A kormány sztáregyetemeket akar, de a CEU vegzálásával saját vágyálmait fúrja

Célegyenesbe fordulhat az Orbán-kormány által dédelgetett terv, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóintézeteit az egyetemekhez rendeljék. Az intézkedéssel két legyet ütnének egy csapásra. Nemcsak a túlságosan önjárónak tartott tudományos testület kerülne gyámság alá, hanem – az átalakítást levezénylő Palkovics László innovációs és technológiai miniszter reményei szerint – a magyar egyetemek kutatási potenciáljának adminisztratív úton történt feljavításával a befogadó campusok a nemzetközi oktatási rangsorokban is előrébb léphetnének. E rangsorok ugyanis éppen a számszerűsíthető adatok miatt nagyban támaszkodnak a kutatási teljesítményekre. Így csábítónak tűnik Orbánék számára, hogy néhány tollvonással nemzetközi értelemben is jegyzett magyar egyetemet „gyártsanak”.

A célt már 2011-ben kitűzte a miniszterelnök, amikor úgy fogalmazott: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a világ egyetemi rangsorainak első 200 helyén nincs magyar felsőoktatási intézmény.” Vállalását 2013-ban elmondott évértékelőjében is megerősítette, kijelentve, hogy „több egyetemünket is bevisszük a világ 200 legjobb egyeteme közé”. Az oktatást irányító minisztérium akkor vette is a politikai megrendelést, a felsőoktatási stratégiába legalábbis belevéste, hogy a Top 200 programmal 2020-ra elérik a kívánt célt.

Azóta a magyar egyetemek egyre lejjebb csúsznak a nemzetközi listákon; korábban a legjobb 500-ban még elő-előfordultak, mára viszont a Semmelweis Egyetem kivételével kiestek még ebből a körből is. Az előrelépéshez nemcsak a tudományt támogató környezet, de rengeteg pénz is kellene, miközben egy-egy magyar egyetem költségvetése a legjobb esetben is csak hatoda-hetede azon intézményekének, amelyekkel a legjobb 200-ba jutásért versenyezniük kell.

HVG

A vágyálmok megfogalmazásával párhuzamosan viszont a felsőoktatásba sokáig nemhogy beletett volna a kormány, inkább kivett belőle. Visszavágta az oda irányított költségvetési forrásokat, s bár ezeket az utóbbi években lassan pótolni kezdte, az infúzió messze nem olyan arányú, hogy az intézmények komoly fejlesztésekre gondolhatnának. Egy-egy akadémiai kutatóintézet integrálása, kiemelt egyetemhez csatolása javíthat ugyan valamennyit a nemzetközi reputáción, ám a jelenlegi forráshiányos állapot mellett ez sem lenne elég arra, hogy a magyar egyetemek kilőjenek a ranglistákon.

Pedig ez a terv a szaktárcától nemsokára közalapítványi tulajdonba kerülő Budapesti Corvinus Egyetem esetében is. Mint Barta Márton, a leánykori nevén Közgáz stratégiai igazgatója a portfolio.hu-nak adott interjúban elmondta, azt tűzték ki célként, hogy „a következő évtized végére a szakterületén Európa 100, a világ 200 legjobb egyeteme között legyen a Corvinus”. De azt is pontosan látja, hogy „a valódi áttöréshez a kutatási teljesítményünkben és a nemzetközi akadémiai életbe való beágyazódásunk erősségében dimenzióváltásra van szükség”. Ahhoz képest, hogy a Corvinus jelenleg nincsen rajta a különböző szempontok alapján készülő – a világon működő közel húszezer egyetem közül rendszerint az ezer legjobbat számon tartó – nemzetközi ranglisták többségén, illetve amelyiken szerepel, ott is csak 801–1000. közötti helyezést tudott megcsípni, még a dimenzióváltás is kevésnek tűnik. Persze kapóra jöhetne nekik az előrelépéshez, ha a MTA Közgazdaság-tudományi Intézetét nem bezárni akarná a kormány (mint tervezi), hanem menekülő-útvonalat kínálva a Corvinushoz csatolná. Palkovics László innovációs miniszter azonban kicsinyes bosszúból a bezárásra törekszik, ugyanis megorrolt az intézet egyik kiadványára, és személyesen Varga Júlia kutatóra, amiért a miniszter által preferált duális képzés magyarországi megvalósításáról kritikus véleményt fogalmazott meg. Palkovics szerint ez politizálás, amit nem kellene az MTA kutatóinak folytatniuk. Persze az még kérdéses, hogy a Corvinus átalakítása révén létrejönne-e a „közgáz business school”, és az hogyan tudna integrálni egy elméleti közgazdaság-tudomány műhelyt, mint ahogy az is, hogy ez esetben meg akarná-e tartani például a tőle profilidegennek számító társadalomtudományi kart.

HVG

Az akadémiai intézetek egyetemek alá rendelése a rangsorkészítés szakértői szerint sem jelentene komoly előrelépést a nemzetközi mezőnyben. „A publikációs teljesítmény érdemben nőne, az oktató/hallgató arány viszont romlana” – mondta kérdésünkre Fábri György, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának dékánhelyettese, akinek nemrég jelent meg a témával foglalkozó szakkönyve. Szerinte „az adminisztratív lépések rövid távon csak kismértékű javulást hozhatnak”, s még a kelet-közép-európai térségben jónak számító cseh és lengyel egyetemek utolérése is „csak évtizedes távlatban, folyamatos és komoly fejlesztéssel lenne lehetséges”.

A Magyar Nemzeti Bank azonban jóval optimistább, ami az egyetemek nemzetközi felzárkózását illeti. 180 lépés a magyar gazdaság fenntartható felzárkózásáért című anyagában a jegybank egészen irreális várakozásokat fogalmazott meg. E szerint a 2020-as évek végére nem egy, hanem mindjárt négy magyar egyetem is a top 200-ban lenne. Sőt az MNB már azzal számol, hogy közülük az egyik a top 50-ben, egy további pedig a top 100-ban tanyázna. A cél eléréséhez a jegybank felhívja a figyelmet arra a szempontra, amely valóban fontos szerepet játszik a nemzetközi rangsorolásban: az intézmények nemzetközi beágyazottsága, presztízse, s ennek révén a külföldi hallgatók, oktatók és kutatási együttműködések számának növelése. Épp ezért már most több tízmilliárd forintot költ ilyen célokra az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Mindez valószínűleg fabatkát sem ér azonban amellett, amilyen negatív nemzetközi visszhangja van a tudományos és egyetemi életben a CEU elleni kormányzati fellépésnek. Márpedig ez teljesen padlóra küldhet bármilyen jól megírt stratégiát, amely a magyar egyetemek nemzetközi presztízsének növelését célozná. Ezerszer is meggondolhatja például egy külföldi oktató vagy diák, hogy ilyen körülmények között Magyarországon folytassa tanulmányait, látva, hogy nevetséges kifogások alapján próbálnak felsőoktatási intézményt ellehetetleníteni. Pláne úgy, ha még azt is felkutatják a tudósok legfontosabb publikációit dokumentáló Magyar Tudományos Művek Tárában, hogy kik is azok, akik a kormánypárti sajtóban a CEU-ról elítélő véleményeket fogalmaznak meg. Alvincz József egyetemi tanár például 2018-ban egyetlen cikkét tüntette fel a tudományos publikációi között, A vásárhelyi választás elé című, Magyar Hírlapban megjelent írását. De legutóbbi három „tudományos” publikációja is e lapban jelent meg, és legutóbb kiderült róla, hogy évekig minisztériumi fizetést kapott, illetve 2004-ben fideszes képviselőként egy gyermekrajzpályázaton trágárkodott. Ilyen tudományos közegbe pedig nem egyszerű nemzetközi hírű tudósokat csábítani.

Márpedig pont a sokat támadott CEU nemzetközileg valóban beágyazott egyetem, ezt a rangsorhelyezései is bizonyítják. A neve a teljes, globális listákon nem szerepel ugyan, mivel ott nem folyik alapképzés, ám a szakterületi világrangsorokból kiderül, hogy messze a legjobb helyezéseket elérő magyar egyetem. Egyedül neki sikerült több tudományági rangsorban is a legjobb 100-ba kerülnie. Közgazdasági területen éppen kívül maradt a legjobb százon, ám így is klasszisokkal jobb helyezést ért el, mint a Corvinus.

Kövér László házelnök szerint ez nem gond, mivel „nem nagy kunszt jobb egyetemet csinálni, mint a CEU”. Amikor arról kérdezték, hogy melyik egyetemre gondol, amelyik Magyarországon jobb a CEU-nál, azt mondta, „sok ilyen van, sőt mindegyik”. Márpedig ha ezt Magyarország egyik vezető politikusa valóban így gondolja, ott sok értelme nincs ábrándozni arról, hogyan kerülhetnének a magyar egyetemek a világ legjobbjai közé.

A cikk eredeti verziója a HVG 2018/39. számban jelent meg.