Miután november elsejétől űrkutatásért felelős miniszteri biztosa is van Magyarországnak (pontosabban a Ferencz Orsolyát kinevező Szijjártó Péter külügyminiszternek), eszünkbe jutott, hogy megnézzük, hogy áll a tavaly nagy vihar kavart gyulaházi űrközpont ügye.

Az első és idáig egyetlen, küldetésen is járt magyar űrhajós, Farkas Bertalan szülőfalujába álmodott Space Központ tervére – emlékezetes – egy tavaly februári kormányhatározat eldugott mellékletéből derült fény, amely 3 milliárd forintnyi támogatást rendelt Kisvárda és környéke élménykínálatának fejlesztésére – egyetlen példaként egy gyulaházi űrközpontot említve. Bár a hírt felkapó kezdeti cikkek-riportok arról szóltak, hogy a teljes hárommilliárd erre a projektre menne el, a település polgármesterével beszélve kiderült: csak nagyjából 1 milliárd jutna Gyulaházára, a többit egyéb attrakciófejlesztésre költenék a térségben.

Magyar Közlöny

Az alföldi bobpályához, soha meg nem nyíló tanösvényhez és csak gyalog használható kerékpáros kilátóhoz már hozzáedződött közvélemény azonban még így is felhorgadt a szabolcsi űrtervek hallatán, ezért a kormány főállású ki- és megmagyarázója, Lázár János, akkori Miniszterelnökséget vezető miniszter azzal próbálta hűteni a kedélyeket, hogy az ötlet mögött kész megvalósíthatósági tanulmány áll, amelyhez „számokat is vállal a pályázó”. Bár a miniszter kijelentéséről rövid úton bebizonyítottuk, hogy nem volt igaz, vagyis nem létezett ilyen hatástanulmány, a kétezer lelkes szabolcsi falu ettől függetlenül az utolsó szalmaszálként tekintett az elképzelésre.

A jelek szerint azonban hiába: míg a szomszédos Kisvárdán, Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter pátriájában egymás után épülnek a turistamágnesnek szánt beruházások – hogy csak a stadiongyepet fűtő termálfürdő ötemeletes csúszda-moziparkját vagy mozi-csúszdaparkját, vagy a látvány-szegénynegyedes NER-Disney-parkot említsük – a tíz kilométernyire fekvő Gyulaházán semmi nem történt az időközben eltelt másfél évben.

MTI / Kollányi Péter

Pedig a space központ ötlete információink szerint amúgy szintén Sesztáktól származik, aki még 2016 végén, minisztersége derekán karolta fel a falu eredeti, még csak kiállítóterem építésére szóló terveit, mondván, Farkas Bertalan szülőfaluja ne csak az űrhajósról szóló, meglévő kiállítását bővítse a Közlekedési Múzeum űrrepülés-történeti gyűjteményével (a Liget-projekt keretében épülő fővárosi intézmény a jövőben csak a mindennapok közlekedési eszközeit mutatja majd be), hanem fejlesszék a látogatókat még jobban vonzó, interaktív központtá az egészet.

Azóta lent járt néhányszor a faluban a Közlekedési Múzeum és a fejlesztésekre javaslatot tevő Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) egy-egy illetékese, a projekt terve azonban információink szerint nem győzte meg őket.

„Nem pénzt akarunk égetni, hanem pénzt akarunk csinálni”

– magyarázta a hvg.hu-nak már tavaly az MTÜ egy, a térség fejlesztésére (is) rálátó szakembere, a szervezet véleménye információink szerint pedig azóta sem változott.

Különösen, hogy az általa összeállított, 2030-ig szóló nemzeti turizmusfejlesztési stratégia egyik legfontosabb elve is az, hogy az 5-15 ezer látogatót vonzó lokális attrakciók helyett a nagyobb volumenű, akár egész térségeket átmárkázó látványosságoknak van értelme, amelyek nem az amúgy is ott nyaralóknak kínálnak programot, hanem távolról is odavonzzák az embereket, hogy eleve oda menjenek.

Ez pedig – állítják forrásaink – Gyulaházára még akkor sem érvényes, ha a szomszédos Kisvárda egymaga igyekszik felmutatni egy egész térségre való látványosságot. Azok legtöbbje ugyanis a turisztikai ügynökségnél dolgozók nagy része szerint is parasztvakítás, amelyet az ott élők is inkább kínos „eszementségnek” tartanak, mint büszkeségnek – pláne, hogy már az OLAF érdeklődését is felkeltették a projektek.

Költség > haszon

Ha hatástanulmányt nem is, költség-haszon számításokat azért végeztek időközben az MTÜ szakemberei, hogy érdemes-e egyáltalán odavinni, illetve hány látogatótól lenne rentábilis egy űrmúzeum. A vizsgálatok információink szerint pedig arra jutottak, hogy évi 200 ezer eladott jegy alatt semmiképp nem érné meg.

Ez a szám akár még reális is lehetne, ha múzeum nem ott, hanem mondjuk az autópályán könnyen megközelíthető, számos színes programlehetőséget kínáló Nyíregyházán nyílna meg, a tőle negyven kilométerre és további negyvenpercnyi főutas zötykölődésre fekvő Gyulaházára azonban valószínűtlen, hogy ilyen számban tóduljanak az emberek. „És ezen, valljuk be, nem sokat lendít Kisvárda közelsége sem” – tette hozzá az MTÜ egy, a hvg.hu-nak neve mellőzését kérő szakembere.

NASA

A házon belüli vélemények szerint ráadásul nemcsak turisztikai hasznosság szempontjából lenne rossz választás az alig kétezer lelkes település, hanem a rendelkezésre álló keret sem lenne elég szinte semmire.

„Kicsit dobni nem érdemes, az nem vonzza be az embereket. Az ilyen típusú, technikai múzeumok viszont bődületesen költségesek. Egy valóban látványos, technikai attrakciókban is bővelkedő kiállítás, amiért már utazni is hajlandók az emberek, már jóval többe, akár 4-5 milliárd forintba is kerülne” – folytatta okfejtését a hvg.hu kérdésére a szakember, hozzátéve: a space központra jutó maximum 1 milliárdból jó, ha a tervezett két, összesen 2400 négyzetméteres kiállítócsarnok üres falai kijönnének.

Az MTÜ ítélete összességben tehát az, hogy hasznosabban is el lehetne költeni ennyi pénzt – vagyis ez egy viszonylag egyértelmű nem a projektre.

Egy álom vége

Ahogy a szervezet (egyelőre) azonban a kormány asztalára sem tett le erről semmilyen egyértelmű állásfoglalást, úgy Gyulaháza polgármesterével sem közölték, hogy felébredhet: Bardi Béla egy éve ugyanis a falu utolsó esélyét látta a space központ terveiben.

„Ha most nem történik valami, akkor előbb-utóbb le kell húzni a rolót, vége, és az a sok minden, amit létrehoztunk, odalesz"

– magyarázta a hvg.hu-nak másfél éve a település elvándorlásra, népességfogyásra panaszkodó vezetője, hangsúlyozva, hogy ha viszont a „csoda” bekövetkezik, „Gyulaháza nem lesz az enyészeté, hanem lesz jövőképe, mert ahová nyolcvan-százezer látogató elmegy egy évben, az a település hosszú távon is élni fog”.

Fülöp Máté

Mára viszont – mint újabb megkeresésünkre elmondta – szétfoszlottak a polgármester illúziói, sőt: nemhogy az űrközpont felépüléséért nem adna egy lukas garast sem, de már ahhoz is egyre kevesebb reményt fűz, hogy a Közlekedési Múzeum korábban odaígért űrhajózás-történeti gyűjteményét egyáltalán megkaphatják majd.

Bár ez utóbbihoz külön telket is vett tavaly az önkormányzat, hogy legyen hová felhúzni a fővárosból kiutált gyűjteményt befogadó kiállítócsarnokot, a térségi operatív pályázaton (TOP) elnyert 250 millió forintból egy átcsoportosítás miatt Bardi Béla állítása szerint csak 150 maradt, abbból pedig jó, ha egy 400 négyzetméteres csarnokra futja majd, abba viszont alig fér majd bele valami – már, ha egyáltalán.

„Azt hittem naivan, hogy itt a fény az alagút végén, hát tévedtem. Most keresnünk kell valami új kapaszkodót”

– mondta érezhető szomorúsággal a hangjában a polgármester, aki szerint hiába nem kaptak még egyértelmű nemként felfogható elutasítást, az, hogy a „kutya se szól hozzájuk másfél éve”, túl a finanszírozási ciklus felén, egyértelműen arra utal, hogy a projektnek már nulla százalék az esélye.

Az űrközpont megvalósulási esélyeit és a térség attrakciófejlesztésére ítélt hárommilliárd forint sorsát tudakolva kedden levélben fordultunk Farkas Dávidhoz, az MTÜ nemrég kinevezett turizmusstratégiai vezérigazgató-helyetteséhez, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ a kérdéseinkre.