"Soha nem tartottam különösebben értelmesnek vagy akár koherensnek Edward S. Herman és Noam Chomsky propaganda-modelljét (ezt az 1998-ban megjelent Manufacturing Consent című művükben fejtették ki), és végképp sose gondoltam volna, hogy 2016-ban egy decemberi reggelen majd arra ébredek: kéne már vetni egy jó pillantást a kontroverziális baloldali médiakritikusok vonatkozó, egyes körökben klasszikusnak, másokban valóságidegen szélsőbalos sületlenségnek tartott művére - olvasható a kreatív.hu-n Nádori Péter írásában, a szerzőt a Népszabadság, a TV2, a Class FM vagy a vs.hu körüli történések vezették el az elmélet felülvizsgálatához.

Nádori fő kérdése az volt, hogy az elmélet alapján propaganda-e a magyar médiamodell. Herman és Chomsky elméletében összesen hat szűrőt határoz meg, amelyek ha működnek egy adott országban, akkor szerintük a tömegmédia propagandisztikusnak nevezhető. A következő hat szempontot vizsgálja meg közelebbről az elmélet : a tulajdonviszonyokat, a hirdetési piacot, a média forrásait, a támadásokat/kritikákat, és a propagandakampányokat, azaz a főellenség elleni hadjáratokat.

A cikk a hat pont után arra jut, hogy Chomskyék vitatott elmélete aalpján Magyaroszágon teljes mértékben megvalósul a propaganda. Nádori még hozzáteszi, hogy 2008-ban, egy évtizeddel művük közlése után Herman és Chomsky arról beszélt, szerintük "Oroszországban éppen egy olyan új médiarendszer jön létre, ami szép lassan egybeolvasztja az egykori állami irányítású propagandát a piaci struktúrákkal".  A szerző szerint ma Magyarországon éppen ezt a modellt tökéletesítik.