A Bloomberg szerzője szerint Orbán módszerei sokszor emlékeztetnek ugyan Putyin stílusára, de a két vezető között több a különbség, mint a hasonlóság. Leonid Bershidsky úgy látja: Orbán nem Putyin, és egyébként is vannak egy országban olyan alapvető jellemzők, amelyek megmutatják, demokráciáról vagy diktatúráról van-e szó. Emellett már az elején érdemes különbséget tenni aközött, ha egy kormány legitim körülmények között üldözi az illiberalizmust, illetve ha egy kormánynak hiányzik a legitimitása, elnyomja vagy veszélyezteti az állampolgárait.

Orbánban és Putyinban közös az, hogy megszállottan ragaszkodnak a szuverenitásukhoz, és távol akarnak tartani minden olyan külső erőt, amelyek alááshatják a hatalmukat – legyen az egy nyugati ország, nemzetközi társaság vagy NGO, tehát nem kormányzati szervezet, amit sokszor civil szervezetként is emlegetnek.

Orbán Viktor azonban sokkal kifinomultabb eszközöket használ, mint Putyin, és így is elérte, amit akart. A kifinomultság persze nem jelent lágyságot – érzékelteti a szerző.

Gulyás Gergely fideszes frakcióvezetőt szólaltatta meg a szerző az Orbán-hívek közül. Ő azt mondta, hogy pártja április 8-i győzelme inkább a legutóbbi bajorországi választásokra emlékezteti, nem Putyin március 18-i győzelmére. A fideszes képviselő szerint az újságírói fantázia részei voltak azok a cikkek, amelyekben Orbánt és Trumpot Putyinhoz, illetve Erdoganhoz hasonlították. Magyarország plurális demokrácia, amely tiszteletben tartja az európai szabályokat – tette hozzá.

A lap véleményrovatában közzétett cikkben hivatkoznak az EBESZ-megfigyelőkre, akik megjegyezték, hogy a kormánypártok és a magyar kormány migráns-, illetve Brüsszel-ellenes kampányüzenetei között erős átfedés van, valamint rengeteg közpénzt szórtak el a kampányra. Ugyanennek a szervezetnek az orosz elnökválasztással kapcsolatos jelentésében jóval súlyosabb megállapításokat tettek: ott korlátozták a gyülekezéshez való jogot, problémás volt a jelöltek nyilvántartásba vétele, és ez végül a valódi verseny csorbulásához vezetett szerintük.

A Bloomberg szerzője emlékeztet a kormánypárti Figyelő múlt héten publikált listájára, amelyre a lap olyan személyeket tett, akik szerinte Soros-zsoldosok. Oroszországban is listázták az árulókat és az oroszelleneseket a Krím annektálása után – jegyezte meg.

Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának vezetője azt mondta, hogy egyre nagyobb pszichés nyomással kénytelek szembenézni, de fizikailag nincsenek veszélyben. Ugyanígy nyilatkoztak a Transparency International, valamint a Korrupciókutató Központ munkatársai. Mindhárom szervezet kötődik Soros Györgyhöz, a magyar kormány egyik főmumusához. Törökországban Erdogan elnök Fethullah Gülen hitszónokot tette meg főellenségnek, Putyinék pedig az amerikai kormányt. Míg utóbbi két országban a rendőrséget komolyan ráállították a kipécézett szervezetekre és azok munkatársait börtön fenyegeti, addig Magyarországon inkább a sajtón keresztül támadják őket, erőszak, a családjuk vegzálásának veszélye nem fenyegeti őket – állítja Leonid Bershidsky.

A Bloomberg szerzőjének érvei között szerepel az is, hogy a magyar média szerinte még mutat életjeleket, bár kétségtelen, hogy a szerkesztőségek nagy részét Orbánhoz hű emberek vásárolták fel. A kivételek között említi az RTL Klubot és az egykori szövetséges, Simicska Lajos Hír TV-jét, amely tovább működik a cégcsoporthoz tartozó lap és rádióhálózat bezárása után is.

Leonid Bershidsky szerint a legerősebb hasonlóság Putyin és Orbán között kétségtelenül az, hogy mindketten korruptak. Különbségek azonban itt is vannak, mert ő az orosz rezsimet jóval korruptabbnak látja a magyarnál.

Az írás végén jelzik, hogy az abban foglaltak nem feltétlenül egyeznek meg a Bloomberg szerkesztőségének álláspontjával.