A Trónok harca utolsó előtti kolosszális jelenetében a butácska, viszont ambiciózus kislányból értett nővé, sőt, spin-doktorrá avanzsált Sansa Stark azt a zseniális tanácsot adja John Snow-nak, hogy „Ne tedd azt, amit Ramsay Bolton akarja, hogy tegyél!” Mint tudjuk, Havas John nem követte Sansa tanácsát, deres lován belevágtatott a Ramsey által kitervelt csapdába, és nem rajta múlott, hogy túlélte ostobaságát.

Most, hogy Áder elnök kiírta a népszavazást október 2-ra, Sansához hasonlóan ugyanazt tudom tanácsolni az EU–tagság elvesztésétől aggódó honfitársaimat: Ne tedd azt, amit Orbán Viktor akarja, hogy tegyél!

Orbán Viktor abban a tudatban tervelte ki a népszavazás ötletét, hogy biztos lehetett abban, a magyar lakosság túlnyomó hányada sajnálatosan egyetért vele abban, hogy úgy tesz, mintha mindenáron meg akarná akadályozni migránsok Magyarországra érkezését. A Brexit után okkal merül fel minden Európa-párti honfitársunkban, hogy szabad-e a tűzzel játszani, szabad-e rövid távú taktikai, szavazatmaximáló szempontok miatt egy ország, egy kontinens jövőjét, mit ne mondjak, békéjét veszélyeztetni. A válasz egyértelmű: nem szabad ilyet tenni. Csakhogy Orbán Viktort más fából faragták, nála a hatalmi szempontok minden egyéb megfontolást, minden magasabb rendű tétet lesöpörnek az asztalról. Lesz tehát népszavazás.

A Brexit esetében is láttuk, hogy a változást akarók mindig motiváltabbak abban, hogy részt vegyenek a népszavazáson, mint a status quo hívei. Akik a kilépést szorgalmazták, elmentek, akik nem akartak változást, otthon maradtak. Lehet ezen sajnálkozni, ettől még ilyen a választók hozzáállása világszerte. A magyarországi népszavazás ebben az értelemben nem kedvez a kormánynak: A magyar lakosok alig láttak még migránst, nem látják annak akut veszélyét, hogy nagy számban Magyarországra érkeznének, inkább csak messziről utálják őket, így gyenge lesz a motiváltságuk arra, hogy részt vegyenek a népszavazáson.

Azon kisebbség, amely emberiességi vagy egyéb megfontolás alapján megvetéssel nézi a kormány által gerjesztett gyűlöletet jobbára szerencsétlen sorsú, menekülő, vagy csak jobb életet kereső embertársakkal szemben, szintén nem fog részt venni a népszavazáson, amelyről már tudja a közvélemény-kutatások alapján, hogy az nem nyerhető meg.

Orbán Viktor tehát csapdában van. Egyfelől nem lehet kétsége, hogy az „Üzenjünk Brüsszelnek” óriási többségbe fog kerülni, másfelől okkal tart attól, hogy a részvétel rendkívül, eddig talán soha nem tapasztalt módon alacsony lesz. Az alacsony részvétel kudarc lesz Orbán Viktor számára, mert ugyan világgá kürtölheti, hogy a szavazók 90 % fölött akart „üzenni Brüsszelnek”, ám mindenki pontosan tudni fogja, hogy 10-15 % részvétel esetén annyit tesz, hogy magyar lakosság 90 %-a nem akart semmit sem üzenni Brüsszelnek. Belpolitikailag pedig, a magyar nemzet megmentőjének szerepében tetszelgő miniszterelnök számára önmaga lábon lövése, ha a legfontosabb politikáját az ország lakosságának csak mintegy 10-15 %-a igazolja vissza.

Orbán számára tehát létkérdés, hogy a népszavazáson minél többen vegyenek részt. S bár elképzelni sem tudjuk még azt az óriásplakát-özönt, amellyel az ország szeptemberben el lesz árasztva, valamint a közszolgálati és egyes kereskedelmi tévék, egyéb médiák harsogását, Orbánnak érdeke, hogy a politikájával egyet nem értők is részt vegyenek a népszavazáson. Talán nem néz ki jobban egy 60 %-os részvétel mellett egy 70-30 %-os győzelem, mint egy 10-15 %-os részvétel melletti 90% - 10%-os győzelem? A cél tehát, hogy sokan vegyenek részt a népszavazáson, még Orbán ellenzői is, mert miközben a végeredményt befolyásolni nem tudják, a kormány álláspontjától eltérő “igen" szavazat csak erősíti a népszavazás legitimációját.

Ebben a helyzetben született meg Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter és Kovács Zoltán kormányszóvivő „magánvéleménye” arról, hogy ők egy olyan népszavazáson, amely az EU-tagságról szólna, bizony „nem”-mel szavaznának. Most tegyük félre azt az amúgy nem érdektelen kérdést, hogy lehet-e egy kormánytagnak és egy kormányszóvivőnek – az olyan ügyektől eltekintve, hogy a kislánya megütötte magát biciklizés közben – magánvéleménye az országot érintő legsúlyosabb kérdésekről, inkább azt a kérdést tenném fel a tisztelt olvasónak, vajon el tudja-e képzelni azt, hogy sem Lázár, sem Kovács nem egyeztett nyilatkozatáról Orbán Viktorral.

Biztos van, aki úgy véli, mindkettejük esetében partizánakcióról van szó, ám ez azt jelentené, hogy Orbán Viktor kezéből kicsúszott a gyeplő, és alapvető kérdésekben sem tud rendet tartani kormányában. Nos, mivel tudjuk, hogy Orbán teljes hatékonysággal uralja kormányának még részletkérdéseit is, beleértve a kultúrával, az egyes pályázatok elosztásával, a budapesti buszbeszerzés kérdéseivel és hadd ne soroljam, még mi minden egyébbel kapcsolatos döntéseket és kommunikációt, ne legyen a legcsekélyebb kétségünk sem afelől, hogy mind Lázár, mind Kovács miniszterelnöki jóváhagyással mondta felelőtlen mondatát.

Sőt, nem egyszerűen miniszterelnöki jóváhagyásról, hanem egy gondosan megkoreografált terv egyik elemével állunk szemben. Ennek a tervnek a neve az, hogy „Miként vigyük el az Orbán-kormány ellenzékét a népszavazásra?” A módszer pedig az, hogy a Brexit nyomán megemelik a tétet, és soha ki nem mondva, soha el nem ismerve elfogadják azt az értelmezést, amely amúgy Orbán ellenzékében fogalmazódott meg, nevezetesen, hogy a népszavazás valódi tétje az EU-tagság, és Orbán egyelőre titkolt célja, hogy hatalma megőrzése végett kivezesse az országot az EU-ból.

A koncepció lényege, hogy a Magyarország EU-s tagságát nagyra értékélő, a kilépést okkal nemzeti tragédiaként megélő választók ettől a forgatókönyvtől tartva hatalmas számban fognak elmenni a népszavazásra, és igenekkel fogják majd megakadályozni Orbánt ördögi tervének végrehajtásában. Ennek eredménye – mint láttuk – az lesz, hogy szép magas részvételi arány mellett a magyar szavazók meggyőző, ám nem putyini típusú győzelmet aratnak, milyen demokratikusan és szépen fog minden kinézni!

Egyszer a The New York Times tudósítója mondta el nekem azt a tervét, hogy könyvet akar írni arról, mennyien gondolják úgy, hogy ők okosok, míg a politikus hülyék. Arról fog szólni a könyve, hogy pont fordítva áll a helyzet: „Ti vagytok ostobák, és a politikusok sokkal okosabbak nálatok”. Ezt onnan is lehet tudni, hogy ők uralkodnak rajtatok, nem pedig ti őrajtuk, de ezt már én teszem hozzá.

Ameddig ömlik a pénz, amíg néhány dorgáló mondaton túl senki sem bántja Orbánt, esze ágában sincs kilépnie az EU-ból. Nem ostoba, mint említettem. Mi se legyünk hát ostobák! Azt a tanácsot tudom adni a Magyarország EU-s tagsága iránt elkötelezett magyar hazafiaknak, hogy hallgassanak Sansa kisasszonyra, és tegyék pont az ellenkezőjét annak, amit Orbán akar, hogy tegyenek. Ne vegyenek részt azon a népszavazáson, amelynek a tétje nem Magyarország EU-s tagsága, még csak nem is a migránsok jövője, nem, semmi ilyesmi magasröptű dolog.

A népszavazásnak egy tétje van, ez pedig az, hogy olyan képet, percepciót sikerüljön előállítani, amely szerint Orbán Viktor első számú kampánytémája Magyarország egyik legnagyobb politikai ügye, és az ország széles tömegei ebben mögötte állnak. Ugyan, miért akarna bárki is ebben részt venni?

A szerző volt országgyűlési képviselő