Bibó fia szerint apja most – amikor sokan úgy gondolják, nem érdemes – is megszólalna. Mindig is így tett, amikor veszélyérzete bajt jelzett a közéletben, politikában, s ha úgy érezte, mondanivalója hozzájárulhat a veszély elhárításához.

Mondataiba – vállaltan – naivitás is keveredik, de veszélyérzete mégis jól működött. 1945 végén például arról értekezett, hogy a politikai élet végzetes félelmei tárgyi előfeltételek híján is elő tudják hívni azt a veszedelmet, amitől félnek, s ez az előrejelzése – magyarázza az ifjú Bibó – hetven év múlva is bebizonyosodott. "Az ország kettészakadt egy ostobán feltett alternatíva körül, és tényleg elsikkadt minden biztos és nyugodt reformpolitika."

Az ifjabb Bibó Istvánnal készült interjú a HVG 148 oldalas karácsonyi dupla számában olvasható. 

hvg