Nem ez az első eset, hogy egy állami szervezet költségtérítést kér közérdekű adatokért, és a tarhálás amúgy legális lehetőségét kihasználva óhatatlanul nehezítené információk nyilvánosságra kerülését. A Földművelésügyi Minisztérium viszont képes volt egy olyan kérdésben előhúzni a költségtérítés-kártyát, amire nem számítottunk, ugyanis pontosan arról a parlagfűpénzről van szó, amit egyszer már megpróbáltak átcsoportosítással lenyelni, totálisan másra költeni.

Fazekas Sándor tárcája a közpénzkezelés ködösítésének új rekordját három lépésben állította fel:

Még 2014-ben kerekedett óriási botrány abból, hogy cikksorozatunkban nyilvánosságra hoztuk, hogyan élte fel az adófizetők 1 százalékaiból korábban felajánlott, több mint 1,1 milliárd forintot az akkor még Vidékfejlesztési Minisztérium néven futó tárca. Először itt sunyítottak, hiszen akkor sem adták ki az adatokat maguktól, egy civil szervezetnek úgy kellett azokat kiperelnie. A végül bíróságon megszerzett adatokból derült ki, hogy a több mint 177 ezer, 1 százalékról rendelkező ember akaratát semmibe vették, a kifejezetten parlagfű-mentesítésre felajánlott pénz elfolyt állami végkielégítésekre, közüzemi számlákra, de jutott belőle cipőpucoló gépre is.

MTI / BUgány János

A közfelháborodás hatására a kormány végül rendkívüli intézkedésként visszacsoportosított ebből 642 millió forintot. A történtek miatt sajnálkozó, most már tényleg hatékony mentesítést ígérő Fazekas Sándor tárcájának így 2015 januárjában újra rendelkezésére állt ez a nagyobb forrás, amiből szakértőink szerint jelentős változást lehetett volna elérni. Csakhogy a minisztérium az országos koordinációt igénylő, valóban nehéz reformok helyett kiírt egy gépbeszerzési pályázatot civil szervezeteknek. Így a százmilliós keret jelentős részét 1-5 millió forintig terjedő, vissza nem térítendő támogatás formájában szétosztotta traktorokra, fűnyírókra és védőfelszerelésekre.

Talált pénz volt: 164 civil szervezet vásárolt milliós gépet közpénzből, közülük sok addig egyáltalán nem is foglalkozott ilyesmivel, a pályázat kedvéért gyorsan bevették tevékenységi körükbe a parlagfű-mentesítést. Többet ellenőriztünk, így derült ki, hogy a félmilliárdból jutott falusi nőegyletnek, horgászegyesületnek, birkózócsapatnak, de még hobbimotorosoknak is. A minisztérium akkor arra hivatkozott, hogy a „jó szándékú, tenni akaró civil közösségek” hatékonyan harcolnak majd a környezetükben az allergén ellen. A kulcsmondat:

a pályázat nyilvánossága és a helyi kontroll elég biztosítékot ad majd arra, hogy a milliós állami támogatásból tényleg a parlagfű ellen küzdöttek.

Éltünk (volna) az itt felhozott "nyilvánossággal", főleg hogy 2016 volt az első teljes év a pályázat kiírása óta, így kikértük a 2017 elején beadott – így mostanra nyilván ellenőrzött/kiértékelt – beszámolóikat arról, mit munkálkodtak a közpénzből vett gépekkel. Mire azt a választ kaptuk, hogy az adatigénylést csak akkor teljesíti a Földművelésügyi Minisztérium, ha fizetünk pontosan 219 583 forintot költségtérítésként. Ebben a húzásban az külön is szép, hogy

• a tárca döntése volt, hogy 163 kis szervezet közt szórja szét a keretet, de most pontosan erre hivatkoztak: aránytalanul igénybe venné a minisztériumi kollégákat a nagyszámú dokumentum anonimizálása.
• a közpénz kizárólag bejegyzett civil szervezetekhez került, vagyis Fazekasék nem cégek vagy magánszemélyek adatainak anonimizálására hivatkoznak. A civil szervezeteknek nyilvánosak az adataik, közhasznú tevékenységüknek is átláthatónak kell(ene) lennie. Vagyis itt legfeljebb olyan személyes adatokról lehet szó, ha valamelyik beszámolóba beleírták, hogy az állami milliókból vett traktorral név szerint (vagy anyja nevével?) ki ment parlagfüvet kaszálni, illetve esetleg magánterületen használták a gépet.

Fazekasék szerint 2 munkatárs 76 órányi munkáját kellene kifizetnünk, ennyibe telik a beszámolókat „összeválogatni, áttekinteni, anonimizálni és rendelkezésre bocsátani”. Ráadásul egyszerre csak 30 darab beszámolón munkálkodnának, vagyis jó ideig elhúzódna az átnézésük – miközben a 2017-es ugyanilyen beszámoló pár hónap múlva esedékes is lesz.

Ha nem visszakozik a minisztérium, összeszedik a pénzt

„A Parlagfűpollen No Egyesületnek úgy kellett kiperelnie a parlagfűpénz elköltésének adatait, a géppályázat ötletéről pedig előre megmondtuk, hogy ez biztosan nem fogja megoldani a helyzetet. Most pedig azt nem tudhatjuk, hogy egyáltalán parlagfüves terület mentesítésére használták-e fel?” – kommentálta a minisztérium költségtérítésre vonatkozó válaszát a szervezet vezetője, Kelen Andrásné.

„Kijelölte valaki a területet, amit a közpénzen vett gépekkel mentesítettek, vagy csak úgy vaktában dolgoztak? Hogyan ellenőrizték, hogy mennyire volt hatékony a munka? Egyáltalán ellenőrizte valaki?” – sorolta a kérdéseket, amelyekre szerinte a tárca köteles lenne válaszolni. Az egyesület elnöke szerint annak is egyértelműen ki kell derülnie, hogy az eddig ki nem adott beszámolókkal egyáltalán kezdtek-e valamit, vagy „egyszerűen betették a fiókba”.

Fazekas István

Kelen Andrásné nem érti, miért kérdés egyáltalán az anonimizálás, és – költségtérítés előírása helyett – miért nem hozzák maguktól nyilvánosságra a beszámolókat. „Nyilvános pályázat volt, ahogy az is, kik lettek a nyertesek. Létezik a Parlagfű Bejelentő Rendszer (PBR), evidens lenne, ha mindenki számára hozzáférhetően ebbe kerülne be, melyik területeket fogják parlagfűmentesen tartani a pályázat nyertesei. Ez a földhivatalok munkáját is könnyítené, hogy azokon a területeken biztosan nem lesz probléma, illetve ha mégis, akkor ki a felelős azért az adott részért” – magyarázta.

A Parlagfűpollen No Egyesület szerint ugyanakkor a több millió allergiás érdekében akár még a költségtérítést is be kell vállalni – ha Fazekas tárcája nem hátrál meg, és adja ki e nélkül a beszámolókat. Ezért most ott tartunk, hogy a civilek megpróbálják előteremteni a pénzt, hogy mégis csak kiderüljön, több kanyar után végül mi lett a parlagfűpénz sorsa.

Közérdekű adatot kiadni nem extra szolgáltatás

A közfeladatot ellátó szervnek lehetővé kell tennie, hogy az ilyen közérdekű adatokat – a törvényi kivételekkel – bárki megismerhesse, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, Döbrentey Dániel szerint ez olyan alapvető jog, amelynek korlátozása – például költségtérítés megfizettetésével csak akkor lenne elfogadható, ha egy másik alapvető jog vagy alkotmányos érték érvényesítése indokolná. Itt azonban ilyenről szó sincs, csak a minisztérium kényelmi, munkaszervezési szempontjairól” – jegyezte meg.

A minisztérium hivatkozása, hogy a beszámolók anonimizálása „az alaptevékenységük ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevétele" lenne – csakhogy a jogvédő szerint a szabályozás nem egyértelmű. Aránytalan mértékű igénybevétel alatt azt kell érteni, ha az adatigénylés teljesítéséhez szükséges munkaerő-ráfordítás időtartama meghaladja a 4 munkaórát. „Azt azonban nem határozzák meg, hogy egy személy, egy szervezeti egység vagy az egész szervezet vonatkozásában kell-e ezt az időt érteni” – magyarázta.

MTI / Krizsán Csaba

Szerinte leginkább az aggályos, hogy a felszámított költségtérítés azt a látszatot kelti, mintha az adatokkal rendelkező, közfeladatot ellátó szervek valamilyen extra szolgáltatást nyújtanának az adatok kiadásával – holott csak az Alaptörvényben és az Infotv.-ben előírt kötelezettségüknek tesznek eleget. Ráadásul itt közpénz elköltéséről van szó, ezért indokolt a lehető legnagyobb transzparencia.

Másolni sem kell, küldje e-mailben

„Eleve problémás, hogy az adatokat kérő és az adatokkal rendelkező, itt a minisztérium között nagy az információs aszimmetria: az adatgazda által meghatározott költségtérítési összeget előre nem tudja vitatni az igénylő, mivel fogalma sincs, milyen mennyiségű és minőségű adatot adnak majd ki neki” – tette hozzá a TASZ munkatársa. Így előfordulhat, hogy a kért adatok közül soknak semmilyen jelentősége nincs a számára, de ezt előre lehetetlen megmondani. Ezért lenne előremutató, ha az adatgazda első körben elárulhatná, milyen típusú adatok vannak nála pontosan – például szerződések, jelenléti ívek, dokumentációk –, majd ebből válogathatna a kérelmező.

Így ebben az ügyben is a Földművelésügyi Minisztérium hibás koncepción alapuló jogszabályokat alkalmaz, amiket módosítani kellene, például a költségtérítés intézményét megszüntetni, vagy legfeljebb az adathordozók önköltségére korlátozni a mértékét. „Manapság ráadásul a közérdekű adatok túlnyomó része minden bizonnyal digitálisan is rendelkezése áll, az e-mailben továbbításnak pedig semmilyen anyagköltsége nincs. A legideálisabb helyzet persze az lenne, ha ezeket az adatokat nem külön-külön kellene igényelni, hanem azokat maguktól közzétennék” – jegyezte meg.