jelzi, hogy szerinte a gyerek nincs biztonságban otthon. Ezek ma Magyarországon leggyakrabban szegénységgel összefüggő okok, például a család lakás- vagy jövedelmi helyzete. Ez gyakran együtt jár azzal, hogy a szülők nagyon fiatalok, nem volt jó családi mintájuk, hogy valamelyik szülő állami gondozott volt, vagy szenvedélybeteg. Vannak krízishelyzetek is, hogy egy gyerek magára marad az utcán, és nem találjuk meg a szüleit. Gyakori a bántalmazás is. A gyerek irányába is, de a szülők között is.
hvg.hu: A gyerekvédelmi törvény szerint kizárólag anyagi okok miatt nem lehet kiemelni gyerekeket a családjukból. Ez mennyire történik meg mégis?
Sz. L.: Vannak ilyen esetek, de nem ez az általános. Az esetek többségében az adott pillanatban már nem lehet segíteni a családon. Öt-tíz évvel korábban beavatkozva még lehetett volna támogatni a család talpra állását. Jelentkeznek a problémák, aztán még évekig ott vannak a gyerekek, és bár a gyerekvédelem próbál segíteni, de nem tudnak a problémák gyökerénél beavatkozni, miközben minden egyre rosszabb lesz. Sokévi családi és intézményi elhanyagolás után már nehéz szétválasztani, mi volt előbb, a rossz lakáshelyzet és a jövedelemnélküliség vagy a gondoskodás hiánya.
hvg.hu: Hogyan áll össze az a folyamat, aminek a végén egy gyereket kiemelnek a családjából?
Sz. L.: Az első lépcső a védőnő és a kórház, ahol a gyerek megszületik. Már a terhesség és a szülés alatt nagyon sok mindent lehet látni. A családba való komoly beavatkozás kezdete az, amikor a védőnő, a bölcsőde vagy óvoda jelzi a gyerekjóléti szolgálatnak, hogy egy egyszerű pedagógus a szülővel kommunikálva már nem tudja kezelni a helyzetet. Ezután ők családgondozót küldenek hozzájuk, aki felmérést készít a gyereket körülvevő, otthoni helyzetről. Egy családgondozóhoz átlagosan 45 család tartozik. Ha ő úgy érzi, hogy ez nem kezelhető családgondozással, akkor javaslatot tehet a gyámhivatal felé, hogy vegyék védelembe a gyereket.
hvg.hu: Tehát kikerül egy gyerek a családjából, és ideiglenesen például nevelőszülőkhöz kerül. Hogy reagál erre egy gyerek?
Sz. L.: Minden gyerek meg van ijedve, amikor egy ilyen durva környezetváltás éri, és biztos, hogy el kell telnie egy-két hétnek, mire megnyugszik. A gyakorlott nevelőszülők és a gyerekvédelmi szakemberek is nagyon jók abban, hogy az ehhez szükséges biztonságot tudják nyújtani a gyerekeknek. A nagyobbakkal nehezebb a helyzet. Ők, ha kiemelik őket a családjukból, hihetetlenül dühösek, és lázadnak a döntés ellen. Sokszor nem értik, miért történik mindez velük, senki nem magyarázza el nekik. Ezután kezdünk el mi dolgozni velük. Egy bántalmazó környezetből kiemelt, súlyosan traumatizált gyerek körülbelül 2-3 hét után kezd reagálni arra, hogy hol van, és 2-3 év után tudja megfogalmazni vagy értelmezni, hogy mi történt vele.
Eszembe jut egy testvérsor: 2 és 15 év közötti gyerekek voltak, akiket kiemeltek a családból, és ott a lányok ugyanazt fogalmazták meg, amit én is mondtam korábban. Hogy akkor kellett volna segíteni, amikor az egyik kisebb testvér belefulladt a szomszéd tóba, és kijöttek őket meglátogatni, de nem avatkoztak be komolyabban, és ők meg 5 évet ott töltöttek.
hvg.hu: Rosszul működik a rendszer?
Sz. L.: Túl sok a hiba – túl hamar vagy túl későn avatkozunk be. Túlzott bürokrácia, rossz képzés vagy nem elég jó vezetők, esetleg ezek kombinációja miatt nem időben, nem kellő mennyiségben, és nem a jó segítséget kapják meg se a családok, se a gyerekek. Van egy felépített rendszerünk, de a szervezettségén, a minőségén kellene javítani. Mert elvben minden tökéletesen le van írva.
hvg.hu.: Az aktuális sztorikból – mint például a szigetszentmiklósi, kislétai ügy – úgy tűnik, nincs igazi együttműködés a gyermekvédelem különböző szereplői között.
Sz. L.: Nagyon ritka, hogy a különböző szolgáltatók ugyanazt az álláspontot képviseljék. Van, amikor a gyerekjóléti szolgálat akarja kiemelni a gyereket, és a gyámhivatal nem, van, amikor fordítva. Ez a helyzet az erőforrások rossz fókuszálásának köszönhető. A magyar gyerekjóléti és védőnői rendszer kiépítettsége kiemelkedő, gyakran mégsem tudunk a megfelelő pillanatban lépni.
hvg.hu: Tehát nem tartja hatékonynak a rendszert?
Sz. L.: Magyarországon a segítségnyújtás és beavatkozás alá van aknázva a rendszerváltás utáni lakáshelyzet miatt: nálunk a környező országoknál sokkal magasabb százalékban történt meg a lakások privatizációja és a szociális bérlakás-rendszer eltűnése. Ezzel párhuzamosan történt meg a másfél millió állás elvesztése. A legszegényebbek tartósan kiszorultak a legális munkaerőpiacról. És ez már három generáció óta állandó. Ezek azok a családok, akik újratermelik a gyerekvédelembe bekerült gyerekek egy részét.
hvg.hu: A szociális körülmények mennyire vezetnek ahhoz, hogy a gyerek helyzete válságossá váljon?
Sz. L.: Ezekben a helyzetekben a szülő hatalmas stressznek van kitéve – mondjuk nincs lakása és nincs pénze, és közben gondoskodni szeretne a gyerekeiről. Ha nincs eszköze arra, hogy jól reagáljon, mert a környezet nem kínál ilyen lehetőségeket, akkor kétféle módon reagál: befelé fordul és depressziós lesz, gyakran alkohollal, kábítószerrel csökkenti a stresszt. A másik, hogy agresszívabbá válik.
hvg.hu: 2014. január elseje óta törvényileg kötelező a gyermekvédelmi rendszerben minden 12 éven alulit nevelőszülőknél elhelyezni. Jobb lesz a gyerekeknek?
Sz. L.: Ma Magyarországon 200-300 000 gyerekkel foglalkoznak a gyermekvédelmi rendszer keretein belül valamilyen formában. Ez a változtatás most azt jelenti, hogy plusz 2-3000 gyereket kell elhelyezni nevelőszülőknél. Az országban 5600 nevelőszülő van, ami több, mint bármelyik másik kelet-európai országban. Ám ennyi idő alatt nem lehet keresni és felkészíteni elég új nevelőszülőt. A gyermekvédelmi rendszerbe kerülő gyerekek száma nő, a nevelőszülőké nem. Korábban egy nevelő családnál átlag két gyerek volt, most több. A nevelőszülői hálózat mindenképpen bővítésre szorul, és ez komoly kihívás.
hvg.hu.: Mi a jobb a gyereknek, ha a diszfunkcionálisan működő családjában marad, vagy ha kiemelik?
Sz. L.: Mindig lesz szükség arra, hogy kiemeljünk gyereket a családból, de nem mindegy, hogy mikor emeljük ki, milyen minőségben látjuk el, és mennyire segítjük a hazatérést utána. Minél hamarabb avatkozunk be a család életébe, vagy úgy, hogy támogatjuk, ha még támogatható, vagy kiemeljük a gyereket, annál jobb neki. Ha jó időben történik mindez, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy vissza tudjuk gondozni a gyereket a vér szerinti családjába. A gyereknek mindenképp jobb a vér szerinti szülővel vagy rokonokkal, ezért is a visszagondozás a rendszer alapvető célja.
hvg.hu: Mégis mi az a pont, amikor kiemelik a gyerekeket a családjukból?
Sz. L.: Ez sajnos nem egyértelmű. Ha megfelelő szakemberek foglalkoznak egy családdal, akkor erről a gyerekjólétis a főnökeivel közös esetmegbeszélésen dönt. Mérlegelik, hogy biztonságos-e a gyereknek az addigi környezetében maradnia. A gyerek életkorától is függ; minél kisebb a gyerek, annál nagyobb a kockázat, hogyha a szülő nincs ott állandóan, akkor a gyerekkel nagyobb bajok történhetnek.
hvg.hu: Mi a legtöbb, amit egy nevelőszülő elérhet?
Sz. L.: Ma Magyarországon átlagosan öt és fél évet tölt egy gyerek a nevelőszülőnél. Ez alatt az idő alatt nagyon sokat el lehet érni, bár a cél természetesen ennek az időtartamnak a csökkentése. Miután a gyerek megnyugodott, és rájött, hogy ez egy biztonságos otthon, a nevelőszülőnek két területen vannak nagyon komoly lehetőségei. Egyrészt, hogy megtalálják, hogy a gyereknek mihez van érzéke, tehetsége, és abba az irányba terelni, hogy minél több sikerélménye lehessen.
A másik fontos feladata a nevelőszülőnek, hogy segítsen jól beállítani a vér szerinti családhoz fűződő viszonyt. Támogassa a kapcsolattartást, ha az nem veszélyezteti a gyereket, és tudja kezelni azt is, ha ez feldúlja a gyereket. Ha nem látogatja a vér szerinti család a gyereket, és főleg, ha kicsi, akkor segítenie kell az ő örökbeadhatóságát is, hogy rendeződhessen a gyerek sorsa, és állandó családra találjon.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
