hvg.hu: Megtanulta már, hogy van magyarul, hogy migránsfalu, illetve az, hogy bocsánat?

Ska Keller: Nem. És ez egy igazán aljas történet. Tévesen idéztek, egy német újság által kiadott közleményben. Soha nem mondtam ilyet, de az igaz, hogy sok dolgom lett ezzel a pár mondattal.

hvg.hu: El tudom képzelni. A szír falvak esetleges csoportos áttelepítése azonban egy önnel készített interjúban hangzott el.

S. K.: A Neue Osnabrücker Zeitungnak adtam egy interjút, amelyben a szír falvak ötletét felvetette az újságíró, az nem az én követelésem volt. Én annyit jegyeztem meg, hogy a menekültek integrációját segítheti, ha egy országba nem csak szűk családját küldik, de együtt talál befogadásra testvérével vagy volt falusi szomszédjával. Mind át tudjuk élni, milyen az, amikor minden ismeretség és nyelvtudás nélkül egy országban találjuk magunkat. De itt hangsúlyozottan az integrációról van szó, amely mindkét fél, vagyis a menekült és a befogadó számára is előnyös. A Neue Osnabrücker Zeitung az interjú mellett egy sajtóhírt is kiadott, amelyből úgy tűnt, én követelésként fogalmaztam volna meg falvak letelepítését, és ez adna választ Magyarország, Lengyelország és Csehország döntésére, hogy nem fogad be menekülteket. Ezen állítások egyike sem igaz.

European Union 2016

hvg.hu: Melyik ország követelt leghangosabban bocsánatkérést öntől?

S. K.: Nekem nincs okom exkuzálni, mert nem az én ötletemről van szó. De sokan hívtak Németországból, majd a Baltikumból és a visegrádi államokból is.

hvg.hu: A magyar reakciók meglepték?

S. K.: Az újságírók részéről tisztességes bánásmódot éreztem, hamar megértették, mi történt valójában.

De azt furcsának tartom, hogy a magyar kormánypárt sajtótájékoztatót hívott össze a témában, engem viszont nem kerestek az üggyel kapcsolatban.

hvg.hu: Az LMP-nek viszont nekiszegezték a kérdést, hogy támogatják-e a migránsfalvak betelepítését.

S. K.: De az LMP, ahogy más európai zöld pártok is, kapcsolatba léptek velem, és ismerték a véleményemet. Számomra mindig az integráció volt fontos, és ilyen szempontból tartom lényegesnek, hogy családokat ne szakítsunk szét, amikor a menekültek unión belüli elosztásáról beszélünk. Egy család akkor tud integrálódni, ha először a gyerekeit biztonságos környezetben tudja.

European Union 2017

hvg.hu: El lehet várni egy országtól, hogy a többiekkel szembeni szolidaritás nevében integráljon társadalmába menekülteket?

S. K.: Szerintem igen. Az Orbán-kormány megtagadja azok befogadását, akiket a többi tagállam együtt Olaszországból és Görögországból kellene átvenniük. Helyesnek tartom, hogy emiatt kötelezettségszegési eljárásba kezdett az Európai Bizottság. És továbbra is vallom, hogy egy társadalomnak jót tesz, ha bajba jutott embereket befogad és integrál. Azt tapasztaljuk, hogy a menekültek kifejezetten motivált emberek, akik vissza akarnak adni valamit annak a társadalomnak, amely rajtuk segített. Így ha mindkét fél hisz az integrációban és tesz érte, akkor az meghozza gyümölcsét. Nem állítom, hogy nem jár problémákkal, de az előnyei jelentősebbek.

hvg.hu: Számomra kicsit úgy tűnik, mintha álvitává kezdene válni a menekültek elhelyezése. Ez egy gyakorlati kérdés konkrétan menedéket kereső emberek kapcsán, vagy egy politikai nézetkülönbség a tagállamok között?

S. K.: Kicsit mindkettő. Először is sok menekült rekedt Görögországban és Olaszországban. Én leginkább előbbiben jártam végig a táborokat, ahol az emberek még mindig sátrakban és konténerekben élnek. Ezek nem olyan körülmények, amelyek között menekültek éveken át lakhatnak. Tehát vannak emberek, akik keresnek egy olyan országot, amely nekik menedéket és védelmet biztosít. Ez a gyakorlati része a menekültek elhelyezésének, de ezen túl természetesen van egy politikai vita is, mert az Európai Unió egy szolidaritáson és jogállamiságon alapuló összefogás.

Ha egy ország nyíltan megtagadja a részvételét egy közösen hozott döntés végrehajtásában, akkor az a többi tagállam megsértését jelenti.

hvg.hu: Tehát ha Magyarország meggondolná magát, és befogadná azt az 1294 embert, akiről érvényes EU-döntés van, akkor ők gyorsan el is tudnának indulni kijelölt otthonukba?

S. K.: Igen, ebből indulok ki, bár a gyakorlati részét kevésbé ismerem. Görögországban és Olaszországban sokan várják, hogy átmeneti szállásukat elhagyhassák, hogy életük valami perspektívát kapjon végre. A tagállamokra jutó, egyébként nem túl magas kontingensek az itt élő menekültek elosztását szabályozzák. A bizottság most már úgy kalkulál, hogy az országokra jutó számok még alacsonyabbak lehetnek, hiszen látja, hogy minden tagállam le van maradva a döntés implementálásával. Az egyáltalán nem igaz, hogy a keletiek nem csinálnak semmit, miközben a nyugatiak élen járnak. Németország nagyon le van maradva, míg Lettország és Észtország például jobban teljesít. A spanyolok nem csinálnak semmit, miközben az osztrákok is csak most kezdik el nagyon lassan a betelepítést.

European Union 2016

hvg.hu: Ön a honlapján azt írta, ez a betelepítés nem történhet az országok akarata ellenére?

S. K.: Ez igaz, emberek betelepítését nem lehet büntetésből végrehajtani.

hvg.hu: Az integrációt mindkét félnek akarnia kell. Miért kell akkor a betelepítést erőltetni olyan országokba, amelyek ezt nem akarják?

S. K.: Orbán Viktor nem azt mondja, hogy sajnos a menekültek kapcsán nem tudunk segíteni, nincs meg a tapasztalatunk benne, de ezzel vagy azzal kiváltanánk. Bezárkózást hirdet, tranzitzónákat épít és népszavazást rendez. Orbán egyértelműen fittyet hány az európai közösségre és a tagállamok szolidaritására. Ezt én nagyon sajnálom, és nagyon rossz dolognak tartanám, ha a tagállamok a jövőben felmerülő bajoknál mindig azt számolgatnák, a múltban ki volt és ki nem volt a többiekkel szolidáris, mielőtt a közös segítségről döntenénk. A szolidaritás hosszú távú projekt, amely működését gyakran a kisebb részletek mutatják meg, márpedig ezernél alig valamivel több ember befogadása is ilyen.

hvg.hu: A magyar kormányfő szerint ő szolidáris, mivel Magyarország megállítja a határain a migránsokat, köztük a terroristákat is, és így nem jutnak el Németországba.

S. K.: Azzal mutatja ki szolidaritását, hogy menekülteket tartóztat fel? Ezt visszautasítom. A védelemre szoruló embereknek nem szabad útját állni, ahogy azt a genfi menekültügyi egyezmény rögzíti. Sajnálattal látom, hogy nem csak Magyarországon feledkeznek meg az emberséges bánásmódról, miközben fontos hangsúlyozni, hogy Magyarországon is nagyon sokan segítenek a védelemre szorulóknak.

hvg.hu: A határ teljes lezárása a magyar kormány szerint biztonsági kérdés, és erre példa a sok európai merénylet.

S. K.: Az egyiknek nincs a másikhoz köze. A merényletek elkövetőinek döntő többsége Nyugat-Európában született és nevelkedett fel. Ők az Európai Unióban radikalizálódtak, ami ellen a leghatározottabban fel kell lépni, de ettől még nem szabad összekeverni őket a menekültekkel.

hvg.hu: Nem sántít a német figyelmeztetés Magyarországnak, ha közben Berlin épp a merényletektől szaggatott Kabulba repíti vissza az afgán menekülteket?

S. K.: Ez kevésbé szolidaritási kérdés, de abban igaza van, hogy az emberi jogokat súlyosan sértő gyakorlatról, embertelen politikáról van szó, amikor háborús övezetbe küldenek vissza családokat. A szolidaritás ellen Németország inkább az Északi Áramlat forszírozásával sért, vagy ahogyan a görög államadósság kapcsán viselkedik.

Nem egyedül Magyarország fordít tehát hátat a szolidaritásnak, sajnos gyakran tapasztaljuk ezt az unión belül. Csak hát Orbán esetében különösen súlyos a helyzet.

hvg.hu: Mi a helyzet megoldása ön szerint?

S. K.: Hogy mindenki tartja magát a döntéshez, amelyet a közösség meghozott. Nem valami okkult helyen történt ez, hanem a tanácsban, amely a tagállami kormányok képviselőiből áll. Eldöntötték az elosztást, így azt végre is kell hajtani, és ebben nem csak Kelet-Európának van lemaradása. A helyzet ugyanis már jogállami kérdéseket is felvet: van egy közös döntés, amelynek végrehajtását egyesek megfelelő indok nélkül megtagadnak. Nincs jó indok, hogy védelemre szoruló embereket, akik Aleppóból menekülnek, ne fogadjon be egy európai ország.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.