„Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a legnagyobb kincsünk a gyerek, gyermekeink jövője a legfontosabb, és hogy nyitott, gondolkodni tudó, az információt kritikusan szemlélő fiatalokra van szükség. A köznevelés, oktatás helyzete jelentősen romlott, és ez objektíven mérhető például a PISA-felmérésekben vagy az innovációs mutatókban. Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy tegyünk valamit az oktatás érdekében” – mondta Lovász László az MTA Székházának dísztermében az Emberi Erőforrások Minisztériuma által megrendezett oktatási konferencián háromszáz iskolaigazgató előtt.

Az MTA elnöke elmondta: a Magyar Tudományos Akadémia ezt felismerve indította el másfél éve szakmódszertani programját, amelyben tudományos módszerekkel vizsgálják, mit és hogyan lehet tanítani ma az iskolákban, hogyan használjuk az új lehetőségeket. A program első szakaszában végzett munkáról 15 kutatócsoportszámolt be március 24-én, és nemrég kiírták a második, kibővített körre vonatkozó pályázatot is. A szakmódszertani program egy hosszú távú, 5-10 évre tervezett munka.

Lovász László elmondta: az Akadémia természetesen nem zárkózik el a rövidebb távú véleménynyilvánítástól sem, és részt vesz a köznevelési kerekasztalon. Az MTA elnöke szerint most megnyílt egy kapu, megvan az energia, lelkesedés ahhoz, hogy valami új, fontos változás jöjjön az oktatásban. Ez nem könnyű, és mindenkinek át kell gondolnia, mit tud tenni e célnak érdekében.

Lovász László

Stiller Ákos

A kormánytól több támogatás kell, és nem csak a tanárok fizetéséről van szó (bár ez is nagyon lényeges, mert vonzóbbá kell tenni a tanári pályát). A közoktatás reformját nem szabad pénzkivonási lehetőségnek tekinteni, ahogyan azt sajnos sok korábbi kormány tette. Még mindig a kormány szerepéről beszélve Lovász László elmondta: nem szabad a mundér becsületét védeni, a hibákat el kell ismerni. A kerekasztalt nem szabad arra használni, hogy „kieresszük a gőzt”, hanem a tanártüntetéseken látható energiát arra kell fordítani, hogy oktatásunk jobb irányba fejlődjön.

Ehhez a tanároknak is többet kell vállalni. Az új bevezetése mindig teher, sok munkával, tanulással és sokszor frusztrációval jár. Tény, hogy a tanártársadalom most elégedetlen, de félre kell tenni a megbántódásokat, és előre kell nézni.

A gazdasági vezetők, politikusok, tudósok tapasztalata, véleménye, igénye fontos motiváció, de nekünk is meg kell értenünk, hogy hiába találunk ki új dolgokat, ezek megvitatás, kipróbálás, a tanárok fellelkesítése nélkül kudarcra vannak ítélve – mondta az MTA elnöke.

Lovász László végül a szülők, családok szerepéről beszélt. Nem szabad azt kérdezni, hogy miért tanuljon mást a gyerek, mint én 30-40 éve. Mást és máshogy kell tanulni most, mint régen, és ez nagy terhet ró a családokra. Anyagi áldozatokat is kell hozni, például különórákat fizetni azoknak, akik ezt megengedhetik maguknak, vagy lehetővé tenni, hogy a fiatal ne álljon munkába, hanem tanulhasson tovább. „Legtöbbünk családjában volt egy nagyszülő vagy dédszülő, aki saját jobb életét feláldozva taníttatta ki a gyermekét. Legyünk méltók hozzájuk!” – zárta szavait az MTA elnöke.