Döbbenetes statisztikát készített az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI), miután átnézte a Budapest, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas és Győr-Moson-Sopron megye bíróságainak szexuális erőszak ügyében 2015-ben hozott jogerős ítéleteit. A vizsgált öt megyében a bíróság elé sértettként állók 70 százaléka 18 évesnél fiatalabb gyerek, a leginkább érintett korosztály a 7-13 éveseké, de kétéves gyerek is volt az áldozatok között.

És ez „csak” azon esetek száma, amelyekben elindították és végigvitték az eljárást. A kutatás egyik készítője, az OKRI tudományos főmunkatársa, Parti Katalin azt mondta, a különböző kutatások szerint a sértettek ötöde, hatoda fordul bírósághoz. Leginkább rejtve a 14 éven aluli gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazások maradnak – teszi hozzá.

 

"Az orgazmus az egyik, amit a legnehezebb feldolgozni"

"Csak megsimogattam a kislány mellét", "de a gyerek is akarta!" - ilyen és ehhez hasonló érvelésekkel találkozott egy bíró a gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásos tárgyalásokon. Van, hogy a család ellenében kell végigvinni az eljárást, mert az egész família összezár az áldozattal szemben.

A szexuális erőszak elkövetői jellemzően nem viszik el a balhét

A most összegyűjtött adatokat még elemzik – a tanulmányt idén publikálja Virág György, az OKRI igazgató-helyettese, Szabó Judit tudományos főmunkatárs és Parti Katalin –, így egyelőre nem tudni, a rendőrségen tett feljelentések hány százalékában emelnek vádat.

Az öt megyében 2015-ben mindenesetre 155 ügyben hoztak jogerős bírósági döntést szexuális erőszak, visszaélés vagy kényszerítés miatt, az elítéltek aránya 80 százalék. A gyerekek elleni erőszaknál jobb az arány. Ha a vádlottat felmenti a bíróság, az bizonyítottság hiányában történik.

A 155 ügyben 8 nő elkövető volt, őket egy kivétellel kiskorú veszélyeztetése miatt ítélték el. Ez azt jelenti, hogy maguk nem bántalmazták a gyereket, csak mikor megtudták, mi történik vele, nem tettek semmit. „Hezitáltak, bíztak benne, hogy majd megváltozik a férj, élettárs, közeli barát.” Ilyenkor a gyámhatóság közreműködésével indult meg az eljárás. Nemcsak a gyerek, hanem a felnőtt áldozatok nagy része is ismeri az elkövetőt.

„A szexuális erőszak elkövetői általában nem tesznek beismerő vallomást” – mondja Parti Katalin, de az is előfordul, hogy a beismerő vallomást visszavonják, így azt nem lehet már felhasználni. A bizonyítás nehéz, a vizsgált ügyekben csak 11-nél volt szemtanú, a sértett vallomása önmagában általában nem elég, a látlelet szerint pedig nincs mindig nyoma az erőszaknak. Ráadásul azt nem is mindig azonnal a bűncselekmény után veszik fel. Probléma az is, hogy kép vagy hangfelvétel az esetek töredékében készült a vallomásokról, így nem lehetett összehasonlítani, hogy a feljelentés után tett vallomás mennyire koherens az eljárás alatt beszerzett egyéb bizonyítékokkal.

Az viszont az elemzésből kiderült, minél kisebb a gyerek, annál gyorsabban próbálja végigvinni a rendőrség, a szakértők és az ügyészség a vádemelésig tartó szakaszt, és a kihallgatások számának minimalizálásával megóvni őket a trauma újbóli átélésétől.

A  bírósági szakaszról ez már nem mondható el, ott ugyanis a fellebbezések számán múlik az eljárás hossza. A 14 évesnél fiatalabb gyerekeket a teljes eljárásban 1-2-szer hallgatták ki, a 14-18 évesek között viszont előfordult a 3-4-szeri kihallgatás is.”

Ha lenne mindenhol gyerekbarát kihallgatószoba, videóra vennék a vallomásokat, akkor nem kellene újból meghallgatni a gyerekeket – mondja Parti Katalin. A bíróságok általában azzal érvelnek, egy új körülmény miatt van szükség a sértett újbóli meghallgatására. Azonban mire oda kerül az ügy, annyi idő eltelt, hogy a sértett nem pontosan emlékszik a történtekre vagy nem képes azt felidézni.

„Lehet, hogy már a szexuális erőszak után közvetlenül sem emlékszik pontosan, mi hogyan történt, mert az agya elkezdi törölni az emlékeket. Így valószínűleg az újonnan felmerült bizonyítékokra sem tud mit mondani.”

Ilyenkor mindig mérlegelnie kell a bíróságnak, hogy a plusz egy bizonyíték beszerzése ér-e annyit, hogy még jobban traumatizálják a gyereket. A bírósági eljárásban a kiskorú sértettek közül főként a 14-18 éveseket hallgatták meg, náluk nem érvényesült annyira a sértett lehetőségekhez mért kímélete – mondja Parti Katalin. Ritkán, de előfordult, hogy 14 évesnél fiatalabb gyereket is beidéztek a bíróságra, ha előzőleg nyomozási bíró nem hallgatta ki. Parti Katalin megjegyzi, ők sem kapnak speciális képzést arra, hogyan kell kihallgatni egy gyereket.

A média által sugárzott kép és a valóság

Azt is vizsgálták, hogy a média által sugárzott kép mennyire igazolódott. Ahogy várható volt, semennyire. "A média által sugallt kép, hogy a szexuális erőszak tinilányok ellen történik a szórakozóhelyen, sötétben, mikor az ismeretlen elkövető megvárja és megerőszakolja áldozatát. Holott tömegével nem ez történik, erre viszont nincsenek felkészítve a gyerekek és családok.”

Bár jogvédő szervezeteknél gyakran panaszkodnak arról nők, hogy megalázóan bánnak velük az eljárás alatt, az az aktákból nem derült ki, hogy a rendőrségen vagy bíróságon milyen hangnemben beszéltek a sértettekkel, milyen kérdéseket kapott. Ott csak a válaszuk olvasható. A feljelentést ezekben az esetekben senki sem vonta vissza, olyan viszont előfordult, hogy megbocsátott az elkövetőnek, de attól még az eljárás folytatódott. Igaz, a bíróság azt enyhítő körülményként figyelembe vette.

Egy másik sztereotip kép sem igazolódott: gyakori vád, hogy a nők a válóperben jobb pozíció elérésére vágyva dobják be a szexuális erőszak vádját, azonban egy olyan esettel sem találkoztak, ahol a háttérben válóper zajlott volna, a hamis vád nem került szóba – mondja Parti Katalin.

Az ilyen ügy nem fordul jóra

Az Európa Tanács 2011-es kutatása szerint szexuális erőszak valamilyen formájával minden ötödik gyerek találkozik – ide értendő az is, ha valaki gyerek jelenlétében pornót néz –, más nemzetközi statisztikák szerint minden 6-7. lányt és minden 10. fiút bántalmaznak szexuálisan 18 éves kora előtt. A látencia tehát óriási. A hallgatásnak több oka lehet, például az, hogy a szülő nem hiszi el, amit a gyerek mond, vagy az elkövetőt védi, aki az esetek nagy részében családtag, bejáratos ismerős. A szülő félhet attól, hogyha rendőrségre megy, elveszik tőle a gyerekeit, de sokan a megalázó eljárástól tarthatnak. „Előfordul, hogy megígértetik az elkövetővel, hogy ilyen többet nem lesz, és bíznak abban, hogy minden jóra fordul. Pedig általában nem” – mondja Parti Katalin. A bántalmazott kisgyerekek gyakran magukat hibáztatják a történtekért, sokan csak felnőtt korukban mesélik el, mi történt velük, a feldolgozás évtizedekig tarthat. Az Anoni Mara társaság elindított egy blogot, ahol áldozatok mesélhetik el történetüket, egyikük arról írt: "olyan is volt (érettségi előtt), hogy két hetet késett a menzeszem, és akkor apu azt mondta, h semmi baj, ha terhes vagy, akkor majd azt mondjuk anyádnak, h van egy barátod, lefeküdtetek, és elvetetjük. Egyszer azt is felajánlotta, hogy ne érezzem rosszul magam, majd fizet érte." Beszéltünk korábban Somogyi Gábor bíróval – aki sokat foglalkozott gyermekbántalmazási ügyekkel –, aki találkozott már olyan esettel, hogy a bíróságon a teljes család az áldozat ellen fordult, de olyan hajmeresztő érveléssel is találkozott, hogy "hallottam ugyan hangokat, de azt hittem, csak a nagymama horkol". Állt a bíróság előtt az unokáját molesztáló nagypapa is, akiről csak ott derült ki, hogy annak idején a lányát is molesztálta.