Legelőször is szeretném felfedni egy restségemet: bár újságíró vagyok, vannak olyan közéleti témák, események, amelyekről halvány fogalmam sincs, és ezt a tudatlanságot szándékosan tartom fenn. Pusztán mentálhigiénés okokból vannak olyan nyomasztó hírek, amelyeknek megismerésétől tartózkodom, ha az nem feladatom. Brutális balesetek részleteit, gyerekekkel történt szörnyűségeket, vagy a kormánysajtó véleményformálóinak írásait egyszerűen nem olvasom el, amíg nem lesznek valamilyen formán feladataim azokkal kapcsolatban. Röviden szólva: így próbálom a lehető legtisztábban tartani a fejem. Ilyen volt az az eset is, amikor Kőbányán egy férfi egy láthatóan magatehetetlen hajléktalannal fajtalankodott. Láttam az erről szóló írások címeit (nem lehetett elkerülni őket), de az volt az érzésem, hogy itt valami nagyon mély és bonyolult problémáról van szó, aminek fejtegetéséhez sem időm, sem kedvem nem volt. Egészen vasárnap délelőttig.

Én voltam ugyanis, aki a szerkesztőségből elment Burány Sándornak, az MSZP-Párbeszéd politikusának sajtótájékoztatójára, aminek azt a címet adták, hogy Mi az a szopófantom?

A sajtótájékoztatót az eset helyszínétől pár méterre hirdették meg, a művelődési központ elé. (Mellékszál, hogy a X. kerületben épp időközi képviselő választás zajlik, a művelődési központban pedig szavazókörök vannak, így politikus ott nem tarthatott sajtótájékoztatót. A nem várt fejlemény miatt gyalogolhatott messzebb politikus is, újságíró is, de végső soron ez tényleg csak mellékes hiba egy sokkal nagyobb tévedés mellett).

Burány a mindössze 5 perces sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy az eset a kerület tragikus közbiztonsági helyzetére, a kőbányai droghelyzetre(?) valamint a Hős utcai áldatlan állapotokra(??) hívja fel a figyelmet. És legalább ötször elhangzott a szájából a "szopófantom" kifejezés. A baj csak az, hogy számomra egyetlen dologra hívta fel a figyelmet Burány képviselő úr vasárnapi produkciója, mégpedig arra, hogy súlyosan összekeveri ő vagy a pártja a politikai kommunikációt a politikával.

Bár a köznyelv valóban létrehozta a "szopófantom" kifejezést, és az olvasottsági adatokból az is látszik, hogy érdekli az embereket a tartalom, ami ezzel a szóval van címkézve, mégsem tesz politikussá valakit az, hogy elmondja ötször annak biztos tudatában, hogy ezzel benne lesz a hírekben. Amíg csupán ennyi történik az ügyben, addig az pusztán politikai kommunikáció, annak is egy csúnyán elrontott kivitelezése. A fentiek miatt úgy tűnt, mintha Burány Sándor sajtótájékoztatójának címe (még egyszer: Mi az a szopófantom?) nem arra utal, hogy az MSZP-Párbeszéd majd megmondja, mi az, hanem arra, hogy tényleg fogalmuk sincs, és segítséget kérnek a kérdés megválaszolására.

Segítünk hát! A történet legelőször is egy szexuális erőszak esete. Egy emberen szexuális aktust hajtottak végre az akaratán kívül. Aki a támadót szopófantomként aposztrofálja, az amúgy súlyos felelőtlenséget követ el az áldozattal szemben. Ha ez egy internetes troll, lelke rajta, egy politikus azonban nem tehet ilyet. Biztos, hogy megszületett volna hasonlóan humoros kifejezés, ha egy nőt támadott volna meg egy férfi az utcán? A szexuális bántalmazást átélt emberekkel foglalkozó szervezetek, pszichológusok szerencsére elég sokan vannak, egy telefont megért volna Buránynak megkérdezni őket, hogyan kell, hogyan szabad megszólalni ezekről az ügyekről.

A kőbányai támadás ugyanakkor a hajléktalanok helyzetére is felhívhatja az emberek figyelmét. Erre nem tért ki a képviselő úr, pedig ha az ellenzék bevett szokását alkalmazta volna csak,(ti. ha más mondandónk nincs, támadjuk a Fideszt), itt lett volna keresni valója. A hatalom a szakmai szervezetek által számosan elítélt törvényt hozott a hajléktalan emberekkel szemben, míg a helyzetük kezeléséért vajmi keveset tett.

A képviselő ezeken túl arra a kérdésre, hogy egyeztetett-e szakmai szervezetekkel a megszólalása előtt, azt válaszolta, hogy részt vett egy konferencián, ahol a Hős utcai drogproblémákról beszéltek szociológusok. Történetesen ott voltunk Tóth Richárd kollégámmal ezen a konferencián, találkoztunk Burány Sándorral is, ám a drogproblémáról ott vajmi keveset beszéltek. Az ugyanis a Hős utca telepként való értelmezéséről szólt, valamint a telepi szociális munkáról és az elközelgő, szakmailag rendkívül káros telepfelszámolásról. Nagyon fontos téma, amit azonban semmi nem köt össze a kőbányai szexuális támadással azon túl, hogy a Hős utca is a X. kerületben van.

A kőbányán elszaporodó drogos esetekről pedig az előzőekben tárgyalt módokon lehetne haszna a megszólalásnak, azaz előbb kikérni legalább egy, ezzel foglalkozó szakember véleményét. Biztos elmondta volna, hogy ha a drogról akar beszélni Burány úr, akkor a meghívóba ne írja bele azt, hogy szopófantom, mert semmi köze hozzá.

Végül akinek ilyenhez van gusztusa, nézze meg az esetről készült videót: