Számolatlanul elköltött milliárdok, pofátlan hazugságok és a legaljasabb ösztönök megszólítása sem volt elég, hogy mozgósítsa az ország felét. A népszavazás elbukott. Az eddigi politika érvénytelen.

Mert ennyi volt a politikájuk évek óta. Rossz kormányzás és lopás, amit szélmalomharc és taktika fedett el. Ez most először nem nyert, hanem koppanáshoz vezetett.

A népszavazási kezdeményezést nem az váltotta ki, hogy akkor tetőzött a bevándorlási válság, és a kvóta ötlete sem akkor merült fel – addigra ugyanis a magyar kormány azt már aláírta. Nem: a bejelentés egy nappal azután hangzott el, hogy a szocik boltzár elleni népszavazását erőszakkal akadályozták meg. Erre reagáltak azzal, hogy nesztek, itt egy népszavazás az Igazán Fontos Ügyről. A boltzárat aztán feladták, de vitték tovább a kapkodásból született kezdeményezést. Addig se másról van szó, mert bármilyen más téma kínos a számukra. Nyerhetőnek vélték, hiszen a gyűlölet errefelé menő.

Másik előnye a gyűlöletnek, hogy könnyebben rá lehet segíteni, mint mondjuk a pénzügyi kultúrára vagy az általános műveltségre. Ellenség kell hozzá meg vérvád, ennyike. Az előbbi adott, az utóbbi meg pénzkérdés. És az van dögivel, fizeti az istenadta nép.

No pasaran

Fasisztául nézett ki a kampány, mi tagadás, de hát legyünk pragmatikusak, ugye, ne finnyáskodjunk, végül is a fasiszták egész ügyesen manipuláltak a fajgyűlölettel; miért kellene lemondani erről a tuti eszközről? Biztos van köztük még néhány kultúrember, akit ettől néha kirázott a hideg, de azért elment lakossági fórumra, és zárt ajtók mögött felöklendezte a horogkeresztes extasy tablettát, amit a központban osztottak neki.

Az  a baj, fiúk, hogy ti tökre félreértitek a fasisztákat. Meg a kommunistákat is.

A hazudozás meg az ellenségkeresés az ő sikerüknek csak egyik titka. Hitler nemcsak zsidózott, hanem millióknak adott munkát, reményt, életszínvonalat meg esélyt. Kádár sem abból élt, hogy teleplakátolta az országot vérszomjas jenkikkel. (Rákosi inkább, de az nem is bizonyult fenntarthatónak.) Nem, ezek a csodálatra méltóan manipulatív rezsimek egyben szociális forradalmakat is hoztak. Kézzelfogható gyarapodást, tömegeknek. Önmagában az uszítás nem elég. Kormányozni is kéne.

Nagyon vicces diszfunkció továbbá a gyűlölethadjáratban, ahogy saját uszító kampányukat is ellopták. Egyszerűen nem bírták megállni, hogy a legfontosabb propagandájukon ne a jól ismert haverok hízzanak, valamint senki által nem olvasott felületek. Legalább tizenötmilliárd forint folyt el csókosoknak, messzire kéklett mindenhol, hogy semmi sem drága. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez elég sok magyarnak leesett, és gyanút fogtak.

Nemcsak fasisztául nézett ki a hadművelet, de magában is hordozta a további, még intenzívebb gyűlölet lehetőségét. Ha sikerrel jár, ha ezt visszaigazolja az ország, akkor ez folytatódik, és ki tudja, kit hogyan talál meg. A világ szégyene lett volna, ha a magyarok többsége megeszi ezt a nyers uszítást.

Sokan voltak, de nem elegen

Győzelemként fogják kommunikálni, nyilván. Már el is kezdték. Áll az orrbavert ember a mikrofonok mögött, és szót sem szól arról, hogy a nagy mű ÉR-VÉNY-TE-LEN. Kérdezni nem lehet. Körülötte a slepp, tapsolnak, bólogatnak, érzik magukon és egymáson a vérszagú sarat, amiben meghempergőztek. És szoronganak, mert be lett ígérve a büntetés, ha nem lesz elég szavazat a körzetükben. De hát sehol nem lett elég! Nem ők hibáztak, hanem feljebb, valaki más – az, aki éppen kommunikálja a győzelmet.

És még nem vette észre, hogy nem tud bármit kommunikálni. Pedig ez a tanulság. Hiába az egyszerűség, az ostobaság, a pavlovi reflexek, a zsigeri ösztönök. Hiába a tízmilliárdok, a zsebre rakott tévék, az orrkarikán rángatott udvari sajtó, a napra nap kitalált újabb hazugságok. Nem mennek át, mert elfogyott a hitel.

A Fidesznek mostantól papírja van arról, hogy nem képviseli a nemzet egészét. Feltettek mindent erre a lapra, biztosak voltak benne, hogy az idegengyűlöletnek abszolút többsége van, csak élére kell állni. Szerencsére nincs. Élnek dolgozók itt, költők is bűntelen. Valamiféle civilizáció megindult a Kárpát-medencében. Két lábra álltunk, kérdezünk, kételkedünk. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni.

Ez már nem a nemzeti oldal: ez a nemzet frusztrált, tudatlan, hiszékeny, elmagányosodott, szomorú és reménytelen kisebbsége. The basket of deplorables.

Az ő felemelésük és meggyógyításuk már azok feladata lesz, akik náluk többre képesek.