A hvg is feldolgozta a 24.hu minapi értesülését, miszerint 9-10 ezren veszíthetik el munkájukat az államigazgatásban dolgozók közül; a minisztériumokban és a kormányzati háttérintézményekben már javában folyik a 20, helyenként 40 százalékos létszámleépítés előkészítése, és a kirúgottakat többek között kórházi ápolóként, műtőssegédként, bölcsődei-óvodai gyermekfelügyelőként foglalkoztatnák tovább (a megfelelő képzés után). Ennek a döntésnek lesz több ezer közvetlen csalódott érintettje, és további tízezernyi családtag, akik szintén nem most zárják a szívükbe a Fidesz-kormányt. Potenciálisan sok ezer olyan ember, akik még rendszeren belül vannak, akik ma még számokat és neveket látnak, adatokhoz férnek hozzá, szükségszerűen a simlis ügyek is (na jó, mit finomkodok a NER nyolcadik évében: büdös nagy lopások és egyéb köztörvényes bűncselekmények) átfutnak rajtuk.

Azt szeretném kérdezni, hogy van-e önöknek pendrive-juk? Kisméretű, de nagy tárkapacitású külső meghajtó, amit bedug a gépbe, és pár gigabájt adatot másol rá. Mert mutatom, mit lehetne tenni vele.

Angolul whistleblowernek hívják azt, aki a nyilvánosság figyelmét és erejét használja, hogy leleplezzen különböző, jellemzően a munkavégzése során tudomására jutott jogsértéseket. Sem igazán jó magyar szó, pláne magyar gyakorlat nincs erre, általában közérdekű bejelentőnek hívják. De nem is hívják, elrontott példákat láttunk csak inkább. Szerencsétlen NAV-os Horváth Andrást annak idején is hakniztatták a soha ki nem nyitott, csak lengetett Misztikus Zöld Dossziéval, holott pont a fordítottját kellett volna csinálni: egy büdös szót sem szólni, de mindent felrakni a zölddosszié.com honlapra, és felhívni rá a sajtó figyelmét.  

Na, a most egyszerre kilökött, sok esetben csak megalázó folytatási opciókkal „kecsegtetett” ezer és ezer közszolga között több potenciális Horváth András is lehet. Az ellenzéki pártoknál pedig (már amelyiknek nincs közös biznisze a Fidesszel) igény és mód arra, hogy ezeket az ügyeket megépítsék. Hadd húzzam alá: bő hét hónappal az EP-választások előtt ezernyi olyan embert rúg ki a Fidesz, akik pontosan tudhatják, hogyan lopták el a kormánypárt környékén az uniós forrásokat, milyen pályázatnál ki szólt le és mikor, melyik cég és melyik bankszámla a büdös.

Közbevetőleg megjegyzem, hogy az ellenzéki pártok butább káderei korábban azért hisztiztek nekem, hogy miért nem mondom meg, „mit kéne tenni”. Mióta a cikkeimben, posztjaimban külön szólok, hogy figyelj, MOST MONDOM, mit kéne, villámgyorsan taktikát váltottak: immár azt követelik, hogy ne mondjam meg, mit csináljanak, hanem ájult és kritikátlan rajongással „sajtózzam meg”, hogy ők milyen frankók, mert például kétszer is szemetet szedtek Zuglóban. Nem érdekel, én maradnék annál, hogy az egyenként is százmilliós költségvetésű, nemrég megduplázott állami forrásokkal rendelkező parlamenti pártoknak nem civilt kell játszani, pláne, hogy most itt a lehetőség, hogy tegyék, ami elsődlegesen dolguk: a hatalom ellenőrzése, a visszaélések elleni harc. Mert persze, tök jó lenne, ha ezek a most kirúgandó közszolgák maguktól felbátorodnának, és fújnák a sípot, hogy itt lopnak, ott csalnak, amott hazudnak. De a kétharmados Fidesz országában, a szinte korlátlan megfigyelések és elképesztően gátlástalan kormánypropaganda-dömping idején megértem, ha valaki nem mer magányos hős lenni.

Viszont az ellenzéki pártoknak az a dolga, hogy ebben segítsenek. Úgyhogy konzultáljanak az ezzel régóta foglalkozó jogvédő szervezetekkel, hogy pontosan milyen gyakorlatokat érdemes itt alkalmazni. Biztosan kell egy anonim hívható telefon és erre dedikált e-mail-cím, ahol várják a közérdekű bejelentők jelentkezését. Hívják fel külön is a figyelmet, hogy minden pártirodánál akár a postaládába, akár kihelyezett egyéb dobozba várják a fizikai adathordozókat, a fent említett pendriveokat. Biztosítsanak jogi védelmet a bejelentőknek. Építsenek fel egy rendes kampányt ebből, rendes kampányt, ez egy szakma, rendes kampányt, amelynek egyik lába a bejelentésekből, a másik a saját közérdekű adatigénylésekből, plenáris és bizottsági csaták során kinyert adatokból, az állami szervekhez bemenő, ott papírokat kikövetelő képviselők eredményeiből, a harmadik pedig a saját javaslataikból (korrupcióellenes ügyészségtől a szigorúbb átláthatósági szabályokig) áll.

Az elmúlt hetek Benny Hill-zenére előadott szerencsétlenkedése sokadjára is azt bizonyította be, hogy a „merjünk egyetérteni a Fidesszel” meg a „fogjon össze végre mindenki mindenkivel” elvtelen ostobasága nem hoz, hanem visz. A fenti javaslat viszont végre cselekvő ellenzéket mutatna, a Fideszen érzékeny sebeket ejtene, nem mellesleg pedig gazemberségeket leplezne le. Ebből lesznek az új szavazók.