Első fokon a férfit maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés és más bűncselekmények miatt négy évre ítélték, másodfokon az ítélőtábla súlyosított a minősítést és életveszélyes testi sértés, illetve más bűncselekmények miatt nem jogerősen kilenc évet szabott ki, ám tavaly nyáron, harmadfokon a Kúria a bizonyítás hiányosságai miatt megsemmisítette a tábla döntését, és új másodfokú eljárásra utasította a táblát.

A megismételt másodfokú eljárásban korábban már sor került bizonyításra, majd az ügyész a férfi bűnösségének kimondását és halmazati büntetésként a 2-től 12 évig terjedő büntetési tétel felső határához közeli szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

A pénteki tárgyaláson a Fővárosi Ítélőtáblán az ügyvéd többórás védőbeszédében elsődlegesen felmentést, másodlagosan új eljárást kért. A védő szerint a cselekményt nem a vádlott követte el, hiszen a vádbeli cselekmény idején, 2013. március 12-én reggel a munkahelyén volt, egy kórházban, és ezt több tanú is bizonyítja. A sértett ugyanakkor nem tudta azonosítani az arcát eltakaró, biciklis sisakot viselő támadót, miközben a vádlottat gyerekkora óta ismerte, és éveken át nagyon közeli kapcsolatban is voltak. Az ügyvéd szerint ezt a cselekményt feltehetően olyan személy követte el, akit a sértett nem ismert. Ám, a rendőrség kezdettől fogva csak az ő védence után nyomozott, miközben ennek ellenére sem keresték a térfigyelő kamerák felvételein és telefonjának cellainformációit sem vizsgálták.

A védő arra is felhívta a figyelmet, hogy a bűnüldöző hatóságok csak közvetett bizonyítékokat találtak, amivel kapcsolatban viszont a Kúria mutatott rá, hogy azoknak zárt logikai láncolatot kell alkotniuk. Minden más eshetőséget ki kell zárni ahhoz, hogy közvetett bizonyítékok alapján valakinek a bűnössége megállapítható legyen, ám ez jelen esetben nem valósult meg.

A védő elmondta, hogy a sértett időközben 25 milliós polgári pert indított a vádlott ellen, így már anyagilag is érdekelt abban, hogy kimondják a vádlott bűnösségét.

Az ügyész a pénteki tárgyaláson a védőbeszédre reagálva arra hívta fel a figyelmet, hogy van egy közvetlen bizonyíték, egy szemtanú, aki a sértett lépcsőházában látta a vádlottat, és később a rendőrségen azonosította. Ugyanakkor a védelem ennek a rendőrségi felismerésre bemutatásnak a törvényességét vitatta.

A megvádolt férfi a fél évtizede tartó eljárás során mindvégig következetesen tagadta bűnösségét. Pénteken az utolsó szó jogán többek között azt emelte ki: teljesen életszerűtlen azt feltételezni, hogy a sértett bármelyik közeli ismerőse – akár az arcát elfedve – végrehajthatott egy olyan támadást, amely percekig tartott és közben kommunikált is az elkövető és a sértett, hiszen e közben a támadó azt kockáztatta volna, hogy a tekintetéről, alkatáról, mozgásáról, hangjáról azonosítja a sértett.

Az előzetes letartóztatásban lévő férfi védőjéhez hasonlóan kifogásolta, hogy a bűnüldöző hatóságok rajta kívül nem vizsgálták más elkövető lehetőségét.

"Azért kell itt állnom, mert nem volt más ötlete a rendőrségnek" – vélekedett a vádlott. Hozzátette, hogy kórházigazgatóból lett munkanélküli, és a fél évtizede tartó eljárás során már több mint egy évet előzetes letartóztatásban töltött.

A férfi megjegyezte azt is: reméli, hogy egyszer elfogják a valódi tettest.

A másodfokú határozat kihirdetését február 22-re tűzte a Fővárosi Ítélőtábla.