Mindenki számára jól látható, hogy a menekültválság mit hozott ki a magyar közvélemény és az „átlagos” magyar emberek egy részéből. Nincs nagyon olyan cikk a témában, ami alatt ne sorjáznának az olyan Facebook-kommentek, amelyeket ebben a formában talán még a Kuruc.info sem vállalna fel. Mi lenne, ha néhány kattintással kiderítenénk, hogy a legdurvább hozzászólásokat milyen arcok is írják? És mi történne, ha ezeket a valóságban teljesen hétköznapi átlagembereket (unokával játszó nyugdíjas, horgászó családapa, kedves, főiskolás lány) képpel, névvel, néha kényesebb személyes adatokkal összegyűjtenénk egyetlen „virtuális szégyenfalra”?

A Köztünk élnek nevű Tumblr ebbe az igencsak vitatható vállalkozásba kezdett bele néhány napja, olyan küldetéstudattal, ami itthon a témában eddig nem volt jellemző. Posztjaikban a legtipikusabb rasszista hozzászólások és a legtipikusabb családi fotók adtak betekintést Magyarország banálisan sötét oldalára. Az oldalt hamar törölték, a helyén azóta egy iszlám- és menekültellenes blog áll, amelynek szerkesztője azzal is henceg, hogy köze volt a törléshez. Az eredeti oldal szellemiségét azonnal továbbvitte a koztunkelnek2, amely azóta folyamatosan ontja magából a részben olvasók által beküldött tartalmakat.

Párbeszéd vagy megszégyenítés

Sokatmondó, hogy az első oldal mottója még a „Hogy pontosan tudjuk, kik a rohadékok a társadalomban” volt, a másodikon viszont ennek helyére egy jóval hosszabb magyarázat került. A lap önmagát virtuális szégyenfalnak titulálja a menekültválság kontextusában, amely nem hagyja szó nélkül „a felebarátainkból feltörő embertelenséget”, és a „vak gyűlöletet”. Célként a párbeszéd kezdeményezését nevezi meg, mert „hiszünk benne, hogy emberek szót érthetnek más emberekkel”, de mindez fura ellentétben áll a profilleírásban felbukkanó „Tudsz valakit, akinek itt a helye?” – mondattal.

Megkerestük a második blog névtelenségbe burkolózó szerkesztőjét, akinek állítása szerint az első oldalhoz semmi köze nem volt, csupán az ötletet vette onnan. Kérdésünkre hangsúlyozta, hogy az oldal célja nem a feljelentgetés, árulkodás, hanem az, hogy a felkerült személy „szembesüljön azzal – a környezetéből érkező nyomás hatására –, hogy változtatnia kell a viselkedésén és a gondolkodásmódján”.

Elmondása szerint nem a véleményszabadságot és a személyiségi jogokat akarja lábbal tiporni, hanem „párbeszédbe” vonná be az érintett embereket, aminek az eredménye az, hogy a szélsőséges nézeteket vallók vállalhatatlanná válnak. A blogger ehhez képest egy olyan pozitív példát említett (a náci posztokat megosztó pesterzsébeti tanárnő esetét), aminek a vége épp, hogy szankció lett (kirúgás). Ennek szellemében a Köztünk élnek-blogok posztjaiban a nevek, képek mellett több helyen is felbukkannak a kommentelők munkahelyei, de a szerkesztő hangsúlyozza, odáig nem menne el, hogy telefonszámokat, címeket is közöljön.

A szerkesztő egyébként a blog jövőjét a „komolyabb grafikai tudást és/vagy képzőművészeti hajlamot felvonultató művekben” látja, így szeretne maga mellé egy grafikus képzettségű társszerkesztőt. Az újabb posztokban már az is tetten érhető, ahogy egy-egy visszatérő szereplőből megpróbál trash-celebet faragni.

Kinevetés vagy akció

A Köztünk élnek korántsem a semmiből jött elő. Voltak már a magyar Tumblren is előzményei, mint például ez a kuruc.info kommentelőit gyűjtő blog, vagy a Szeretlek Viktor!, ahol a legelborultabb Orbán-rajongókkal találkozhatunk. Ezeken nevet, profilképet közöltek, a Köztünk élnek néven futó blogok valamivel mélyebbre vájkálnak a személyes adatokban és a posztokhoz fűzött szerkesztői kommentárok is jobban hangsúlyozzák, hogy konkrétan kit látunk. A korábbi oldalakkal ellentétben a munkahelyek említése által félig-meddig cselekvésre is felszólít az adott személyekkel szemben, így ha nem is kurucinfós szinten, de egyértelmű, hogy törvénytelen és etikátlan dologról van szó.

hvg.hu

A mikroblogok figyelmen kívül hagyják, hogy a hozzászólás egy adott pillanatban adott rossz reakció is lehet, amikor mindenféle düh, szorongás, frusztráció egy fröcsögésben csapódik le. És hogy az emberek maguktól is beláthatják, tévedtek, a bélyeg viszont rajtuk ragad. Épp a menekültügyben kapcsán találkozott a hvg.hu tudósítója olyanokkal, akik magukról állították, bizonyos népcsoportokkal szemben korábban kirekesztőek voltak, de aztán kimentek segíteni, és azóta szinte minden nap megállás nélkül önkénteskednek – és gondolkodnak ma már teljesen másképp.

Amerika ebben is erős

Az ostoba hozzászólások kinevetésétől a doxxingig, azaz a személyes adatok (fenyegető szándékú) nyilvánosságra hozásáig terjedő spektrum főleg az internetes aktivizmus és a felháborodáskultúra hazájában, az USA-ban virágzik. A Köztünk élnek-hez hasonló témában az utóbbi idők nagy slágere volt például a Racists Getting Fired és a hozzá hasonló mikroblogok, ahol a fergusoni és baltimore-i események által feltüzelt aktivisták az ellenük fröcsögőket legérzékenyebb pontjukon vették célba: konkrétan több ezren működtek együtt annak érdekében, hogy Facebookra rasszista kommenteket író embereket kirúgjanak állásukból. Az említett oldalon főként munkahelyek elérhetőségei vannak felsorolva, és üdvrivalgás követ minden olyan kiposztolt hivatalos levelet, ami igazolja, hogy valamelyik niggerező kommentelőt elbocsátották.

Az ideológiai háttérhez itt hozzátartozik, hogy a nagyrészt fekete aktivisták úgy érzik, a fehéreknek így is annyi jogtalan előny jut a társadalomban, hogy erkölcsileg helyes, ha ők is társadalmi intézményekhez (pl. munkahelyek) fordulnak az igazságosztás érdekében. A dolog árnyoldalát jól megmutatta, amikor egy ilyen módon „lebuktatott” lányról, Brianna Riveráról kiderült, hogy valójában az exbarátja hozott létre egy álprofilt a nevében, amivel feltűnően rasszista posztokat közölt, hogy lejárassa őt.

A lány eddigre már tömegesen kapta a gyűlölködő üzeneteket és a munkaadója is jó néhány levelet kapott. A Racists Getting Fired alapítójának végül nem meglepő módon azért kellett abbahagynia a blogolást, mert valaki az ő adatait is közzétette. Azóta az oldalt új adminok vették át, és kevésbé is pörög, de korántsem ez az egyetlen hasonló blog, bár a legtöbb helyen inkább a kinevetés, mint a nyílt akció dominál.

De sokféle különböző csoport nyúlt már a doxxing eszközéhez, így például a feministákat gyűlölő férfijogi aktivisták, vagy a jól ismert Anonymous hackercsoport is, akik például pedofilokat vagy neonáci vezetőket vettek célba ilyen módon. A legsúlyosabb tévedés talán az volt, amikor sok internetező a bostoni maratonon robbantó terroristának hitt egy ártatlannak bizonyult 22 éves férfit, aki a zaklatások hatására végül öngyilkos lett. És egy magyar siker: akárhogy is nézem, úgy tűnik, a Kuruc.info a nyugati trendeket megelőzve mindenkinél előbb, már 2006-ban elkezdte emberek telefonszámainak jogsértő kiadását politikai véleményük miatt.

Hova vezet?

A vonalasabban átpolitizált USA-ban mindez azért lehet hatékonyabb, mert itt a munkaadó cégek, intézmények kényesebben ügyelnek reputációjukra, és például a bojkott is bevett eszköze a politikai tiltakozásnak. Magyarországon eddig csak kinevetni volt szokás a legsötétebb kommenteket, illetve felháborodni rajtuk, a szerzők ellehetetlenítésének „progresszív” módozata irányába elsőként a Köztünk élnek tett lépéseket. A szerkesztő saját elmondása szerint az amerikai ügyekben is képben van, érdekesnek tűnik, meddig tud eljutni ez a vonal nálunk.

Érdemes ezen kívül megjegyezni, hogy a gyűlöletpropaganda terjesztéséért szégyenpadra került kommentelők valószínűleg nem csak a menekültkérdésben alulinformáltak. Sokan még mindig úgy gondolnak az internetre, mint arra a helyre, ahol „mindenki névtelenül, büntetlenül fröcsöghet”, annak ellenére, hogy valójában ők maguk is arccal, névvel használják a közösségi oldalt. A privacy beállításokkal sem igazán törődnek, ellentétben az online identitásukra kényesen ügyelő fiatal értelmiséggel, amely ezt kihasználva hajlamos személyes tartalmak, képek ellopására, mém célú felhasználására. Attól viszont, hogy valaki érti annyira az internetet, hogy tudja, nem éri meg nyilvánosan sortűzről fantáziálni, még nem biztos, hogy máshogy gondolkodik, vagy kevesebb valós kárt okoz.