Szijjártó Péterből külgazdasági és fejlesztési miniszter lehet, Németh Zsolt veheti át a külgazdaságról leválasztott külügyi tárcát, Seszták Miklós pedig minisztérium nélkül maradhat – számolt be kormányátalakítási tervekről a keddi Népszava.

Kormányközeli forrásokra hivatkozva a lap azt írta, hogy a minisztériumi struktúra átalakítása már "eldöntött tény", a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nagy részét Szijjártó kapja, aki így főleg gazdasági területek felett diszponálhatna a jövőben. A diplomácia kérdések viszont a területen Szijjártónál jóval tapasztaltabb Németh Zsolthoz, az országgyűlés külügyi bizottságának jelenlegi elnökéhez kerülhetnek.

A cikk hangsúlyozta, hogy Szijjártót nem azért távolítanák el a diplomácia közeléből, mert elégedetlen lenne vele Orbán Viktor, hanem mert a miniszter maga szeretne inkább kizárólag külgazdasági kérdésekkel foglalkozni. A hvg.hu-nak nyilatkozó források azonban már korábban is beszéltek arról, hogy Szijjártó képtelen külügyminiszterként viselkedni, úgy kommunikál, mintha továbbra is kormányszóvivő lenne, és ez árt a magyar diplomácia hitelességének. Az amerikai kiutasítási botrány kezelése azt is megmutatta, hogy idegen tőle a diplomáciai üzenetváltás finom eljárásmódja.

Nemzetközi vizeken

KKM/ Kovács Márton

Sokakat meglepne, ha szétdarabolnák a külügyet

Az újság értesüléseit a hvg.hu-nak kormánypárti politikusok eltérően kommentálták. Azt többen megerősítették, hogy van alapja a Népszava értesülésének, melyhez hasonló már idén tavasszal a nagyköveti értekezlet előtt felröppent. Egy fideszes államtitkár egyenesen azt mondta, "nem lenne meglepve", ha ilyen döntés születne. Ugyanis „néha beszédtéma” a külügyi terület átstrukturálása a befolyással is bíró politikusok között is.

Egy külügyi területen otthonosan mozgó politikus viszont úgy vélte, szakmailag nem lenne indokolt a külügy és a külgazdaság szétválasztása, és szerinte nem is mutatkoznak arra jelek, hogy szétszednék két részre a minisztériumot. A szakmai érvet Mesterházy Attila, az MSZP volt elnöke, az Országgyűlés külügyi bizottságának tagja is megerősítette. Korábban, amikor a külgazdasági szakdiplomatákat (külkereskedelmi attasé) a gazdasági minisztérium delegálta, nem volt megfelelően összekapcsolva a külügyi és a külgazdasági diplomácia, párhuzamosságok voltak a rendszerben, miközben nem volt meghatározva alá- és fölérendeltségi viszony. A Navracsics Tibor külügyminisztersége idején történt átalakítást követően itt most visszalépés történhet, ami okozhat zavart a rendszerben.

A helyzet személyügyi szempontból is érdekes lenne, a keleti nyitás politikáját szajkózó Szijjártó Péter és a régi atlantista Németh Zsolt finoman fogalmazva sincsenek egy platformon. Volt olyan forrásunk, aki szerint annyira nincs jóban a két politikus, hogy közöttük a munkakapcsolat fenntartása is komoly erőfeszítést igényelne mindkét fél részéről. Nyilvánvalóan gondokat okozna, ha utálná egymást a külpolitika két feje.

"Kollégáról vagy jót, vagy semmit"

Márciusban nemcsak Szijjártó személyes teljesítménye, hanem a negatív kicsengésű Merkel-vizit, az Ukrajnában agresszorként viselkedő Putyin vendégül látása, valamint úgy általában Magyarország negatív nemzetközi megítélése miatt vetődött fel, hogy átalakíthatja a minisztériumot Orbán.

A Fideszen belül sem mindenki nézte jó szemmel a Szijjártó vezette külügyet. Miközben Martonyi János egy helyen arról beszélt, hogy a magyar értékek nem kerülhetnek szembe a magyar érdekekkel, addig Szijjártó a 444-nek adott interjújában leszögezte: a magyar külpolitika mindig aszerint dönt, mit diktál a magyar érdek, nem pedig valamelyik oldalhoz igazodva – ami megint idegenül hangzó érvelés a diplomácia értékek mentén létrejövő szövetségi rendszereiben.

A híresztelés olyannyira tartotta magát, hogy egy kormányülésen Orbán Viktor állítólag felszólította Szijjártót, utasítson vissza minden hasonló szóbeszédet – ebből a vájtfülűek azt értették, hogy ha napirenden is lenne a váltás, az időzítés nem megfelelő, a gyengeség jele lenne most a visszavonulás. A tárca átalakítása és Szijjártó bukása így végül elmaradt. Szeptemberben a következő nagyköveti értekezletet a menekültválság uralta, a külügy átalakítása nem volt téma.

Dolgozik a hadiüzem

A fiatal minisztert az elmúlt hetekben ismét sokan kritizálták a menekültüggyel kapcsolatos nyilatkozatai, vad riposztjai miatt. Tucatnyi külpolitikai konfliktussal járt, hogy a magyar kormány Szerbia felé lezárta a délnyugati határát,  kormány a fizikai és jogi határzár miatt kapott hideget-meleget, a frontvonalba küldött Szijjártó pedig a diplomáciában szokatlanul keményen fogalmazott: a német alkancellárt álszentnek és hazugnak, a francia külügyminisztert nemtelen vádaskodó képmutatónak, az osztrák kancellárt hazug ámokfutónak, a svéd miniszterelnököt szintén képmutatónak, a román miniszterelnököt pedig önkontrollját vesztett esztelennek nevezte.

Bár kormányhoz közeli, sőt ellenzéki körökben is egyetértenek azzal, hogy a külügyminiszternek ki kell állnia a magyar érdekek mellett, de a kiállás stílusával szemben a Heti Válasz is kikelt, amikor "hadiüzemnek" nevezte a magyar diplomáciát. Több kormányoldali politikus is utalt arra a hvg.hu-nak, hogy a Szijjártó előtti időkben elképzelhetetlen lett volna olyan nyelvezet, amit ő honosított meg. Nonszensz volt, hogy szinte "sorszámot osztogattak a nagyköveteknek a Bem téren", a határzár életbe lépése után szinte nem volt olyan nap, amikor ne rendeltek volna be külföldi diplomatát a külügyminisztériumba. Ilyenkor újra felhánytorgatnak régi ügyeket, például, hogy a külügyben szokásos dokumentáció elhalt, ezért fontos eseményekről nem készülnek feljegyzések, miközben diplomatakörökben gyakran viccelődnek azzal, amikor egy USA-tól kapott non-papert "fecninek" titulált a tárca vezetője.

Gyakran megfogalmazódó kritika volt az ilyen fiaskók miatt, hogy Szijjártó a külügy régi munkatársaival egyetemben a szakértelmet is kipucolta a minisztériumból, az általa hozott új gárda rengeteg hibával és nyögvenyelősen végezte csak a ráháruló munkát. Egy külföldi diplomata forrásunk tavaly például arról mesélt, hogy egy olyan, frissen kinevezett minisztériumi tisztviselővel kellett tárgyalni, aki nem beszélt idegen nyelven. Erre tett rá egy lapáttal, hogy meghonosította a sikerpropagandát a valós tájékoztatás helyett: a rossz hírek egyszerűen nem jutottak vissza a külügyminiszterhez, legalábbis csak szelektíven. Ezek a hiányosságok ütöttek vissza aztán a kitiltási botrányban is: a magyar diplomácia képtelen volt előre jelezni, hogy minőségi romlás következett be a diplomáciai kapcsolatokban, pedig a korábbi kritikus nyilatkozatok, Bill Clinton, majd Barack Obama beszéde egyértelmű jelzések voltak, amit a diplomáciának dekódolnia kellett volna, írtuk akkor.

Ennek ellenére kormányközeli forrásaink azt mondják: ugyan közkeletű vélemény, hogy Orbán feláldozza Magyarország külpolitikai kapcsolatait és nemzetközi jó megítélését a belpolitikai erőnyerés oltárán, de a színfalak mögött nincs így. Magyarország továbbra is szívélyes kapcsolatot ápol azokkal az országokkal, amelyekkel eddig sem volt komoly konfliktusa.