Az egykori Népszabadságra erősen hasonlító, a bezárt lap nevét, logóját, apró grafikai elemeit is felhasználó újságot hoztak kedd délután a szerkesztőségünkbe (és még alighanem jó néhányba Budapesten). A fejléc szerint: "szamizdat példány, baloldaliaknak ingyenes”, amely november 13-án, pontosan egy hónappal tehát az önkormányzati választás után jelenik meg.

A lapot tartalmazó borítékon egyetlen pecsét látható, amely aztán visszaköszön a fejlécben is, rajta a felirat: KontrA.

Máté Péter

Idézünk néhány címet és „ gondolatot”:

Összefogás! Felelősség! Népszabadság!

„A fortélyos félelemmel igazgatott, kizsákmányolással rabigába hajtott országban, ahol burgonyáról álmodik a nyomor, megrázkódott egy plutokrata rezsim, vezetője pedig azóta is remegni méltoztatik.”

A migráció Magyarország egyetlen esélye

„A nagyvárosok kapcsán szintúgy megfigyelhetjük, hogy bár a migránsok kevesebb bűncselekményt követnek el a helyieknél, a terrorizmus a nagyvárosi lét szerves része, amely elfogadásra és toleranciára sarkall …”

 Nincs bocsánat

Mit kapott Gyurcsány Ferenc és csapata, akik a progresszió és modern szociális piacgazdaság felé egyedüliként kezdték el taszigálni a mögöttünk hagyott 30 évben ezt a saját frusztrációiban tapicskoló, gyűlölettel mérgezett országot? A hála szavai helyett lejáratást, bűntetőeljárásokat, és olyan kérlelhetetlen gyűlöletet, amelyet ép ésszel kibírni, szó híján: csoda.

Nem ragoznánk túl a dolgot, a láthatóan nagy munkával elkészített, érzékelhetően gondosan szerkeszett „újságban” van Bojár Gábor-portré, óda a 31 éve megalakult SZDSZ-hez, önfeledt Botka-gyalázás (Nem Botka lépett ki az MSZP-ből, hanem az MSZP Botkából), és például útmutató az elbukott fideszes városvezetők elleni bosszúhoz. Kiderül, hogy „Össze kell fogni a Jobbikkal”, hogy a Magyarországról kiinduló nacionalista kór megfertőzte az egész világot, a hátlapon pedig mintegy záró üzenetként Karácsony Gergely, Baranyi Krisztina és Soproni Tamás látható egy plakáton, fölöttük a szabaddemokraták egykori jelmondata (Tudjuk, Merjük, Tesszük) a madarakkal, alatt a pedig egy felhívás: Írjuk újra a múltat.

Máté Péter

Ha elhinnénk, hogy ezt baloldaliak írták (a cikkek alapján az MSZP-ért és Gyurcsány Ferencért rajongók), akkor csak annyit mondhatunk: ennél többet most nem árthattak volna az ellenzéknek.

De sokkal inkább hajlunk arra, hogy nem más ez, mint provokáció.

Innen pedig el lehet kezdeni találgatni arról: ki és miért tette.

A lap – mint említettük – erősen hajaz a Népszabadságra, de az egykori lap kiadási és névhasználati jogával rendelkező Mediaworksnél megkeresésünkre azt mondják: ők senkinek sem adtak ilyesmire engedélyt, nem is kérték tőlük, „szükség esetén” jogi útra is terelik az ügyet. (Ha nem onnan kapták meg a „szerkesztők” a dizájnelemeket, akkor elég profiknak tűnnek, jól dolgoztak.)

Amúgy az ellenzék és a SZDSZ közötti párhuzam az önkormányzati választás óta nem ritkán felbukkanó fordulat az új budapesti felállást bírálóknál. A Jobbik és a baloldal „bűnös” együttműködésének hangoztatása szintén jól jöhet egyeseknek (nem mellesleg: a kiadvány összes fotója közül egyetlen egynél van feltüntetve forrás, és véletlenül pont a Jobbik sajtóiroda). Gyurcsány Ferenc (és „dr. Czeglédy Csaba, a fáradhatatlan demokrata”) dicsérete szintén egybecseng politikai nyilatkozatokkal, miként a Rosa Luxemburg-Greta Thunberg-Cseh Katalin háromszög megrajzolása sem feltétlenül önfeledt baloldali szerkesztők kedvességének jele, pláne némi LMBTQI-zással és brüsszeli űrkocsmázással dúsítva.

Szóval inkább provokáció ez, mint bármi más. És nem is olcsó: a befektetett munkán túl (néhány gyakorlott szerkesztő, korrektor, tervezőszerkesztő több napos közreműködése nélkül nem jöhetett össze a 12 oldalas "lap"), ha csak pár ezres példányszámot veszünk, önmagában a papír és a nyomtatás is több százezer forintba kerülhet.

Elég aljas húzás, a Népszabadság egykori munkatársaival és olvasóival szemben kifejezetten pofátlan.

Talán egyszer kiderül az is, ki áll mögötte. Tanulságos lehet.