A mostani tüntetéssorozatnak nem, nem és nem az főtanulsága, hogy jaj, „milyen béna a szervezés”, meg jaj, de „tapintható a tanácstalanság”, meg ilyesmi. Hanem az, hogy itt egy új generáció az utcán, és ez az új generáció enyhén szólva elégedetlen a hatalommal. Persze, hogy nincs – nem is kell legyen – semmiféle rutinjuk, de hát azok a rutinok úgyis unalmasak, recsegősek, haénrózsavolnások.

Azért is boldogítanak az elmúlt napok történései, mert eddig az volt a benyomásom, hogy elég alacsony szintű az átlag mai magyar fiatal politikai tudatossága. A többség vagy nem csinál semmit, és nem is érdeklik a közéleti események, vagy elkezd mocorogni valamelyik nagyobb párt ifjúsági tagozatában. És hát kevés lehangolóbb dolog van, mint fiatalokat látni egy felnőtt, áporodott, ízületes és szájszagú párt ifjúsági tagozatában.

Kedves fiatalok!

Nem tudom, hogy olvastok-e hvg.hu-t, de ha épp igen, hát volna a számotokra néhány szerény javaslatom. Először is, gondolom, észrevettétek, hogy kitört a magyar tavasz. És nagyszerű, hogy ott voltatok a CEU-s tüntetésen, elmentetek az Oktogonra éjjel, meg a Sándor-palotához, meg tegnap a Hősök terére, meg hogy céltalanul és jogszerűtlenül bolyongtok a városban, várva valami értelmesre.

De szerintem ne várjatok senkire és semmire, hanem hívogassátok fel egymást, csináljatok Facebook-csoportokat, most, amíg megvan ez a hangulat. Dehogyis kell ehhez Soros-pénz meg ilyen baromságok, egyáltalán nem kell pénz, csak ti kelletek. Dumáljátok meg, hogy mit akartok, keressétek meg a közös nevezőt; nyilván azt fogjátok közösen akarni, amit jónak, szépnek és igaznak éreztek. Na, ha ez megvan, akkor menjetek és követeljétek ki a hatalomtól. Menni fog. Nincs az a hatalom, amely ne rettegne tőletek, olyannyira, hogy rátok küldi a fogatlan vérebeit, de hát ezeket nyilván kiröhögitek, és ennyi.

Hagyjátok a francba ezeket a pártokat, ha nem tetszik, ami van, csináljatok újakat, nem olyan nehéz dolog az, túl van misztifikálva, de tényleg. Öt perc gugli után megvan, hogy mi a szabály, meg fogtok lepődni, hogy mennyire egyszerű.

Tök jó, hogy nektek nincsenek ideológai becsípődéseitek, és nem is értitek pontosan, hogy mi a francnak kéne áthajózni a jobbról meg a balról meg a túlhaladásról meg a neo- és ortodox és unortodox libsikről szóló szövegtengereket. Nekünk, akik egy huszadik századi diktatúrában nőttünk fel, természetesen megvannak, és valószínűleg meg is maradnak ezek a becsípődéseink, de ezeket nyugodtan és elegánsan szarjátok le. Nekünk már múltunk is van, nektek még csak jövőtök. Őszintén szólva ez az ország sokkal inkább a tiétek, mint a miénk.

De az is lehet, hogy baromira nem hallgattok rám, és azt mondjátok, hogy jaj, nehogy már egy ilyen megereszkedett, majd’ ötvenes  muki mondja meg az avítt stílusában, hogy nekünk mit kell csinálni, azt majd mi tudjuk.

De ha tudjátok, akkor csináljátok. Légyszi.