Egy csoport 2014. június 16-ára jelentett be gyülekezést a Markó utca 25. szám előtti járdaszakaszra, miközben az utca másik oldalán a Kúria épületében a devizahitelekkel kapcsolatos jogegységi döntés tárgyalása folyt.

A szervező, mint közölte, a banki csalásokra akarta felhívni a figyelmet. A rendőrség megkérdezte a Kúria elnökhelyettesét, aki úgy nyilatkozott, hogy a demonstráció nyomásgyakorló jellegű, ezért súlyosan zavarná a bíróság működését – ugyanis szerinte „a bíróságok működésének súlyos veszélyeztetését békés célú rendezvény is megvalósíthatja” –, emellett hivatkozott a bírák biztonságérzetére is.

Ezért a megmozdulást a rendőrség egyeztetési eljárás nélkül megtiltotta. A bíróság pedig egyetértett a hatósággal, mondván, hogy a rendőrök nem is vehettek volna figyelembe más szempontot, például azt, hogy a rendezvény célja az indítványozó szerint politikai véleménynyilvánítás volt, nem pedig a konkrét jogegységi döntést kívánta befolyásolni.

Az alkotmánybírók többsége most úgy látta, hogy egy békés utcai tüntetés nem veszélyeztette volna, sőt nem is zavarta volna az épület egyik belső szobájában tanácskozó főbírákat, befolyásolni pedig amúgy sem tudta volna a döntésüket.

Az Ab-határozat szerint a jogalkalmazók nem alkalmazhatják a törvényben meghatározott tilalmi okot automatikusan, megfelelő mérlegelés nélkül, mert lehetőleg egyensúlyba kell hozni a gyülekezéshez való alapjogot és a bíróságok befolyásmentes működéséhez fűződő jogállami követelményt. A rendőrség is hibázott, amikor elmulasztotta a kötelezően előírt egyeztetési eljárás lefolytatását.

Bár csaknem másfél év után persze már nem lehet jóvátenni a hibát, az alkotmánybírák úgy gondolják, hogy mostani döntésük „morális elégtételt jelent a jogsérelmet szenvedetteknek” és „iránymutatóul szolgál” a jövőbeli gyülekezési jogvitákban eljáró bíróságok számára.

Mindössze három alkotmánybíró nyilvánított különvéleményt. Pokol Béla például alapjaiban hibásnak tartotta a többségi határozat érvelését, mert szerinte egy magánjogi per egyik oldalának képviselői akartak nyomást gyakorolni a szembenálló magánfelek, a hitelező bankok álláspontjával szemben a kedvező bírói ítélet meghozatala érdekében, márpedig az ilyen célú tüntetéseket szerinte „általában is ki kell rekeszteni a politikai gyülekezés kategóriájából”.